Gyurcsány ringbe szállt

Tényleg szükségünk volna szociális igazságtételre, vagy ahogy Gyurcsány fogalmaz, a rendszerváltozás korrekciójára. De ezt a korrekciót az ő vagyonosodásának törvényességi felülvizsgálatával kellene kezdeni, és mondjuk az öreg szocialista szimpatizánsok szociális kárpótlására fordítani a javakat, amiket Gyurcsány kezére játszottak át

A rendszerváltáskor megfogalmazott vágyaink nem teljesültek teljesen. Az alkotmányos forradalom sikerült, de nem történt meg a szociális és az erkölcsi forradalom. Épp ezért szükséges a rendszerváltás korrekciója – mondta Gyurcsány Ferenc bukott kormányfő, akit a Belvárosi Szabadegyetem szocialista szimpatizánsokból álló nyugdíjas közönsége dübörgő tapssal fogadott. Egyébként ugyanilyen kitörő örömmel üdvözölték Gyurcsányt az MSZP hét végi kampánynyitó rendezvényén is, talán ez adott erőt és bátorságot a volt kormányfőnek, hogy hosszú hónapok után kimerészkedjen a zárt ajtók mögül, ahol idős szocialista néniket és bácsikat győzködött arról, hogy még bátrabban, még öntudatosabb húzzák be az ikszet az MSZP mellé a szavazólapon.
Gyurcsány ismét erőt és vakmerőséget érez magában, hogy elvégezze a testhez állónak hitt nagy feladatot, a „rendszerváltozás korrekcióját”, hogy megtörténhessen végre-valahára az alkotmányos után a „szociális és erkölcsi forradalom” is. És Gyurcsány nyugdíjasai vörösre verik a tenyerüket a boldogságtól, azokat a tenyereket csapdossák felhevülten és önfeledten, amelyekkel decemberben a 13. havi nyugdíj helyett a levegőt kapdoshatták. Jó okuk van a lelkesedésre, hiszen a szocialisták most így, a válság kellős közepén is igyekeznek nekik kedveskedni. Hetvenötezer forint temetési támogatást kapnak majd az özvegyek, ha az öregek ismét hatalomba segítik őket.
Tényleg szükségünk volna szociális igazságtételre, vagy ahogy Gyurcsány fogalmaz, a rendszerváltozás korrekciójára. De ezt a korrekciót az ő vagyonosodásának törvényességi felülvizsgálatával kellene kezdeni, és mondjuk az öreg szocialista szimpatizánsok szociális kárpótlására fordítani a törvénysértően elprivatizált nemzeti javakat, amiket Gyurcsány kezére játszottak át. Hogy egyszer az életben nekik is legyen egy jó okuk arra, hogy Gyurcsányt éltessék. Nem olyan bonyolult módon vitte haza a hátán Gyurcsány Ferenc a nemzeti közösből kilopott holmit, hogy ne lehessen megértetni az egyszerű kétkezi munkából élő emberekkel, hogy minek köszönhetően „jár” évi százmillió forint osztalék Gyurcsánynak.
Ha a szocialisták nem küldik vissza a zárt ajtók mögé ország-világ előtt csúfosan megbukott emberüket, könnyen eldurvulhat a kampány, könnyen kinyílhat a bicska a kisemmizettek zsebében. A magyar nép nagyon szereti és féltve őrzi a társadalmi békét, a szocialistáknak vigyázó szemüket most Athénra kellene vetniük, ahol kicsit másképpen reagálnak az emberek a brutális megszorítócsomagokra, mint mifelénk. Ha nem provokálják Gyurcsány-félék a kisemmizetteket, a lelkileg megnyomorítottakat, lám, még a Bajnai Gordon által hozott elfuserált gazdaságpolitikai lépéseket is eltűrik. A Gyurcsányék parancsára 2006 őszén végrehajtott rendőrattakra is népszavazás volt a válasz, a világbanki hitel botrányát is elviselte a nép, demokratikus választáson akarja kinyilvánítani akaratát.
Éppen ezért az lenne a helyes, tisztességes és demokratikus eljárás a szocialisták részéről, ha nem hergelnék az embereket, nem eresztenék ki a palackból a werberizmus, a gyurcsányizmus szellemét. „Az elmúlt négy évben kaptam hideget-meleget, pofonokat, volt, amit megérdemeltem. De ha van a Fidesznek történelmi bűne, akkor az, hogy az elmúlt négy évben a rendetlenség és a káosz apostola lett” – ilyet is mondott Gyurcsány a Belvárosi Szabadegyetem agg hallgatóságának. A szövegben ne keressünk ok-okozati összefüggést vagy két állítás között logikai kapcsolatot, mert nem érdemes. Nem is várunk el ilyesmit Gyurcsánytól. Tekintettel vagyunk a körülményekre.
