Huszonhárom megyei jogú város közül Békéscsabán a legolcsóbb az ivóvíz, ahol köbméterenként 294 forintot kell fizetni, ám Salgótarjánban 803 forintos vízzel olthatják szomjukat az emberek. Kaposvár a második legolcsóbb város, ott ugyanis a vízszolgáltató már kizárólagos önkormányzati tulajdonban van – világított rá tegnap Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere, aki szerint bizonyított, hogy a privatizált közszolgáltatóknál olykor elszabadulnak az árak. – A siófoki székhelyű DRV Zrt. igen drágán adja a vizet: Zamárdiban 858, Balatonlellén 890 forintért – jegyezte meg Szita Károly. A távhőtarifák – melegvíz-számlák nélkül – leginkább a soproniakat és a nyíregyháziakat izzasztják meg, a lakbérek pedig Salgótarjánban és Szombathelyen a legmagasabbak. Egy 50-60 négyzetméteres önkormányzati lakás havonkénti díja Salgótarjánban négyzetméterenként 850, Szombathelyen 758 forint.
– Kaposvárott hat éven át ingyenes volt a lakossági hulladékszállítás, ám ez évben elkerülhetetlenné vált a költségek megosztása. Egy 120 literes edény ürítéséért így is mindössze 84 forintot kell adni, szemben a 492 forintot fizető szolnokiakkal.
Változatos képet mutatnak a helyi közlekedési tarifák is. Egy összvonalas buszbérlet Győrben 4800, Pécsett 6060, Nyíregyházán 6800 forintba kerül. Szita Károly szerint ott lehet enyhíteni a közüzemi díjakon, ahol a szolgáltatók még önkormányzati tulajdonban vannak.
Nagy Márton: Külső tényezők húzzák vissza a magyar gazdaságot