„Nyáron mindenki Siófokon van”

A hatvanas években még gumicsizmát húztak a siófokiak, ha esett az eső. Ma viszont – Balázs Árpád fideszes polgármester szerint – a kontinens bármelyik tengerparti üdülővárosával felveszi a versenyt a száznegyvenöt éves fürdőhely, amelyet éppen négy évtizede nyilvánítottak várossá.

2009. 02. 04. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagyközségi rangú település volt 1968-ban Siófok. Ez idő tájt indult újra a nemzetközi idegenforgalom, és a vállalati üdülők mellett sorra épültek az akkor még ritkaságszámba menő motelek és szállodák. Bármennyire is hihetetlen, télen is nyitva tartó szálloda ekkor még nem volt Siófokon – kezdte a múltidézést Balázs Árpád polgármester. – Úgy tudjuk, a hatvanas évek végén még nádfedeles házak is voltak a belvárosban – vetjük közbe. – Valóban, a nagyközség központjában egymást váltották a polgári otthonok és az egyszerű házak. A csapadékos évszakokban gumicsizmában jártak dolgozni az emberek. Nem volt művelődési házunk, idősotthon, és csak a várossá nyilvánítás évében nyílt meg a kórház. Ezenkívül járási rendőrkapitányságot, bíróságot és ügyészséget is kaptunk. Ez üzenet volt a döntéshozók számára: megérett a városi rangra a nagyközség.
– Siófok Balaton-partja ma bátran versenyez bármelyik tengerparti üdülőhellyel – tér át a mai viszonyokra a polgármester. – Szabadidő-eltöltési, szórakozási lehetőségei tekintetében ma már télen sem álmos kisváros. A hideg évszakban tízezerszám fogadnak vendéget az egész évben nyitva tartó wellness- és konferenciaszállodák. Ami pedig az itt élők és a környékbeliek részére a közigazgatási szolgáltatásokat illeti, állítom, Siófok alapvetően már képes ellátni a megyei jogú városok feladatait, sőt több tekintetben felülmúlja azokat. Innen indul és ide érkezik a legtöbb balatoni hajó, itt van a legtöbb szórakozási lehetőség, egyebek közt a „szuperdiszkóiról” is nevezetes Siófok. – A nyári hónapokban olyan benyomása keletkezik az ide érkezőnek, hogy „mindenki itt van” – folytatja Balázs Árpád. – Kifejezetten nagyvárosi élet keveredik a természet által biztosított kellemes nyaralási lehetőséggel. Nem végleges adatok szerint 2008-ban Siófok kereskedelmi szálláshelyein nyolcszázezer vendég éjszakázott, a főszezonban a város lakosságának kétszerese pihent, üdült nálunk. És voltak olyan események – például a street parádé –, amikor kétszázezer ember tartózkodott Siófokon. Említhetném az előszezoni nemzetközi folklórfesztiválunkat vagy az októberi tojásfesztivált is.
– Habár a város turisztikai honlapja arra kéri, sőt figyelmezteti az ide érkezőket, hogy tartsák tiszteletben a pihenni vágyók szokásait, ne rongálják a virágos város utcáit, utcabútorait, éjszakánként ne hangoskodjanak, sokan azt kérdezik: miért tűri meg az önkormányzat és a rendőrség a „buliturizmust” – jegyezzük meg. – Vitathatatlan, gondot jelent a fiatalok egy kis részének az üdülési idényben tapasztalható viselkedése, a gyakori éjszakai és hajnali hangoskodása, de nem írhatjuk ki egy táblára a város határában, hogy kerüljék el Siófokot a fiatalok. A garázda viselkedést és az éjszakai randalírozást előidéző utcai szeszfogyasztásról viszont a közelmúltban hozott rendeletet az önkormányzat – halljuk a magyarázatot.
– Nem kívánunk vetekedni Hévízzel, de mi is megteremtettük a téli fürdőzés és a gyógykezelések lehetőségét – büszkélkedik a közelmúlt eredményeivel a polgármester, rögtön felidézve a közeljövőben befejeződő beruházásokat: a Galérius fürdő szabadtéri medencékkel, csúszdával, gyógy- és masszázsrészleggel bővül. Egy modern szállodával, egy szupermarkettel és Siófok nevezetes szimbóluma, a víztorony átalakításával új arculatot kap a belváros. Az önkormányzati fejlesztéseken kívül az elkövetkező években esztendőnként akár tízmilliárd forintot meghaladó magántőke-beruházással is számolhatunk. A város lakói azonban leginkább arra készülnek, hogy a miniszterelnök és a köztársasági elnök jelenlétében mielőbb részt vehetnek az „önálló balatoni régió” létrejöttét bejelentő örömünnepen – jegyzi meg.
Milyen lesz Siófok újabb negyven év múlva? – érdeklődünk Balázs Árpád ábrándjairól. – Amiben nem változik, rengeteg fa és virág fogadja vendégeit, a Balaton vize ugyanúgy csillog a város partjánál, mint most, vagy ugyanannyian lelik örömüket a téli tó jegén korcsolyázók, fakutyázók, jégvitorlázók közül, mint ez idő tájt. Kisgépek tucatjai landolnak a kiliti repülőtéren, és indulnak tovább magyarországi légi körútra. Elkészül a város közlekedési gondjait megoldó körgyűrű, és átadhatják utódaink a felújított és bővített kórházat – hangzik a felelet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.