A tiltakozók Sólyom Lászlóhoz fordulnak segítségért. A gépek öt-hat száz méter magasan húznának el Almádi felett
Állnak az almádi polgárok a jeges szélben, ki maszkban, ki gázálarcban, ki csak táblát tartva: „Légi veszély! Kell ez a nyakunkba?” – „Az egyik fülünkön be, a másikon ki, ki bírja ki?” – „Az almádi ürgék nemet mondanak!” Miközben az almádi „ürgék” a Kelet-balatoni Légtérvédő Egyesület felhívására a Pannónia Kulturális Központ előtt tiltakoznak, a szentkirályszabadjai ürgék a sorsukra várnak. Egyesek szerint az ő életkilátásaikról nagyobb körültekintéssel döntenek, mint az almádiakéiról, vagyis az ürgeélet drágább Magyarországon, mint az emberélet.
Keszey János almádi polgármester kezdi a felszólalók sorát, elmondja, hogy a képviselő-testület is elutasítja a jelenlegi repülőtér-üzemeltetési terveket, mivel a le- és felszállások a város felett történnének, valamint hogy bíznak az összefogás és a nyilvánosság erejében. Dávid Gyula, a légtérvédők elnöke arról beszél, hogy a szovjet csapatok kivonulása óta csend volt Balatonalmádi felett. A mostanáig nyilvánosságra került tervek szerint a gépek öt-hat száz méter magasan húznának el a város felett, magasabban fekvő pontjától pedig legfeljebb kétszáz méterre, tehát integetni lehetne a pilótának. Hozzáteszi: Almádi polgárai nem a fejlesztés ellen tiltakoznak, hanem az ellen, hogy az offshore cégek mögé bújt külföldi befektetők diktálnak, és kijelentik: nincs alternatíva. Csak és kizárólag a város és a tó fölött tudnak és fognak repülni. Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja azzal biztatja a megjelenteket, hogy összefogással térdre kényszeríthető a multi, lásd a pusztazámori hulladékégető bukását. Bálint Sándor, a helyi konzervatív kör elnöke nem zárja ki a polgári engedetlenség meghirdetését sem, adatokat sorol, melyek bizonyítják, hogy itt nem a helyiek érzékenységéről, hanem komoly környezeti károkozás megakadályozásáról van szó, hiszen telibe kapja Almádit a légi folyosó. A szakértő a beruházó BudaWest Airport Holding Zrt. hét főbűnét sorolja, mely rögzíthető mint a helyi tiltakozók érveinek összefoglalása: vége a város nyugalmának, a repülőtér és a repülés szennyezi az ivóvízbázist, illetve a Balaton vizét (kerozintartályok a föld alatt). Szennyeződik a levegő, a lökéshullámok tönkreteszik az épületeket, köztük a műemlékeket. A gyermekek szellemi fejlődésének károsodása repülőtér közelében bizonyított tény, az építkezés miatt a természetkárosítás (ürge és ragadozó madarak pusztulása) szintén, s végül, de nem utolsósorban a legnagyobb bűn: legértékesebb nemzeti vagyontárgyunk, kincsünk, a Balaton tönkretétele.
A bűnlajstrom elég ütős, vegyük sorra, van-e benne túlzás. A történet kezdete 2004. december 15-e, amikor a magyar katonai vezetés Szentkirályszabadján bezárja a Magyar Honvédség 87-es bakonyi harcihelikopter-ezredének repülőterét, majd az állam a területet térítésmentesen átadja a veszprémi és a szentkirályszabadjai önkormányzatnak. A két település, a közös tulajdonos (a terület egyharmada Veszprémé, kétharmada Szentkirályszabadjáé) eladásra hirdeti meg a 440 hektáros területet és a rajta lévő ingatlanokat. A pályázat nyertese egymilliárd forintos ajánlatával az angol, amerikai és magyar szakmai-pénzügyi befektetők tulajdonában lévő BudaWest Airport Holding Zrt., mely 2006 novemberében veszi birtokba a repülőteret, valamint vállalja, hogy a rendezési terv elfogadását követő két éven belül megkezdi egy nyilvános, kereskedelmi repülőtér működtetését. Ezzel párhuzamosan ipari, logisztikai, tudományos park kiépítése is szerepel a terveikben. A fejlesztések első ütemét, a légikikötő megépítését 2008 végére ígérik, a tervek szerint három és fél milliárd forintos beruházással.
