Az északi-tengeri hajózási útvonal jelentősége egyre növekszik, és mivel a mintegy 5600 kilométeres szakasz teljes egészében az Oroszországi Föderáció kizárólagos gazdasági övezetéhez tartozik, Moszkva nagy hangsúlyt helyez a lehetőség kiaknázására.
– Az északi-tengeri hajózási útvonal kulcsfontosságú előnye, hogy sokkal, 30-40 százalékkal rövidebb a hagyományos déli útvonalnál, amely Ázsiából a Szuezi-csatornán át Európába vezet
– mondta lapunknak Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő, példaként említve, hogy a Sanghaj és Hamburg közötti távolság az északi útvonalon mintegy 7350 tengeri mérföld, ami 32 százalékkal kevesebb a Szuezi-csatornán keresztüli 10 800 tengeri mérföldnél. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az északi útvonal biztonságosabb is, hiszen gyakorlatilag nincsen kalóztevékenység a térségben, ráadásul elkerüli a Szuezi-csatornánál esetenként feltorlódó forgalmat is. Emlékezhetünk arra a néhány évvel ezelőtti esetre, amikor az Ever Given nevű, 400 méter hosszú teherhajó a zátonyra futása után elfordulva teljesen elzárta az átjárót, és hat napig blokkolta a nemzetközi áruforgalmat.
Kisebb szénlábnyomot hagyni
– Igaz, ahhoz, hogy a jégtáblák között elhaladjon egy áruszállító hajó, jégtörő hajók, mégpedig a Roszatomflot atomjégtörőinek szolgáltatását kell igénybe vennie. A szolgáltatásért díjat kell fizetni, de ezzel együtt is olcsóbb az északi út a délinél a kettő hosszának különbsége miatt
– hangsúlyozta Hárfás Zsolt, hozzátéve, hogy a rövidebb út kisebb karbonterhelést is jelent. A tengeri hajózás jelenleg ugyanis a globális szén-dioxid kibocsátás öt százalékáért felel. A nyolctagú atomjégtörő flotta alkalmazása pedig nem jelenti azt, hogy megduplázódik a szállítás karbonlábnyoma, hiszen az elöl közlekedő hajó nem bocsát ki szén-dioxidot. (A flotta tagja egy konténerszállító jégtörő is.)
Kincseket is rejt a sarkvidék
Persze Oroszország nemcsak a globális kereskedelem zökkenőmentességéért és az atomjégtörők szolgáltatásáért kérhető díjakért szeretné fejleszteni az északi útvonalat. Hárfás Zsolt emlékeztetett arra, hogy az ottani területein jelentős mennyiségű ásványkinccsel rendelkezik. Az Északi-sarkvidéken található a világ feltáratlan olajkészleteinek mintegy 13, földgázkészleteinek pedig 30 százaléka, igaz, egyáltalán nem biztos, hogy ezt mind lehetséges kitermelni, vagy egyáltalán szükséges. A Világbank szerint ugyanis a zöldgazdaságra való átállást segítő stratégiai nyersanyagok iránti kereslet 2050-re ötszáz százalékkal növekszik. Ezek az ásványkincsek nagy mennyiségben megtalálhatók az Északi-sarkkörön túl. Ilyen a palládium, a lítium, a nikkel, a kobalt, a mangán, a szilícium és a grafit, amelyek elengedhetetlenek a hidrogénalapú gazdaság kiépítésétől kezdve az energiatároló rendszereken át a szélturbinák, mikrocsipek és sok más, a zöldátállást segítő berendezés gyártásához. Emellett az elektromos hálózatok bővítéséhez nagy mennyiségű rézre és alumíniumra is szükség van, ami szintén megtalálható a területen.
