Egy következmények nélküli ország

Suchman Tamás különös, figyelemre méltó személyisége a jelenlegi szocialista frakciónak, egyáltalán a Magyar Szocialista Pártnak.
Miért is gondolom ezt?
Mert ahhoz képest, hogy tulajdonképpen jelenleg nincs különösebb funkciója a pártjában, illetve a szocialisták vezette kormányban, mégis, egyre gyakrabban jelenik meg a nyilvánosság előtt, és – úgymond – osztja az „igét”. Érdemes felfigyelni, hogy a médiumok egyre nagyobb előszeretettel hívják meg, többször szerepelt mostanában például a közszolgálati televízió reggeli, keresztkérdéses műsorában. Valamit tehát tudhatnak ezek a médiumok, illetve e médiumok vezetői, főszerkesztői, tulajdonosai. Mert bár Suchman nem pártelnök, nem alelnök, de nem is miniszter és nem is államtitkár, mégis egyre gyakrabban van jelen a nyilvánosság előtt és nagyon magabiztosan beszél.
Ez körülbelül olyan, mintha mondjuk a Fidesztől – természetesen fiktív név jön – Trappernyirák Hümért, a párt mezei képviselőjét hívogatnák és kérdezgetnék a párt irányvonaláról. Persze, tudom, ez nem teljesen igazságos, hiszen Suchman volt már privatizációs miniszter, mely pozíciójából 1996-ban éppen Horn Gyula bocsátotta el a Tocsik-botrány kapcsán, mint egyetlen komoly vezéráldozatot. (De egyébként milyen érdekes, a „na és?”-es miniszterelnök idején még volt egy nagyon szerény következménye a vétkeknek, ami azóta már teljesen megszűnt.) Suchman azóta is töltött be ilyen-olyan pozíciókat, ám mára elsősorban csak arról ismert, hogy a Balaton-fejlesztési bizottságnak a vezetője, bár ebbéli minőségében alig-alig hallunk róla. (Talán nincs is miről beszélnie…)
Tehát való igaz, hogy Suchman nem a párt Trappernyirák Hümérje, s igaz, hogy sohasem volt jelentéktelen figurája a pártnak, mégis, jelenlegi igen erőteljes médiaszereplése nekem feltűnik, és nem találom rá a magyarázatot. Próbáljuk megkeresni!
Először is, ő volt az, aki a napokban-hetekben egy váratlan „bombát” dobott be a köztudatba: közölte, hogy a magyar államadósság olyan jelentős mértékű és olyannyira nincs esély arra, hogy az adósságcsapdából valaha is kikerülünk, hogy szükségessé vált az adósságunk átütemezésén gondolkodnunk. Ez mindenképpen váratlan felvetés, s különösen váratlan a szocialisták részéről, hiszen ha valakik, akkor a szocik mindig is a készséges és totálisan szolgalelkű visszafizetés pártján álltak, s ha valaki a jobboldalon az átütemezést fel merte vetni, hát akkor az rögtön besorolódott a hóbortos alakok vagy a meggondolatlan populisták általuk elképzelt táborába. A „fizessünk, mint a katonatiszt”-alapelvtől eljutni az átütemezés gondolatáig, az legalább olyan meredek ív a szocik esetében, mint – egykori parlamenti debattőr Torgyán doktort ideidézve – Marxtól eljutni a Fotexig. S ami különösen meglepő, hogy ezt a fordulatot annak súlyának megfelelően nem Gyurcsány mester jelenti be, hanem egy fajsúlyos pozíció nélküli képviselőjük. Hát nem furcsa ez? Vajon mi lehet ennek az oka?
Továbbmenve: az is nagyon érdekes, hogy Suchman Tamás hogyan képzeli el az átütemezést. Nos, nem arról beszél, ami természetes és logikus lenne, hogy a magyar állam, a magyar kormány kezdeményezze ezt a Világbanknál, IMF-nél, illetve a magánbankoknál, hanem ellenkezőleg: meg kell várni – vagy talán el kell várni? –, hogy utóbbiak kezdeményezzék ezt. De kérdem én: honnan jön a gondolat, hogy erre sor kerülhet? Miből gondolja ezt Suchman, amikor az az eddigi szilárd tapasztalatunk, hogy az említett szervezetek még soha sem szánták rá magukat ehhez hasonló humanitárius lépésre? Eleddig az volt a tapasztalat, hogy a világ bármely részén is adták a kölcsönt, az utolsókig elvárták, hogy a tökéletesen eladósodott országok napra pontosan fizessenek az utolsó centig vagy eurócentig. Ha mégis véletlenül rászánták magukat az átütemezésre, az csak csak olyan végletekig kiélezett helyzetekben történhetett meg, mint amibe Argentína és Venezuela jutott, amely országok egyoldalúan befagyasztották a hitel-visszafizetést. Most akkor mitől fordulna meg ez a trend, mitől lesznek egy csapásra végtelenül jóságosak és megértők az említett pénzintézetek?
Szóval nem érthető a suchmani felvetés, miközben természetesen hangsúlyozni kell: az államadósság elengedésének vagy átütemezésének felvetése, kezdeményezése szerintem is elkerülhetetlen. Ez alapfeltétele annak, hogy a mélységesen mély gazdasági válságból kezdjünk kilábalni. Ám roppant furcsa és kicsit gyanús is, ahogyan ezt Suchman elképzeli.
A másik dolog: Suchman Tamás nemcsak erről beszélt mostanában az érthetetlenül megszaporodott nyilvánosság előtti szerepléseiben, hanem arról is, hogy megítélése szerint Magyarország egyébként sem tud kikecmeregni saját erőből a gazdasági válságból, miként ahogyan a többi régióbeli ország sem. Éppen ezért az ő véleménye szerint az egyetlen megoldás, ha a nemzetközi szervezetek fognak össze e kérdésben, beleértve ebbe a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, az Egyesült Államokat, az Európai Uniót és még hasonló kaliberű szervezeteket. Ugyan meg kell tenni bizonyos belső válságkezelő lépéseket, amelyek a közeli csődöt igyekeznek megakadályozni, ám lassacskán be kell rendezkednünk arra a gondolatra, hogy egy nagy nemzetközi összefogás keretei közé kerülünk, s e keretek jelölik ki majd számunkra a követendő utat.
Eddig tudják követni? – kérdezném Hofi Gézával. Remélem, legalább Önök igen.
Egyszerű kérdések sorakoznak bennem: ki az a Suchman Tamás, aki egyszer csak ráébred arra, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek kezdeményezzék hazánk államadósságának átütemezését? S ki az a Suchman Tamás, aki úgy véli, immáron nem kell különösebben „szenvednünk” hazai dolgainkkal, hiszen nemsokára elkövetkezik egy olyan időszak, amikor bátran hátradőlhetünk székeinkben, mert megjelennek országunkban a jóakaratú nemzetközi intézmények és felszabadítanak az önálló döntés kibírhatatlan, ólmosan nehéz terhétől? S hogyan lehetséges, hogy ő sokkal többet tud minderről, mint mindentudó és polihisztor főnöke, Gyurcsány? Vagy Veres és Szilvásy?
Szóval, ki is Suchman Tamás valójában? Kicsoda?

A szerző politológus