Gibraltár: áttörés vagy spanyol érdeksérelem?

A spanyol diplomácia vezetője, Miguel Ángel Moratinos személyében spanyol kormánytag kedden járt először a 305 éve a spanyol királyságtól elfoglalt Gibraltáron, a ma már utolsó európai brit koronagyarmaton.

Mindenképpen történelmi fejlemény a kisebbségi spanyol kormány külügyminiszterének gibraltári látogatása, ezért Moratinos „türelmet” is kért a kormánya politikájához, hogy Spanyolország végül valóban visszaszerezze a „sziklát”. A külügyminiszter a 2004-ben létrehozott háromoldalú – spanyol–brit–gibraltári – párbeszédfórumon egyértelműen szakított a néppárti előd, José María Aznar miniszterelnöknek – a szocialisták is támogatott – irányvonalával, amely valóban háttérbe szorította a gibraltári felet. Ezért vallott kudarcot 2002 novemberében a brit–spanyol megosztott fennhatóságról tartott gibraltári népszavazás, amelyen a helyiek 99 százaléka valósággal félresöpörte ezt a változatot. A keddi megbeszélésen Peter Caruana, Gibraltár főminisztere és David Milliband, Moratinos brit kollégája arról tárgyalt, hogyan tehetik könnyebbé a gibraltáriak mindennapi életét a spanyol területeken felajánlott lehetőségek – egyelőre az orvosi ellátás, a nyaralás és a bevásárlás – kihasználásával. A brit baloldali napilap, a The Guardian tegnapi vezércikke úgy értékelte az eseményt, hogy Spanyolország egy lépést tett visszafelé, ráadásul szóba sem került a Gibraltár fölötti fennhatóság ügye.
A legnagyobb spanyol ellenzéki alakulat, a spanyol Néppárt az elsők között tiltakozott Moratinos látogatása ellen, és emlékeztette a spanyol szocialistákat: elkövették azt a „rettenetes hibát”, hogy „veszedelmes” precedenst teremtve Moratinos gibraltári területen járt, és ezzel tulajdonképpen szuverén államnak ismerték el.
Augusztus 4-én lesz 305 éve, hogy Nagy-Britannia és Hollandia flottája elfoglalta Gibraltárt a spanyol örökösödési háború során, majd a spanyol királyság az 1713-ban Utrechtben aláírt békeszerződésben majdnem teljesen lemondott róla.
A második világháború közben Winston Churchill brit miniszterelnök megígérte Francisco Franco tábornoknak, ha nem támogatja Hitlert, a háború után visszakapja Gibraltárt. A briteknek azonban eszük ágában sem volt teljesíteni ígéretüket, ezért a diktátor az ENSZ-től kért segítséget, amely 1967-ben végül Spanyolország javára döntött. Nagy-Britannia azonban semlegesítette az ENSZ-döntést: megerősítette a koronagyarmat gazdasági önállóságát, öntudatát, sőt már két alkotmányt is adott neki.
A brit babona szerint Nagy-Britannia azért ragaszkodik a nagyon elszemtelenedett gibraltári makákó majmokhoz is, mert úgy vélik, ha kipusztulnak, akkor Gibraltárt is elveszítik.