A műalkotás varázsereje

Több mint harminc magyar képzőművész munkáit bemutató kiállítás nyílik szombaton a hajdúszoboszlói művelődési központban. Az alkotók tizenhatodszor vendégeskednek az esténként mediterrán hangulatot idéző fürdővárosban a szokásosan nyár elején megrendezett Hajdúszoboszlói Művésztelep résztvevőiként a mecénás szerepét kezdetektől vállaló Cívis Hotel és Gasztronómia Rt. támogatásának köszönhetően.

Komolyan soha nem került szóba az elmúlt másfél évtized alatt, hogy a cég kihátráljon a partiumi, délvidéki, kárpátaljai, ausztriai, amerikai és felvidéki művészek alkotótábora mögül. Most meg különösen nem, hiszen válság van. Ilyenkor az összetartozás, az értékmegőrzés nagyobb jelentőséggel bír, mint bármikor. Ezt feladni nem lehet – adja meg a választ Hupuczi László, a cég vezérigazgatója arra a kérdésre, hogy évről évre nehezedő gazdasági környezetben hogyan tudják finanszírozni az alkotótábor költségeit.
Estébe hajlik az idő, a Délibáb szállodában kialakított műteremben beszélgetünk a résztvevőkkel. Több művész is szóvá teszi a művészet trónfosztását, az értő és támogató közönség égető hiányát határon innen és túl. A legpesszimistább hangot a budapesti Nagy Előd üti meg, aki úgy véli, a képzőművészetek egyre kevésbé képesek betölteni azt a funkciót, amit egy kulturált társadalomban joggal vindikálnának maguknak. A kiállításokon alig van hatása, híre, a kortárs műért pénzt adó gyűjtő pedig olyan kevés, mint a fehér holló – mondja. Bár szavaiból sok bizakodás nem csendül ki, tetteiből annál inkább, hiszen ő tölti be az alkotótábor művészeti vezető tisztét.
A szlovéniai Salamon Árpád viszont, idős kora ellenére, egyáltalán nem borúlátó, s bár a keze alatt éppen készülő nonfiguratív munka uralkodó színe a fekete, ami a szoboszlói repülőtér leszállópályáira hivatott utalni ábrándos lila mezőben, okos szemében nyoma sincs a megkeseredettségnek. Igaz, derűre adhat okot az idős művész bájos felesége, Vidman Herta is, aki mellette sokkal derűsebb színekkel gömbölyíti vászonra a lelkében virágzó világot. Ők ketten a Délibáb Hotelben kialakított műteremben szeretnek dolgozni, csendben egymás mellett. Nem úgy Márton Árpád és Micska Zoltán: ők inkább a szobájukba visszavonulva kapnak ihletet. Az Erdélyből jött Márton, akinek július 8-án nyílik Hézső Ferenccel közös kiállítása a debreceni Medgyessy Múzeumban, megint csak pesszimista húrokat penget.
– Nagyon hiányolom, hogy nincs érdemi vizuális nevelés sem az általános, sem a középiskolákban. Vizuális analfabéták kerülnek ki a padokból, akik az egy kaptafára készült műanyag kultúra silány termékeit fogyasztják. Ez ellen igenis a nevelés eszközeivel lehetne fellépni, ám erre sem határon innen, sem határon túl még csak törekvést sem látok – mondja. Az ukrajnai Micska Zoltán, aki nemcsak festőként, de kultúrdiplomataként sem utolsó, hiszen Lembergtől Ungvárig, Munkácstól Kijevig számtalan kiállítást szervezett már a Hajdúszoboszlón készült alkotásokból, azt mondja, lehet, hogy nehéz, lehet, hogy Ukrajnában sem költ művészetekre az, aki megtehetné, mégis van remény, mert a művészet az egyetlen, ami képes emberarcúvá varázsolni ezt az elvadult XXI. századot.