Menekülnek a fiatalok Kubából

Megkongatta a vészharangokat a kubai pártvezetés, mert már aggasztónak érzi, hogy nem tolonganak a fiatalok a két legfontosabb szervezet funkcionáriusainál az öregedő tagság leváltására. Kubában együttesen másfél millió tagja van az ország egyetlen pártjának és ifjúsági szervezetének, ami a tizenegymilliós szigetország 15 százalékát teszi ki.

Se az egyetemek diákjaira, se a dolgozókra nem jellemző már a hatvanas években még érezhető forradalmi lelkesedés, amikor azt tudakolják tőlük, ki akar belépni az Ifjú Kommunista Unióba, ahol 30 év a tagság felső korhatára. A pártot főleg azért aggasztja a legalább tíz éve rohamosan lankadó lelkesedés, mert éppen az egyetemeken kezdődött a kubai forradalom, márpedig fogytán a képzett ideológiai vezető, akikből aztán az állam és a társadalom irányítói lehetnének. A pártelitet gondolkodóba ejtette az a körülbelül egy éve a fiatalok ideológiai-politikai állapotáról az ország több egyetemén készült felmérés is, amelyre egy, a képzőművészeti főiskolán tavaly váratlanul kirobbant tiltakozás miatt került sor. A diákok elsősorban a rossz minőségű ételekre panaszkodtak, de néhányan szóvá tették a szólásszabadság hiányát is. A vezetés egy része higgadtan reagált, ám mások azonnal ideológiai elhajlással vádolták meg őket. A problémákat jelzi a rendszer egyik ünnepelt és népszerű dalszerző-énekesének pártot bíráló írása is az egyik webes oldalon. Silvio Rodríguez magától a vezetéstől szeretne magyarázatot kapni arra, miért érzi úgy a kubai ifjúság, hogy az egyetlen kiút, ha elhagyják a szigetet.
A kommunista szigetország e tekintetben eddig két nagy érvágást szenvedett el – 1980 tavaszán, majd a szovjet tábor segítségének végleges elapadása után 1994 nyarán –, amelynek következtében mintegy 200 ezer drágán képzett szakember, köztük rengeteg fiatal vállalt hivatalosan munkát külföldön. A legfrissebb adatok szerint egyébként tavaly is 37 ezer kubai hagyta el engedéllyel a szigetet. A Kuba ellen már 48 éve elrendelt gazdasági embargó miatt a fiatalok úgy érzik, a szigeten nem tudják elérni céljaikat, ezért vállalják az ismeretlen kockázatait, és akár legálisan, akár szökve, többnyire az Egyesült Államokba vándorolnak.
A fiatalok egyik szokásos kiútja – a sporton kívül – az orvosi pálya, mert az úgynevezett csodamisszió részeként a kubai szemorvosok járhatják a világot, amikor az egyik leggyakoribb szembetegség, a szürke hályog gyógyítására vállalkoznak mind több országban, jobb fizetésért, mint Kubában. A már 78 éves állam- és kormányfő, Raúl Castro borúlátó tavalyi előrejelzései pedig semmi jóval nem biztatják a fiatalokat. Kubába is begyűrűzött a több mint két éve tartó gazdasági válság, ezért még kevesebb az egyébként is gyér állami bevétel, tehát tovább kell korlátozni a kiadásokat, s az egészségügyben például a kieső korábbi bevételeket az orvosok exportjával pótolják.