Jó napot, Havas úr! – köszön oda egy cigány férfi Havas Gábor kutatónak, az oktatási „deszegregáció” élharcosának azon a buszon, amelyet ismeretlen civilek béreltek a temetésen való részvételre. A zsúfolt járművön legfeljebb négy cigány utas van, a többiek általában többséghez tartozó értelmiségiek.
Tatárszentgyörgy főutcáján parkol le buszunk, a 100 Tagú Cigányzenekar járműve mellett. Miközben a kiszálló zenészek máris hangolnak, háza előtt az 1923-ban született Bednárik Józsefné mesél arról, hogy ismerte Csorba Robikát, s hogy más, nagyobb cigány gyerekek a minap készségesen elsöpörték előttük a havat.
– Csorba Róbert nagyon rendes, dolgos ember volt, tudnék tíz másikat mondani ellenpéldának – tanúskodik egy kocsmárosnő a kisfiú édesapja mellett.
A temetődomb felé vezető utcán felbukkan Tamás Gáspár Miklós filozófus, Iványi Gábor metodista lelkész és Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista. A temető bejáratánál és a ravatalozónál nagyrészt cigány gyászoló tömeg. A következő politikusok érkeznek kegyeletüket leróni: Szűcs Erika szociális miniszter, a MSZP-s roma Teleki László, a fideszes Balog Zoltán, az emberi jogi bizottság elnöke és Farkas Flórián, továbbá Lukács Tamás (KDNP), Herényi Károly (MDF), Fodor Gábor és Gusztos Péter (SZDSZ).
– Ki tette, ki tehette?! – kiált fel a ravatalnál a kisgyermek nagymamája magyarul, hiszen a tatárszentgyörgyi kisebbség közössége nem oláh, nem beás, hanem magyar anyanyelvű „zenész cigány”. Háromnegyed egykor rázendítenek a 100 Tagú Cigányzenekar szintén romungró muzsikusai. A keserves hallatára sokan zokogni kezdenek.
A szertartás katolikus. Balogh László plébános a Szentírást idézve nyugtázza, hogy ilyen sokan vannak jelen: „aki szeret, együtt sír a szomorkodókkal”.
– Testvéreinket is hazavárod mennyei otthonodba – imádkozik a pap, tanúságot téve a magyar– cigány együvé tartozásról. Majd arra kéri Istent a rokonságért, a hallgatóságért: – Add, hogy ne tegye tönkre életüket a gyűlölet, a bosszúvágy.
Iványi Gábor volt SZDSZ-es képviselő következőket mondta:
– Keressük cigány testvéreink bűnbocsánatát, akiket ötszáz éve nem fogadunk be… Nem tanultunk Magyarország bűneiből, most bűnbánatot tartunk – imádkozza mintegy a többség nevében. – Bocsánat a gyűlöletbeszéd miatt, amit nem tudunk abbahagyni… Bocsánat azokért az iskolákért, ahová nem léphet be cigány gyermek… Bocsánat, hogy fenyegetünk, ijesztegetünk, nem álljuk útját azoknak a gonosz alakulatoknak, amik itt is végigmasíroztak…
Mire a koporsószállító autó odagördül, a sír körül mintegy kétezren tolonganak, többnyire cigány emberek, de szép számmal nem romák is. Balog Zoltán lapunknak azt mondta: – Az emberi méltóság mércéjével ugyanarra az oldalra tartozik a lelőtt ötéves Robika, mint a meglincselt olaszliszkai magyar tanár vagy a Veszprémben szíven szúrt román sportoló.
Hegedűs Barbara: Így nővel nem lehet beszélni!