Amikor már gyanította, hogy a nyomozó szervek hamarosan házkutatást tartanak a kiskunhalasi MSZP-központban, Zuschlag János arra kérte munkatársait, tüntessék el az irodából az ott még 2002-ben felhalmozott mintegy ötezer kopogtatócédula-másolatot, mert attól tartott, hogy annak büntetőjogi következményei lehetnek – ezt maga az ifjúszocialista maffiaper elsőrendű vádlottja vallotta be tegnap a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon. Zuschlag azt mondta: bevett dolog volt a pártjában, hogy az ajánlószelvényeket lefénymásolták, illetve hogy az azokon szereplő neveket adatbázisba gyűjtötték. A volt MSZP-s országgyűlési képviselő állította: sem a kiskunhalasi pártirodában, sem a Köztársasági téri szobájában lévő számítógépén nem voltak a fiktív pályázatíráshoz kapcsolódó információk, és a házkutatás előtt csupán azért töröltetett a gépekről mindent, mert azokon kampányköltségvetéssel kapcsolatos adatok, „nem teljesen legálisan tartott információk” voltak.
Zuschlag vallomása szerint a nyomozás megindítása után gondot okozott az, hogy az ügyészek elől hogyan rejtsék el a büntetőügyhöz nem tartozó, de kínos pártdokumentumokat. A volt MSZP-s képviselő példaként említette, hogy az ötezer másolt 2002-es kopogtatócéduláról azért beszélt, mert ezek az ügyek úgyis elévültek. A politikus a 2006-os választással kapcsolatos törvénytelenségekről ezzel szemben nem akart nyilatkozni, hiszen ezek még nem évültek el.
*
Zuschlag tagadta, hogy vádlott-társai tudtak volna a pályázati viszszaélésekről, a könyvelési vagy számlázási trükközésekről, ezért úgy vélte, nem állja meg a helyét a vádirat szerinti bűnszervezetben való elkövetés.
Bár az elsőrendű vádlott az üzletszerű elkövetést is vitatta, mondván, „nem a saját zsebére dolgozott”, Fodor Endre tanácsvezető bíró kioktatta, az üzletszerűség annyit tesz: az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekszik.
Zuschlag elismerte: 2005– 2006-ban 8,2 millió forintnyi pályázati pénzt használtak fel jogszerűtlenül a kiskunhalasi pártszervezet céljaira. Általánosságban kijelentette: az elnyert pénzek kilencven százalékát az ifjúszocialista csoportosulásoknak, tíz százalékát pedig a halasi pártszervezetnek juttatták. Zuschlag a pártfinanszírozási jogszabályok mellett saját magát is hibásnak nevezte, amiért annak idején nem állt ki nyíltan a pártok ifjúsági szervezeteinek nagyobb összegű, legális támogatása mellett, és inkább a trükközést választotta. Pedig – meglátása szerint – politikai úton akár százmillió forintot is előteremthetett volna ilyen célokra.
Egykori személyi titkárával, a másodrendű vádlott Lados Istvánnal kapcsolatban beismerte: megkérte őt, hogy utazzon el egy kis időre (Lados ezután hét és fél hónapig bujkált Erdélyben), de ezenkívül más formában nem próbálta akadályozni a nyomozást. Zuschlag tagadta, hogy a jogosulatlanul szerzett pályázati pénzekből fizette volna a 2006-os zanzibári kiruccanását, és azt is visszautasította, hogy az országgyűlési képviselőségről való lemondásáért az MSZP több tíz millió forinttal „engesztelte” volna ki őt. (Emlékezetes, egy, a per során bemutatott hangfelvételen Zuschlag János arról beszél, hogy tárgyalt a tízmilliós nagyságrendű lelépési díjról.) A volt MSZP-s képviselőt és tizenöt társát bűnszervezet tagjaként elkövetett, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalással és más bűncselekményekkel vádolják, amiért mintegy hetvenötmillió forintnyi állami pályázati pénzt tüntettek el civil szervezetek segítségével. Zuschlag János 2007 szeptembere óta van előzetes letartóztatásban.
A büntetőper következő, március 3-i tárgyalása Zuschlag János meghallgatásával folytatódik, majd a védők és az ügyészek tehetnek fel kérdéseket az elsőrendű vádlottnak.
