Voltak, akiknek már az se tetszett, hogy 2003-ban Orbán Viktor avatta fel a Széchenyi-tervi támogatással épült kollégiumot, és azóta sem tüntet ki figyelmével bennünket a megyei napilap. Mi akkor is büszkék vagyunk arra, hogy a kollégiumunk Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nevét viseli, és az ő pedagógiai hagyatékára épül a nevelési rendszerünk – szögezte le Giber Vilmos, a 448 férőhelyes korszerű diákszálló igazgatója.
– A kollégium névadójának és az intézmény avatásán részt vevő Orbán Viktornak tulajdonítja, hogy a magyar kultúra jeles személyiségei részvételével tartott kollégiumi rendezvények, a Klebelsberg-esték meg a Dél-Dunántúl régió nevelői részére tartott Klebelsberg pedagógiai napok nem kapnak sajtóvisszhangot?
– Fájlalom, és fájlalják diákjaink és tanártársaim is, hogy az említett rendezvények – amelyeket a magyar szellemi élet olyan kiválóságai tisztelnek meg előadásaikkal, mint Tőkéczki László, Gazsó Ferenc, Korzenszky Richárd, Pálinkás József, Jókai Anna vagy Hoffmann Rózsa – visszhang nélkül maradnak, jó esetben kétmondatos hírt kapnak.
– Nem gondolja, hogy a kollégium szoborkertje is irritálja a magát függetlennek, kiegyensúlyozottnak tartó médiát?
– De igen. Mi ennek ellenére folytatjuk a példaképek portréinak szoborkerti elhelyezését. Elsőként a névadó, Klebelsberg Kunó mellszobrát avattuk fel, majd Wass Albertét és Reményik Sándorét. Később egy haranglábat és harangot helyeztünk el minden magyar összehívásának és összetartozásának szimbólumaként.
– Ott történt a szeptember 1-jei „botrányos demonstráció”, amikor is a kollégium diákjai és tanárai egy fáklyákból kialakított Nagy-Magyarország-térképpel tiltakoztak a szlovák nyelvtörvény ellen?
– Az első tanítási nap délutáni szilenciuma után kértem a diákokat és a kollégáimat, jöjjenek le a szoborkertbe, és tiltakozzunk közösen a gyalázatos szlovák nyelvtörvény ellen. Nagy-Magyarország- alakzatban álltunk fáklyákkal, és – a sajtó jelenlétében, remélve, hogy a kezdeményezés eljut a nyilvánossághoz – azt kértem, tiltakozzunk aláírásunkkal a nemzetgyalázó törvény ellen, és hívjuk fel erre az ország iskoláit, a diákokat és tanáraikat. Az aláíróíven – ha úgy tetszik, a kiáltványon – ez állt: „A 2009. szeptember 1-jén bevezetett szlovákiai nyelvtörvény ellen emeljük fel a szavunkat. Szolidaritást vállalunk a Felvidéken élő nemzettestvéreinkkel, így a hasonló korú diákokkal és tanáraikkal. Követeljük, hogy az Európai Unió területén mindenki alanyi jogon beszélhessen az anyanyelvén is!” Én azt vallom, és azt üzenem a jó érzésű honfitársaimnak, amit Benedek Elektől őrzök a szívemben: „Az állam nyelvét meg kell tanulnotok, az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejtenetek”. Hangsúlyozom: a nyelvtörvény elleni demonstráció nem ad hock rendezvény volt, és nem történt „kivezénylés”. Nálunk, a Klebelsbergben egy ilyen rendezvény diákban és tanárban nem kelt megütközést.
– A megyei napilap egy címoldali írásban mégis azt a kérdést tette fel, hogy saját elhatározásukból vagy kivezénylésre vettek-e részt a diákok a demonstráción.
– Csodálkoztam volna, ha arról ír, hogy a kollégisták és tanáraik önként vonultak le a szoborkerti haranglábhoz. Nemkülönben, ha kihagyta volna az újság Lamperth Mónika képviselő asszony intelmét, aki a történtekre reagálva egyebek közt azt mondta: „Az iskolában megjelenő Nagy-Magyarország-térképpel, amely indulatokat szít, nem lehet egyetérteni. És azzal se, hogy a diákokat politikai akcióba vonja be az igazgató, mert nem tudni, a diáknak szabad választása volt-e a részvétel.” Nincs szükségünk újságírói, politikusi tanácsokra demonstrációszervezéshez.
– Azt mondhatjuk: intőt kapott az igazgató úr a megyei napilaptól és Lamperth Mónikától. Hogyan tovább ezek után?
– Ahogyan eddig. Folytatódnak a Klebelsberg-esték és a Klebelsberg pedagógiai napok, és ha sérelem éri a magyarságot, mint ahogyan most támadást érte az édes anyanyelvünket, ugyanúgy tiltakozunk, mint ahogyan tettük azt szeptember 1-jén. Erre kötelez bennünket névadónk tanítása is.
origo.hu
Baleset miatt lángokban az M1-es autópálya, több kilométeres a dugó
