Fenerbahce idegenben, MTK idegenben, Fenerbahce otthon, Panathinaikosz otthon – a centenáriumot körülölelő napokban ezekkel az igazán nemes és patinás ellenfelekkel találkozott-találkozik a Budapest Honvéd futballcsapata. Igaz, az 1907-ben alapított török sztárklubot és az 1888-as „születésű” hazai kék-fehéreket sem az ünnepségsorozat, hanem az Európa-liga, illetve az NB I sorsolása szolgáltatta, egyedül az 1908-ban létrehozott görög gárdát választották szabadon a vasárnap délutáni gálára a kispestiek. Természetesen nem véletlenül. A fiatalabbak akár arra is gondolhatnának, hogy Torghelle Sándor az összekötő kapocs a helyi piros-feketék és az athéni zöld-fehérek között, hiszen a német Bundesliga
II-es Augsburgban jelenleg légióskodó csatár Honvéd-nevelés, és 2005–2006 között viselte a Pana mezét is. Ám ennél nagyobb jelentőségű közös vonás, hogy a kispesti és egyben az egész magyar labdarúgás legnagyobb alakja, Puskás Ferenc 1970 és 1974 között a Panathinaikosz edzőjeként dolgozott, s csapatát két bajnoki cím mellett 1971-ben a BEK döntőjébe vezette.
A Kispest (avagy Honvéd) leginkább Puskás korosztálya miatt kerülhetett a magyar sport legendás klubjai közé, erre bizonyára még a száz évvel ezelőtti alapítók sem gondoltak. Ők akkoriban sokkal inkább el voltak foglalva bizonyos személyes ellentétekkel, ennek köszönhetően eléggé egyedi módon elnök nélkül, két alelnökkel – Schmoch Károly, Krausz Jenő – jött létre a Kispesti Atlétikai Club. A nyolc szakosztály (atlétika, birkózás, kerékpár, labdarúgás, ökölvívás, tenisz, torna, vívás) közül egyetlen csapatsportágként természetesen a focisták váltak leginkább népszerűvé, akik 1916 szeptemberében játszották első élvonalbeli bajnoki mérkőzésüket; 2003-ig megszakítás nélkül az NB I szereplői voltak, majd a kiesést követő azonnali visszakerülés után azóta is. 1920-ban termett az első érem, egy ezüst, amelyet egy talán kissé elfeledett csapat vívott ki: Varga, Saguly (Krebsz), Túri, Budai, Blasnik (Tóth), Stallmach, Boldog (Norik), Kiszely (Csontos), Jeszmás, Eisenhoffer, Jeny R. Az 1926-os Magyar Kupa-győztes Kispest összeállítását is legfeljebb a legfanatikusabb hívek tudják: Balla, Cesznák, Grohmusz, Mádi, Gregor, Marton, Borsos, Juhász, Jurácska, Hecktl, Mátéffy.
Már csak azért is érdemes felidézni e rég elfeledett neveket, mert a kispesti aranykor reprezentánsait úgyis mindenki ismeri. Puskás már a második világháború befejezése előtt, tinédzserként debütált az édesapja edzette kezdő tizenegyben, az 1947-es bajnoki második csapatban rajta kívül már ott van Bozsik, Rákóczi, Babolcsay és Bányai is. Ezt azért érdemes leírni, mert bár az igaz, hogy az 1950-ben a Honvédelmi Minisztérium alá helyezett kispesti gárda gyakorlatilag mindenkit le tudott igazolni hatalmi szóval (Grosics, Czibor, Kocsis, Lóránt és még sorolhatnánk), az már kevésbé, hogy csak ennek köszönhette volna a futószalagon érkező aranyérmeket. A klub összesen tizenhárom bajnoki címéből öt is 1950 és 1955 között született, Puskás 358 találattal gólrekorder lett, Bozsik József 1962-es visszavonulásáig 447-szer viselte a klub mezét. Az Aranycsapatként világszerte ismert magyar válogatott klasszikus összeállításából heten tartoztak a Budapesti Honvédhoz: Grosics, Lóránt, Puskás, Bozsik, Budai II, Czibor és Kocsis. Az 1956-os forradalom után megszakadt a nagy sorozat, 1964-ben még termett egy kupagyőzelem, aztán hosszú szünet. Az 1950-es, 60-as évekhez kapcsolódóan meg kell emlékezni a gárda ötszörös gólkirályáról, Tichy Lajosról, valamint tíz olimpiai bajnokáról, az Aranycsapat Cziboron kívüli, Helsinkiben (1952) győztes kispesti tagjai mellett Katona Sándorról, Komora Imréről, Nógrádi Ferencről (mind 1964, Tokió) és Kocsis Lajosról (1968, Mexikóváros).
Érdekes, hogy az újabb honvédos sikerek is egy jól körülhatárolható korszakhoz kötődnek, hiszen 1980 és 1993 között termett további nyolc bajnoki cím és két MK-diadal. A Mezey György-féle, 1986-ban világbajnoki résztvevő nemzeti gárda is több kispesti játékost mutatott fel: Sallai, Garaba, Varga, Nagy Antal, Détári törzstagnak számított, de Bodonyi, Kovács Kálmán és Dajka is többször szerepelt az összeállításban, s Esterházy Márton is a Honvédtól igazolt 1984-ben az AEK Athénhez. Közülük Détári Lajost mondhatjuk az eddigi utolsó világszintű (s egyben többszörös világválogatott) magyar labdarúgónak, aki ugyan az Aszfaltútépítőben kezdett focizni 1972-ben, de néhány hónap múlva már a Honvéd mezét viselte egészen 1987-ig, nemzetközi karrierje kezdetéig. Puskás, Bozsik, Détári: három olyan név, amiért már megérte létrehozni a kispesti labdarúgást.
Amely az ezredfordulón a létéért küzdött, 2003-ban ki is esett a csapat az NB II-be, majd a visszajutást követően kis híján megszűnt. Aztán egy Honvéd-drukker, bizonyos Nemes Ernő megtalálta a megoldást, vagyis a jelenlegi tulajdonost, George F. Hemingwayt, aki 2006-ban mentőövet dobott a csapatnak, milliárdos ráfordítással újjáépítette a Bozsik-stadiont, utánpótlás-akadémiát és biztos anyagi hátteret teremtett. A hála két MK-diadal formájában érkezett (2007, 2009), az NB I-ben egyelőre messze a dobogó, a nemzetközi szint (lásd a Fenerbahce elleni múlt csütörtöki 1-5-öt) pedig még messzebb. De legalább biztos a jelen, s ezáltal remélhető a szebb jövő. Ennél jobb születésnapi ajándék nem is kell.
origo.hu
Rendkívüli, 14 vármegyére szóló figyelmeztetést adtak ki felhőszakadás veszélye miatt
