1919-ben ezen a napon, január 11-én lett gróf Károlyi Mihály Magyarország köztársasági elnöke. A gyengekezű, ingatag ember minden volt, csak jó politikus nem. A Függetlenségi Pártban kezdte az első világháború előtt, majd antantbarátként folytatta, az összeomláskor IV. Károly király miniszterelnökké nevezte ki, innen vezetett az útja az államfői bársonyszékig. Antantbarátság ide vagy oda, képtelen volt megakadályozni az ország szétdarabolását. Bő két hónapig üldögélt a Sándor-palotában, majd önként átadta a hatalmat Kun Béláéknak. A csőcselék másnap, március 21-én kikiáltotta a „dicsőséges” Tanácsköztársaságot.
A vörös gróf – megneszelvén a közelgő fordulatot – a nyár közepén Nyugatra emigrált. 1920-tól már nyíltan támogatja a bukott kommunistákat, s habzó szájjal szidja a Horthy-rendszert. 1946-ban tér haza, majd – a Rákosi-éra első esztendeiben – francia és belga követ lett. Igazi csúszómászó.
Kádár János országlása idején Károlyi Mihály nemzeti példaképpé emelkedett. Egy kékvérű ember, aki megértette az idők szavát… Hamvainak hazahozatala után (Franciaországban halt meg) a hálás utókortól majdnem akkora mauzóleumot kapott a Fiumei úti temetőben, mint Kossuth Lajos, akivel egy lapon említeni is szentségtörés.
Akárhogyan történt is, gróf Károlyi Mihály munkássága része a magyar történelemnek – igaz, azon belül a legsötétebb napjainak. Tanulmányozni őt és tevékenységét kikerülhetetlen. Egy keserű szelet históriánkból.
origo.hu
Lemondta a Zeneakadémia Varnus Xavér koncertjét