Most 2009 februárját írjuk, és a szentkirályszabadjai repülőtéren még nem történt egyetlen kapavágás sem. Ilyen eredményes lenne a civil tiltakozás? Nem egészen erről van szó. Ez idáig ugyanis a hatóságok kezén jártak az engedélyezési papírok. Valamint: a 2006. őszi önkormányzati választások megváltoztatták a veszprémi városvezetés összetételét – és ezzel némileg a helyzethez való hozzáállását is. Ezt jelzi, hogy 2008 szeptemberében a városfejlesztési és környezetvédelmi bizottság javaslatára módosítás történt, mely szerint a repülőtér üzembe helyezését megelőzően a meglévő épületek tízszázalékos mértékig terjedő bővítésére adható ki csupán építési engedély. Tehát amíg nincs meg a repülőtér, addig nincs ipari park és logisztikai központ sem. Ez pedig nem túl jó kilátás egy befektetőnek, amelynek azt kell látnia, hogy a sármelléki repülőteret az üzemeltetőnek téli kényszerpihenőre kellett küldenie. A megtérülési kilátások tehát egy fapados légikikötő esetében nem túl ígéretesek.
Nem lehet véletlen, hogy a befektető a jelek szerint nagyobb dobásra készül, erre engednek következtetni azok az engedélykérelmek, melyek a hatóságokhoz érkeztek. Ciráki Csaba, a vállalkozás igazgatósági tagja lapunknak azt nyilatkozta, természetesen készítettek gazdaságossági-megtérülési számításokat, de ezek nem nyilvánosak, ez belső cégügy. Több forgatókönyv is van, melyek a nemzetközi és hazai gazdasági környezethez alkalmazkodnak. Óriási területről van szó, ha szerényebb profit látszik, akkor kisebb volumenű lesz a beruházás első szakasza, és várnak a további fejlesztésekkel. Megerősítette, hogy csak a repülőtér megépítése ötmilliárd forintba kerül, és meggyőződése szerint az idén ősszel meg is tudnak nyitni.
Valóban nehéz megérteni, milyen derűlátó gazdaságossági számítások lapulhatnak a BudaWest íróasztalfiókjában. A 240 millió forintos törzstőkével rendelkező, ír–izraeli befektetői hátterű, offshore vállalkozások tulajdonában lévő cégnek a hírek szerint nincs pénze, tehát hitelből készül repülőteret építeni. A hitel azonban ma nagyon drága. Ám a szentkirályszabadjai vállalkozásnak nem ez az egyetlen kockázata. A reptér 200 kilométeres környezetében hat nagy nemzetközi reptér van (Ferihegy, a Bécs melletti Schwechat, Pozsony, Graz, Maribor, Zágráb), további három nemzetközi repülőtér határállomással (Sármellék, a Győr melletti Pér, a Pécshez közeli Pogány) működik, vagyis inkább vegetál. Engedélye van Börgöndnek (Székesfehérvár), a Balatontól 40, Veszprémtől 50 kilométerre, fejlesztési tervek vannak Taszár, Siófok-Kiliti, Tököl, Vát-Porpác (Vas megye), Pápa, Zalaegerszeg és Tapolca esetében is. Gazdasági irrealitás, hogy ennyi repülőtér életképes lehet. Ha megépülnek is, néhány év után a többségük bezár, jósolják a szakértők.
