Útelágazás

Útelágazáshoz érkeztünk – próbálta kimondani Medgyessy Péter az azóta szállóigévé vált mondatot 2004. február 16-án, a hagyományos parlamenti évértékelőjében. A volt miniszterelnök bakija a Medgyessy-korszak szimbólumává vált, mi sem idézi fel jobban Magyarország legszánalmasabb vezetőjének karakterét, mint a felsülést megörökítő, az interneten azóta is töretlenül népszerű kis videó. Pedig az akkori kormányfő a logopédiai bonyodalom pillanatában már percekkel túl volt a valódi útelágazáson, és a demokrácia útja helyett a pártállami, népfrontos maszatolás irányába lépdelt tovább. Hiszen az emlékezetes beszéd egyetlen lényegi eleme Medgyessy közjogi javaslatcsomagja volt, benne a – négy év gyurcsányizmus után is – felfoghatatlannak nevezhető vízióval a közös európai parlamenti listáról. – Mutassunk példát, alakítsuk meg az Európa-párti magyar képviselőjelöltek közös listáját. Osztozzon a kormányoldal és az ellenzék fele-fele arányban a képviselői helyeken – fejtegette Medgyessy. Az ötletroham további eleme volt még a köztársasági elnök közvetlen megválasztása és (milyen ismerős!) a kisebb, 250 fős parlament.
Azóta öt év telt el. A parlamenti ellenzék nem kívánt az MSZP-vel előre elosztozni az uniós képviselői helyeken, helyette a választópolgárok akaratából legyőzte a szocialistákat a júniusi választáson. A pártjában is egyre népszerűtlenebb Medgyessy Péter pedig a 2004-es nyár végén a gyurcsányi puccs áldozata lett.
Azt persze a majdnem öt évvel ezelőtti beszéd idején sem gondolta egyetlen józan elemző sem, hogy az egykori D–209-es kormányfő egy percig is hitt volna az irracionális közös listás javaslat, vagy akár az alkotmánymódosítást igénylő elnökválasztásról szőtt és a kétharmados többséget feltételező kisebb parlamentről szóló indítványa sikerében. Klasszikus blöff volt ez a javából, vagy ahogyan lapunk a beszéd másnapján megfogalmazta: előre legyártott fedősztori.
Merthogy volt mit elfedni, hiszen Medgyessy feje fölött akkoriban kezdtek gyülekezni a sötét és nyomasztó fellegek. A 2002-es pénzesőt már szinte elfelejtették az emberek, a miniszterelnök és az MSZP népszerűsége egyre csökkent, és a jelentkező bajok orvoslására – az éppen a kormányfői beszéd napján munkába álló új pénzügyminiszter, Draskovics Tibor vezényletével – 185 milliárd forintos megszorítócsomagot jelentettek be.
Ma 2009. február harmadikát írunk. Gyurcsány Ferenc feje fölött sötét és nyomasztó fellegek gyülekeznek. A D–209-est váltó őszödi miniszterelnököt sem pártjában, sem az országban nem veszik már komolyan, az MSZP népszerűsége könnyedén egy számjegyűre olvadhat, az ország évek óta húzódó és soha nem látott következményekkel fenyegető gazdasági válságban vergődik, aminek eredményeképpen most éppen egy három- és hatszázmilliárd forint közötti megszorítócsomagon munkálkodik a kisebbségi kudarckormány. A szocialisták alighanem a sorscsapások sorába írhatják majd a közelgő európai parlamenti választást is.
Gyurcsány mindeközben a drámai elemekkel tarkított (igen hiteles ájulás volt, Budai kisasszony!) kormányszóvivői tájékoztatón 199 fős parlamentről és feleannyi önkormányzati képviselőről beszél. Nyugodtan megteheti, hiszen a jobboldali és a belső szocialista ellenzék nyilván nem fogja támogatni a számára teljesen előnytelen és az amúgy is gyengélkedő képviseleti demokráciát tovább csorbító ötletet. Nem is beszélve arról, hogy a miniszterelnök kezdje inkább a takarékoskodást a válság egyik fő felelőse, a luxusautóban pöffeszkedő Veres János megregulázásával, vagy a kormánypárti holdudvar – a Magyar Nemzetben nap mint nap bemutatott – értelmetlen, de annál költségesebb megbízásainak felfüggesztésével.
De alighanem jobb- és baloldalon is annak örülnének a legjobban, ha Gyurcsány Ferenc belátná, ő is útelágazáshoz érkezett. Ahonnan a jó irányba indulva, még önszántából távozhat.