De ha már történelmi bűnről esik szó a Fidesz tekintetében, akkor egyet mi is megemlítenénk. 2004 őszén, amikor a háttérből Gyurcsányék megpuccsolták Medgyessy Pétert, elég jól ismerve Gyurcsány Ferenc vagyonszerzési szokásait, és korábbi nyilatkozatai alapján a jelleme is elég tisztán kirajzolódott előttem, és az MSZP döntéshozó fóruma épp Gyurcsány kormányfői megválasztásán munkálkodott, azt mondtam egy beszélgetőműsorban, hogy ha a Fidesz megengedi, hogy ebből az emberből Magyarország miniszterelnöke legyen, akkor ez egy ellenzékét vesztett ország, és akkor ebből az országból el kell menni. Már akkor utcára kellett volna menni minden hazáját szerető embernek, és meg kellett volna akadályozni csírájában a gyurcsányizmust, az állami korrupció elburjánzását, az állam végletes eladósítását, a kormányzati szintre emelt hazudozást, az ország teljes kiszolgáltatását a külföldi befektetők profitszerző érdekeinek, a kamatszivattyú zavartalan működését biztosító kormányszintű kollaborációt.
Ha Gyurcsány, aki politikai és jogi felelősséget visel az ország tönkretételéért, szépen csendben maradna, továbbra is nyugdíjasklubokban, zárt ajtók mögött osztaná a rengeteg észt, az általa sintértelepre szánt kóbor kutya se törődne vele, miket hord össze. De mégiscsak egy parlamenti párt választási listájának negyedik helyezettjéről van szó, aki mégsem hajthatja végig a saját kampányát csupán zárt fórumokon, főleg akkor nem, ha a párttársak amúgy is a legnagyobb ellenzéki laphoz küldözgetik el beszédei hangfelvételeit. Gyucsány szándéka egyértelmű, vissza akar kapaszkodni, a következő Országgyűlés ellenzéki vezéreként akar szerepelni. Az MSZP listájának a negyedik helyéről akár sikerülhetne is neki. Csakhogy minél többször megnyilvánul a következő hetekben, annál valószínűbb, hogy a Jobbiké lesz a legnagyobb ellenzéki párt a parlamentben. Amíg Gyurcsánynak lesz mentelmi joga, addig saját szemével is megtapasztalhatja majd, hol húzódik a határ a radikális Jobbik és a Fidesz vezette polgári szövetség között a Tisztelt Házban. A miniszterelnök, amikor épp nem hívják meg a szocialista nyugdíjas körök, akkor az adóforintjainkból megépített autósztrádák hosszát meg az eredményes állami beruházásokat számolgatja. Nahát, mennyi mindent nem sikerült ellopniuk! Hálásaknak kellene lennünk. Ha pedig unatkozik, akkor blogot ír.
Az utóbbi időben egyre többet foglalkozik Orbán Viktorral. Februárban mindjárt kétszer is időt szentelt neki. Egyik blogbejegyzése szerint Orbán átesett a ló túlsó oldalára, és azt hiányolta, hogy nem rontott neki a kormánynak, amikor az leszerződött az oroszokkal a Déli Áramlat gázvezeték megépítésére. Sőt gyávának is nevezte, mert Gyurcsány szerint, ha nem áll ki vitára Mesterházyval, akkor gyáva.
Legutóbb, amikor Orbán kihívóként kiállt vitára egy szocialista kormányfővel, akit Gyurcsány Ferencnek hívtak, olyanokat kellett úriemberhez méltó polgári higgadtsággal végighallgatnia, hogy: „Elnök úr, kérnék öntől valami szívességet most itt. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember! Ilyet senki nem mondott, erre most kampányt építenek. Nem akarhat igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet. Önnek van befolyása, én most mondom önnek: ez nem igaz! Tudja mit? Vonja vissza ezt a kampányt! Mert ha nem teszi, akkor maga is az igaztalanság vádjába süllyed.”
Nos, abban a vitában az aktuális szocialista kormányfő vitázott a kihívójával. Utólag bebizonyosodott, milyen felesleges volt szóba állni a hazudozóval. Most a helyzet az, hogy Bajnait éppen nincs értelme kihívni, mert leszaladt a pástról. Mesterházy meg rocksztárt imitálva éppen csápol, és éppen rohamra indul: „Utánam, srácok!” Az volna talán a gyáva, aki vállalkozik arra, hogy eltakarítja azt a romhalmazt, amit Gyurcsány kormánya összehozott, és amit utódja válságkezelés címszó alatt egy kicsit átrendezett?