E történetnek Iványi András, Szentkirályszabadja polgármestere mindvégig szereplője volt, húsz éve, mióta a település függetlenedett Balatonalmáditól, ő a vezetője. Azt mondja, a 440 hektáros területet repülőtérnek kérték és kapták vissza az államtól, és erre a célra is adták el. Hiszen mindenki egyetértett abban, hogy a régiónak szüksége van polgári repülőtérre, és ez az igény a Balaton-törvénybe is bekerült. A BudaWest viszont tisztában volt azzal, hogy a légikikötőnek semmilyen engedélye nincs, tehát a drága és hosszadalmas eljárásokat nekik kell végigvinniük és finanszírozniuk. Arra a kérdésre, nem volt-e túl alacsonyra szabva a vételár (a környezetvédők szerint a hatalmas területet szántóföldáron értékesítették), Iványi azt válaszolta, pályázat volt, és ez volt a legmagasabb ajánlat. A BudaWest az egymilliárdos vételáron felül még legalább ennyit költött el mostanáig a szükséges eljárásokra, tervekre. A szerződés szerint a repülőteret nemcsak meg kell nyitnia 2010 szeptemberéig, de öt évig köteles üzemeltetni is. Ha ezeket a feltételeket nem teljesíti, a szerződés érvényét veszti. Hogy akkor mi történik? „Lehet, hogy vissza kell vásárolnunk” – mondja a polgármester. Mások úgy vélik, a BudaWest majd jó haszonnal továbbadja.
A szentkirályszabadjai polgármester a Pannónia Kulturális Központ elé szervezett tiltakozásnak és az épület nagytermében tartott közmeghallgatásnak csak külső szemlélője. Ha Almádi felől nézzük, az ő szerepe valóban nem dicséretes e történetben. Van, aki egyenesen azt üzente neki, szégyellje magát. Egy 2200 lakosú kistelepülés vezetője persze nem veheti a vállára a világ baját. Nem tette ezt Iványi sem, csak igyekezett jól kijönni a nagyok csatájából. Mint mondja, az eladási feltételeket az akkor még szabad demokrata vezetés alatt álló Veszprém diktálta, a város kívánsága volt, hogy az adásvétel hatástanulmány készítése nélkül bonyolódjon le. A bevételt felezték. Szentkirályszabadjának, melynek éves költségvetése négyszázmillió forint, jól jött a félmilliárd. Iványi, aki jól ismeri az üzleti partnert, a helyi viszonyokat, azt mondja, nem eladni kellett volna a területet, hanem köztulajdonba vonni, akkor számtalan problémát el lehetett volna kerülni. De nekik így, ebben a formában a repülőtéri terület csak teher volt: őrzése, karbantartása pénzükbe került.
Az almádi polgárok kívánságára január 16-án délután, a tiltakozó gyűlést követően közmeghallgatást tartott a környezetvédelmi hatóság, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, hogy megismerje a helyiek szakmai ellenvetéseit, és azokat mérlegelve kezdeményezze vagy tagadja meg a repülőtér engedélyének a kiadását. Mint hallhattuk, eddig tizenegy szakhatóság vizsgálta az ügyet, az ő engedélyük megszületett, valamint 649 ügyféli jogállással rendelkező bejelentkezés történt. Ők azok az érintettek, akik igazolni tudják, hogy az ügyek menetében érintettek. Bár a hatóság képviselője előzetesen felhívta az összegyűlt több száz érdeklődő figyelmét, hogy hozzászólásokból csak a szakmai érveket tudják érdemben vizsgálni, sok volt az indulatos, civil megnyilvánulás is. A hangulat azonban nagyon bizakodó, egyesek azt várták, hogy a környezetvédelmi hivatal már aznap este meghajol a helyiek érvei előtt.
A város vezetése és lakói joggal kifogásolják, hogy Veszprém és Szentkirályszabadja eddig kihagyta őket minden egyeztetésből, miközben az ügy az ő bőrükre megy. Az ő nyugalmuk lesz oda, az ő ivóvizük szennyeződik – a város a Balaton tisztított vizét issza –, az ő ingatlanjaik értéktelenednek el, és az ő gyermekeik sínylik meg a folyamatos zajt. A kérdés, sikerült-e hétfőn este meggyőzően, helytálló szakmai érvekkel bizonyítaniuk az igazukat, hogyan mérlegeli majd ezt a hatóság. Kutics Károly önkormányzati képviselő azt mondja, a szakértőik mostanra tudták összegyűjteni az adatokat, amelyek cáfolják a befektető által a környezeti terhelésről leírt valótlan állításokat. A képviselő kiszámolta, hogy a jelenlegi feltételek mellett ötvenkét év alatt térülne meg a beruházás, és nehezen képzelhető el, hogy a befektető valóban ilyen hosszú távra tervez.
