Mór: kudarcok sora

Még mindig nem néztek szembe az érintettek a móri ügy tévedéseivel, véli Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes. A véres bankrablásról és az elmúlt évek kiemelt bűnügyeiről szóló A mór megtette című könyve a napokban jelent meg.

Társadalmi keresztmetszet, amelyet az elmúlt évek politikai történései fűszereznek, kritikus és önkritikus írás – így mutatta be tegnap Garamvölgyi László rendőrségi főtanácsos Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes A mór megtette… című könyvét. Az elmúlt évek megrázó gyilkosságairól szóló kötetben kiemelt helyet kapott a magyar kriminalisztika történetében páratlan, 2002 májusában nyolc ember halálával végződött móri bankrablás, amelyben sok tévedés és vargabetű után tavaly decemberben hirdettek elsőfokú ítéletet. Kovács Lajos a helyszíni nyomozócsoport egykori vezetőjeként részletesen beszámol a véres bűncselekmény kezdeti nyomozásáról. Ír a benyomásairól, a lehetséges elkövetőkről összegyűjtött terhelő és mentő adatokról, valamint a pillanatról, amikor kételkedni kezdett az addig elkövetőként kezelt Kaiser Ede bűnösségében. Kovácsnak ezután felsőbb utasításra be kellett fejeznie „a párbeszédet”. Kaisert egyébként 2005-ben jogerősen tényleges életfogytiglanra ítélték, és a napokban mondta ki a Fővárosi Bíróság, hogy nem ő követte el a bankrablást.
Könyvében Kovács beszél a politika, a társadalom és a sajtó nyomásáról, amely azonnali eredményt követel a rendőri vezetőktől, akik emiatt az aprólékos munkát végzőket szorongatják. Őszintén vall a bizonyítékok képlékeny voltáról, arról, hogy azok miként váltanak arcot, hogy azt hitessék el a nyomozókkal, amit ők látni szeretnének.
Kovács elmondta, hogy a nyomozók személyisége akarva-akaratlanul rányomja a bélyegét a tanúkra, a gyanúsítottakra, és hogy a csalóka emlékezet annyiféle leírást ad egy elkövetőről, ahányan csak látták.
A móri ügyet nem tekinti sikeres nyomozásnak, még ha az egyik valódi tettest, Weiszdorn Róbertet végül sikerült is bíróság elé állítani. (A másik elkövető, Nagy László öngyilkos lett a cellájában). Könyve zárszavában az ezredes azt írja: „Valóban veszítettem. A móri ügyben, amely változatlanul és következetesen nem hagy nyugodni, végül is gyönge voltam.” Saját bevallása szerint szerelmese a szakmának, művelőinek tévútjaival együtt. Mert ezek az emberek a jó oldalon állnak akkor is, ha olykor hibáznak. A móri ügy tévedéseivel pedig még mindig nem néztek szembe az érintettek – fűzte hozzá az ezredes.