Nagy magyar könyvkocka

Az emberiség történetének mindmáig legismertebb és leglátványosabb kultúrperformance-a a könyvmáglya. A lángoló kötetek üzenetét könnyű megérteni Alexandriától Nürnbergig, Moszkvától Budapestig, legyen bárhol, szinte bármilyen közönség előtt. Elsősorban persze az írások szerzői tudják gyorsan dekódolni az üzenetet, de általában nem jelent nehézséget az olvasók, a könyvforgatók számára sem.
Ráadásul a könyvmáglya az emberi alkotások és a földi lét mulandóságától a gondolat inkább vélt, mint valós megsemmisíthetetlenségéig sok mindent juttathat eszünkbe, ezért a könyvégetési akció voltaképpen nagyon is gondolatébresztő, kultúraápoló és közösségteremtő esemény. Mégsem nevezhető tökéletes konstrukciónak. Mert bár a száraz papír rendkívül látványosan semmisül meg, ám túlságosan gyorsan. Egy átlagos könyvmáglya fél óra alatt csaknem nyomtalanul elhamvad, és ritka az olyan, szerzővel súlyosbított máglya, mint amilyen Szervét Mihályé volt. Ez, a feljegyzések szerint, két óra hosszat lángolt – no, nem a felhalmozott könyvek vagy a máglyára gyűjtött rőzse túlságos mennyisége miatt, hanem mert a szél minduntalan eloltotta a lángokat. Két óra a máglyán szenvedőnek borzalmasan hosszú idő, de a bámészkodóknak, különösen ha „csak” könyvek lángolnak, szerzők nélkül, nem okvetlenül.
Szerencsére a XXI. század hajnalán sikerült humánus megoldást találni a szórakoztató látványosság időbeli meghosszabbítására. Nem is akármilyet, hiszen a könyvmegsemmisülés perverz pillanatát nem csupán néhány órával vagy nappal nyújtja el a kiváló „felfedezés”, hanem egyenesen a végtelenségig. Ráadásul magyar leleményről, valódi hungarikumról van szó. Tamási Miklós „művészeti projektjének” neve: könyvkocka. Nagyon egyszerű az eljárás, olyasféle, mint a vándorló hullakiállítás esetében: a könyveket a művész műanyagba önti. Remélem, jól megjegyzik majd az olvasók, különösen a könyvtárosok a korunkra oly jellemző „alkotást”, az elkészítők és útra bocsátók nevét. A projektgazda az olvasókat a könyvtárakon keresztül célozta meg, azzal a leplezetlen szándékkal, hogy minél több emberhez jusson el a szinte végtelenségig meghosszabbított könyvagónia páratlan látványa.
A könyvkockaprojekt a Szabad Európa Rádió magyar adásának hányatott sorsú könyvtárát vette célba. A mintegy százezer kötetes gyűjtemény évekkel ezelőtt némi kacskaringóval Münchenből Budapestre, a Nyílt Társadalom Alapítvány kezelésébe került, ahol értő kezek selejtezték a túlságos méretűre duzzadt gyűjteményt. A könyvtárak többsége raktárhiánnyal küzd – vagy küzdeni fog előbb-utóbb. A selejtezés éppúgy hozzátartozik a könyvtárak életéhez, mint az állománygyarapítás.
A fölöslegesnek ítélt köteteket annak rendje és módja szerint közprédára bocsátották, mindenki vihette, ami neki tetszik, de még így is nyakukon maradt vagy húszezer kötet. E könyvek az elégetéstől megmenekedtek ugyan, de a megsemmisüléstől nem. Ha egyszerűen lángra lobbantják a nemkívánatos gyűjteményt, a látvány nem sokáig melengeti a könyvmegsemmisítők szívét, túlságos sajtónyilvánosságot sem kapott volna a barbár cselekmény – s így a médiafigyelemre szomjazó könyvtár nem ért volna célt. Így született a hatalmas gondolat: a köteteket olvashatatlanná kell tenni, bebetonozni, műanyag kockába önteni, ezáltal a könyvpusztítás ténye zárójelbe kerül, de a megsemmisülés pillanata a végtelenségig nyújtható.
Ez azonban még mindig kevés lenne, hiszen a látogatókon kívül más nemigen gyönyörködhetne a könyvek végtelenített halálában, s így a remélt népnevelő hatás is elenyésző. Így vált a projekt szerves részévé a megdöbbentő ízlésficamról árulkodó könyvkockák utaztatása. Május közepéig bármelyik könyvtár pályázhatott a műalkotásokra, hiszen a projekt kiagyalói azt tervezték, hogy „a kultúra, a tudományok és a művészetek húsz különböző, évente változó” helyszínére szállítják a műalkotásokat. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének március közepi küldöttközgyűlésén egy meghívó szerint külön kis előadásban népszerűsítették a Nyílt Társadalom Archívum (OSA) legújabb művészeti projektjét, s mostanára talán húsz közkönyvtárban már ott is áll az olvashatatlanná tett könyvekből készített kocka. Körbejárható, megtapogatható, talán rá is lehet ülni. Csak olvasni nem lehet a könyveket, mert valaki úgy döntött, hogy nem is érdemes.
Ízlésekről persze nem lehet vitatkozni. És talán könyvmáglyákról se.