A jelek valóban arra utalnak, hogy a BudaWest nem kis, fapados repülőteret tervez. A jelenlegi 2000 méteres kifutópályát ugyanis 2500 méterre kívánja meghosszabbítani, ami azt jelenti, hogy óriásgépek le- és felszállására is alkalmas lenne. Ez pedig valóban komoly zaj- és környezeti terheléssel járna. A négyből három légi folyosó Almádi fölött menne, engedélyt évi 18 760 műveletre, vagyis átlagban napi harminc gépre kértek. A BudaWest közmeghallgatáson megjelent szakértője, Fördős László sikertelenül győzködte a megjelenteket arról, hogy nincs lehetőség a leszállópálya elforgatására (Almádiban ebben látják az egyik menekülési lehetőséget), mivel a harmincéves meteorológiai adatok alapján az uralkodó széliránynak a jelenlegi pálya felel meg, valamint egy hegyet is el kellene ehhez hordani. Hivatkozott arra is, hogy a légi folyosó sem alakítható ki kedv szerint, mivel a Bakony és környékének légtere zsúfolt Pápa, illetve a katonai lőterek miatt. Nem aratott sikert azzal a bejelentésével sem, hogy a BudaWestnek kötelessége repülőteret építeni, mert erre kormányrendelet van (1998-ból).
Veszprém főépítésze, Horváth Gábor a Magyar Nemzetnek arról beszélt, hogy Veszprém és Szentkirályszabadja a rendezési tervet a területre már elfogadta, Szentkirályszabadja azt a gátat szabta, hogy új funkciók csak repüléssel kapcsolatban alakíthatók ki. Mivel a repülőtér természetvédelmi területet érint, még az a korlátozás is megtörtént, hogy bár az egy helyrajzi számon lévő területnek csak egy kis részén élnek védett ürgék, az egésze védelmet kapott. A főépítész szerint bonyolult és hosszadalmas egyeztetési eljáráson vannak túl, figyelembe vettek minden előírást. Arra a kérdésre, hogy a vevők a szerződéskötés előtt tisztában voltak-e azzal, természetvédelmi területet is vásárolnak, Horváth Gábor azt felelte, a pályázati kiírásban és a Magyar Közlönyben is szerepelt ez, tény, hogy a szerződésbe ezt nem foglalták bele. A vevők utána próbálták játszani a meglepettet. De ha valaki valamit vesz, legyen körültekintő.
Meglepő fordulat más is volt a történetben: Balatonalmádi az utolsó pillanatban támadta meg az eljárást, melyben addig a közigazgatási hivatal nem talált hibát. A főépítész szerint az eddigi engedélyek a környezetvédelmi előírásokat betartva születtek meg, ha baj van velük, akkor az előírásokkal is baj van. Horváth úgy véli, végül nem lesz akadálya annak, hogy a beruházó megkapja a környezetvédelmi engedélyt, de tény, hogy a késedelem a multinak komoly kárral járhat, hiszen lemarad a repülőterek versenyében, s ha nem sikerül időben elkészülnie, akkor a szerződése is semmissé válik.
Miközben nem volt beszélgetőpartnerem, aki ne érzett volna együtt az almádi polgárokkal, erősebb volt az a vélemény, hogy a beruházást nem lehet megakadályozni. E szakvéleményekkel szemben áll a helyi civilek lelkesedése és elszántsága s immár szakértői gárdája, amelyik azt igyekszik bizonyítani, hogy a beruházó nem mond igazat, hamis adatokat adott, és azokra kapta meg az engedélyét.
Balatonalmádiban a tervek szerint az EP-választásokkal egy napon népszavazás lesz a kérdésben, és bejelentették, hogy irataikat felviszik a Sándor-palotába, a köztársasági elnökhöz. Ha Sólyom László nem volt rest sétálni a Zengőért, hátha eljön a Balatonhoz is.
A környezetvédelmi hatóság, mérlegelve a Balatonalmádiban hallottakat, hamarosan meghozza a döntését. Addig mindenki reménykedhet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!