A spanyol El País és a BBC Mundo is több írásban foglalkozott az egyszerre több kábítószerkartell által is szorongatott mexikói állam helyzetével. Tavaly az elnök, Felipe Calderón azt a célt tűzte ki, hogy rendet teremt az igazságszolgáltatásban és a rendfenntartó erőkben. Az állam háborúja még az elnök beiktatásának szinte másnapján, 2006 decemberében kezdődött a kartellek ellen a hadsereg fokozatos bevetésével. Az alapos tisztogatásra azért is szükség volt, mert az ország rendőrségének fele alkalmatlan eredeti feladatára: a rosszul fizetett rendőrök szeretnek elfogadni csúszópénzt, és/vagy együttműködnek a kartellekkel: részt vesznek az emberrablásokban, a bérgyilkosságokban – egyenruhájuk felhasználásával. De az állam hirtelen azzal a nehézséggel szembesült, hogy a szervezett bűnözők ellen valóban küzdeni kész rendőrök felkészületlenek erre a feladatra, és nem ők a hibásak. A BBC Mundónak név nélkül nyilatkozó zacatecasi rendőr elmondta az ott uralkodó állapotokról: 400 dollárnak megfelelő alacsony bérek, régi vagy rossz fegyverek, alig futja néhány géppisztolyra az önkormányzatok gyér költségvetéséből, szégyellik felvenni a kopott egyenruhákat, nincs hova leülni a kapitányságokon vagy őrsökön, stb. És ezek csak a dologi feltételek. Mert aki a rendőri pályát választja, nemcsak saját életét sodorja veszélybe, hanem családjáét is, hiszen például az Öböl-kartell bérgyilkosai, a Zéták őket is megfenyegetik. A mexikói kartellek nemcsak az államot hálózzák be és bénítják meg, egymással is vetélkednek: a sinaloai és az Öböl-kartell az Egyesült Államokba irányuló (és főleg kábítószer-) csempészet felett akarja megszerezni az ellenőrzést, de megjelentek már a kolumbiai kartellek is. Meglepetésre az elnök szűkebb hazájában, Michoacán államban veszedelmes vetélytárs jelent meg a Michoacáni család nevű kartell képében. Az alulról szerveződő és gyorsan terjedő kartell csak ebben az államban a 113 településből már 87-et tart ellenőrzése alatt, és megvetette a lábát a 32 szövetségi állam felében is. Június közepén Nuevo León állam székhelyén, Monterreyben a gyanútlan járókelők filmbe illő jelenetet láthattak a nyílt utcán: az egyik kartell által lefizetett rendőrök fogtak fegyvert a szövetségi rendőrökre.
A kartellek félelmetes nyomása és a fenti állapotok miatt egyáltalán nem vonzó a rendőri pálya. Felipe Calderón elnök ezért június közepén érdekes kezdeményezéssel állt elő: egyelőre ezerötszáz frissen végzett diplomásnak és végzős diáknak ajánlott elitrendőri munkát. A három hónapos képzések során nyolcezer nyomozót és hírszerzőt képeznének ki a kartellek és a szervezett bűnözők ellen, és ebben az elképzelésben az egyetemek készséges partnerek, mert a kormány ezúttal nem fukarkodik a pénzzel.
Így ütött vissza az a modell, amelynek révén Mexikó 1994 óta az észak-amerikai szabadkereskedelmi szerződés tagjaként fokozatosan bevezette neoliberális reformjait a kisebb (olcsóbb) állam érdekében működésének mind több területén. És ha az állam kivonul egy területről, akkor értelemszerűen az tölti be ezeket az űröket, aki erősebb nála. Márpedig „a család” éppen erre tart igényt, erre utal a szervezet felépítése. Egy véletlen folytán derült ki, hogy mennyire átszőtte már ez a hálózat is a mexikói államot: nemcsak a fegyver- és a kábítószer-kereskedést tartották ellenőrzésük alatt, hanem az örömlányok futtatóit, a kalózfelvételeket, a nyerőgépeket, sőt ők irányították a benzinkutak és az élelmiszerbolt-hálózat üzemeltetését is, amelyek már legális tevékenységek. A rajtaütés során megszerzett listán politikusok, bírák, rendőrök, ügyészek neve szerepelt, és mindegyikük mellett egy összeg szerepelt, az ára. A rendőrség egyre közelebb jár a vezetőkhöz. Talán még nem későn.
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
