Pokolból majdnem a mennybe

Nemcsik Zsolt kálváriája után, akitől még a kard egyéniben öt tust vettek el, az antalyai vívó-világbajnokságon tegnap női tőrcsapatunk is megjárta az ukránokkal és a videobíróval. A nyolc közé jutásért az utolsó párban, ott is a ráadásban Varga Gabriellának és Lelejkónak kellett dűlőre jutnia, s a visszajátszás után 29-28-cal az ellenfél ment tovább. Varga szerint jogtalanul, ami erősíthette a sportágban olykor bizony valós összeesküvés-elméleteket gyártók igazát, ám el kell ismerni, a magyar táborból akadt olyan is, aki szerint így is lehetett ítélni. A bölcselkedés a lényegen nem változtatott, a mieink a 9–16. helyért meccselhettek tovább, és végül tizedikek lettek. A 9. helyért 45-36-ra kikaptak a franciáktól, akiknél vívott az olimpián még nálunk szerepelt, de ott a szakvezetéssel összetűzésbe került, és a szülőhazájába „visszaigazolt” Ujlaky Virginie… Mit mondjunk, a kötelező üdvözlésnél nagy összeborulást nem láttunk a felek részéről.
Az idei plovdivi Eb-t megnyert férfi párbajtőrcsapatunk (Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter) tagjainak ugyanakkor az első találkozójukon nem volt kivel kezet fogniuk, mert az üzbégek eltűntek… A 16 között bezzeg már jöttek az észtek, és huszonöt másodperccel a vége előtt, 40-39-es vezetésünknél eléggé meleg volt a helyzet. Szerencsére Boczkó keze nem remegett meg (44-40), ezután pedig a dél-koreaiakon könnyedén sikerült átlépni (45-33). Az elődöntőben a németek következtek, akik előzőleg kiverték az esélyesebb olaszokat, ám újabb bravúrra nem telt tőlük. Amikor a hetedik párban Imre 10-6-ra megverte Kneipet, már 31-25-re vezettünk, Rédli kicsit növelte is az előnyt Fiedlerrel szemben (35-29), Boczkó pedig a végén megint hozzátette a maga részét Schmid ellen (45-38). S együttesünk készülhetett az esti döntőre, ahova a másik ágon az utóbbi két olimpiát megnyert, világranglista-vezető franciák jutottak be.
„Eddig jó” – vont mérleget tömören Imre, Boczkó fülhallgatóval a fülében burkolózott magányba, és Udvarhelyi Gábor keretedző is csak kicsivel volt bőbeszédűbb: „A pekingi olimpia után Kovács Iván és Kulcsár Krisztián személyében két extraklasszis vált ki a csapatból, a fiúk minden tőlük telhetőt megtesznek, de nem mi vagyunk az esélyesek.” Ami, Eb-cím ide vagy oda, nem lehetett kérdéses, mert a franciákat egy ideje csak elvétve tudjuk legyűrni. Az athéni olimpia döntője után a tavalyi kijevi Eb fináléjában is meg kellett hajolnunk előttük.
Miként sajnos most is, mert a Robeiri, Grumier, J. Jeannet, Lucenay összetételű ellenfél 23-23 után 26-23-ra meglépett, és három-négy tusos előnyét meg is tartotta. A legvégén Boczkó 34-38-nál állt fel a pástra, de csodát ő sem tudott tenni; a franciák 45-41-re győztek. Illetve az mégiscsak kisebb fajta csoda, hogy miután egyéniben mind a négy indulónk már a 64-es tábla első körében kiesett, együttesünk a pokolból majdnem a mennyországba jutott.
„Az Eb-arany után ez a vb-ezüst, két fiatallal, kétségkívül jó eredmény, biztató a jövőre, de utólag már azt mondom, hogy ez a francia csapat verhető lett volna. Az asztalon ott volt az arany, és talán nem hittük el, hogy elvehetjük” – bökte ki Boczkó.
Rédli pedig reményét fejezte ki, hogy a jövő évi vb-n megforgatják a tőrt a franciák szívében. S ez a legcsattanósabb válasz lenne, mivel 2010-ben történetesen Párizsban rendezik a világbajnokságot.