Kultúrtáj a Balaton?

Szabályosan, balról előznénk a többi hazai pályázót – hangzott el a hét végén egy siófoki tanácskozáson, amelyen egyebek mellett a Balaton világörökségi helyszínné nyilvánítása is szóba került. Hat éve még „csak” a Tapolcai-medence tanúhegyei, a Tihanyi-félsziget és a Hévízi-tó szerepelt a várólistán, ám a minap arról döntöttek a kezdeményezők, hogy a Balaton egészét javasolják világörökségi helyszínnek.

Badacsonytomaj tiltakozik. Badacsonytomaj tiltakozó levelet írt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak, mert az a Badacsony hegyre tervezett kilátó megépítésére elnyert uniós támogatás odaítélése után, az építkezés megkezdése előtt kezdeményezte a hegytető fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítását. A balatoni települések többségével ellentétben Badacsonytomaj azért nem kíván a világörökség részévé válni, mert már számos hátránya származott abból, hogy kiemelt természetvédelmi területen fekszik, és kiemelten élvezi az örökségvédelmi hivatal figyelmét. Badacsonytomaj legfőbb sérelmei közt említik, hogy a település bevásárlóközpontjának megépítése és a tervezett szállodaépítés is azért késik egy-másfél évet, mert az örökségvédelmi hivatal feltárásra kötelezte a beruházókat. Az önkormányzat ellehetetlenülésére példa szerintük a kilátó ügye is. A badacsonyi kilátóból a magasra nőtt fák koronájától már nem lehet élvezni a térség panorámáját, ezért döntött úgy az önkormányzat, hogy pályázik támogatásért, melynek segítségével egy 18 méter magas, tájba illő kilátó épülhet a régi helyére. Tavaly ősszel sikerült 82 millió forintos uniós támogatást nyerniük. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ezt követően tudatta az önkormányzatokkal, hogy védetté kívánja nyilváníttatni a badacsonyi hegytetőt. (MTI)

Somogy, Veszprém és Zala politikusai, országgyűlési képviselői, kulturális és turisztikai szakemberei dédelgetik 2003 óta a Balaton világörökségi helyszínné nyilvánítását, és szorgalmazzák a kulturális és természeti értékekben leggazdagabb három tájegység, a Tapolcai-medence tanúhegyegyüttese, a Tihanyi-félsziget és a Hévízi-tó várólistára kerülését. Mező Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke a minap azt javasolta a kezdeményezőknek: ne csak a három kistájjal, hanem a Balaton egészével pályázzanak a megtisztelő címre.
Elsőként – 1987-ben – Hollókő ófalu és tájkörzete kapta meg a világörökségi helyszín címet, majd elnyerte azt Aggtelek, az ezeréves pannonhalmi bencés apátság, a Hortobágyi Nemzeti Park, a pécsi ókeresztény sírkamraegyüttes és a Fertő–Neusidelersee kultúrtáj.
Az UNESCO világörökségi várólistáján van a rózsadombi termálkarszt, Esztergom középkori várerődítménye, a visegrádi királyi székhely, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok (kultúrtáj), a már említett három balatoni helyszín és az északkeleti Kárpát-medence kulturális értékeket őrző magyar–szlovák fatemplomai.
– Új alternatívaként a Balaton egészét szeretnénk felvetetni a világ kulturális örökségeinek sorába. Ehhez természetesen a százhatvannégy településből álló régió lakosainak és önkormányzatainak egyetértése is szükséges – mondta lapunknak Mohácsi József keszthelyi országgyűlési képviselő, aki képviselőtársával, Bóka István balatonfüredi polgármesterrel és Sárdi Árpáddal, a Dél-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnökével együtt vállalta a cím elnyerésének előkészítésével járó koordinációt.
Mint megtudtuk, az ugyancsak világörökségi helyszín címre pályázó Belső-Erzsébetváros a múlt hónap végén eljuttatta az UNESCO-nak a részletes jelentését, amelyben tájékoztatást adott a terület városrendezési helyzetéről, az értékvédelmi lépésekről, és a Tokaj történelmi borvidék (kultúrtáj) is már jóval előbbre van, mint a Balaton.
– Szabályosan, balról kell előznünk – hangzott el tréfálkozva, ugyanakkor határozottan a múlt hét végén tartott siófoki tanácskozáson Suchman Tamásnak, a tó fejlesztési tanácsa elnökének javaslata.
Ha minden előkészület a kezdeményezők terve szerint alakul, akkor a Balaton mint kultúrtáj 2013-ban benyújthatja a cím elnyerésére vonatkozó pályázatát.
A dokumentum az odaítélés elsődleges garanciájaként a kulturális és természeti értékek nyilvántartásba vételét s azoknak a jövő generáció számára történő óvását, megőrzését rögzíti.