Elhagyta hazáját a portugál sztár

Fájdalmas döntéssel hívta fel a figyelmet a szinte halálra ítélt portugál művészeti életre a 65 éves zongoraművésznő, Maria Joao Pires. Nem sokkal azután, hogy a portugál szocialista kormány végleg megtagadta az állami támogatást a Pires által alapított Belgais művészeti és szociális célú középiskolától, július elején élő rádióadásban jelentette be, hogy megválik állampolgárságától. A megkeseredett zongoraművésznő azért döntött így, mert belefáradt a kormánytól kapott alattomos rúgásokba. Nyilván az lehetett az utolsó lökés a döntés meghozatalában, amikor júniusban a bíróság úgy döntött, lefoglalják az iskola minden ingóságát. Bár Pires a portugál fővárosban, Lisszabonban született, már három éve választott új hazájában, Brazíliában él, és kérni fogja a brazil állampolgárságot. Sőt, a hírek szerint a legnagyobb területű dél-amerikai országban szállodai vállalkozásba fogott Bahía állam székhelyén, Salvadorban. De az érzékeny művésznő mégsem szakad el teljesen hazájától, mert megígérte, mindig hazalátogat, ha meghívják. Öröm az ürömben, hogy lánya, Joana Pires nem adja fel a harcot, és újrakezdi az iskolaalapítást.
A művésznő 1970-ben, a Beethoven kétszázadik születésnapján rendezett brüsszeli zongoraverseny megnyerésével hívta fel magára a nemzetközi figyelmet, de Chopin- és Schubert-művek előadásával is öregbítette hírnevét, kamaraegyüttesekkel is szívesen fellép. És nemcsak az ő iskolája került méltatlan helyzetbe, hanem a pályáján őt elindító lisszaboni konzervatórium is. Tavaly, az egyik tanársztrájk közben derült ki, hogy a költséghatékonyság prése mennyire fojtogatja ezt a nagy hírű intézményt. A tanárok néhány órát szék híján a padlón ülő művészjelölteknek kénytelenek megtartani. És jellemző volt az oktatási miniszter reakciója. Maria de Lurdes Rodrigues vizsgálatot indított az iskola ellen, mert szentül hitte, hogy ők gazdálkodtak rosszul a támogatással.
A történelmi műemlékekkel telezsúfolt Portugáliában a szocialista kormánynak mintha nem lenne szüksége művészetre és művészekre: azt tervezte egy ideig, hogy négy évre visszamenőleg behajtja az áfát a válság miatt egyébként is nehéz helyzetbe került művészeken. Miközben a sajtó naponta hangos az euró(száz)milliókat elsikkasztó csalóktól…