Az időszerű Mikszáth Kálmán

Több mint tanulságos újra felidézni az írók közt a legkiválóbb újságírók egyikét, a száz éve elhunyt Mikszáth Kálmán emlékét. Azért is, mert kevés manapság az olyan tollforgató, jelesül publicista, aki ne tartaná őt példaképének. A Somogy ez évi első negyedévi számának jó részét a derűs, áttetsző humorú, ugyanakkor éleslátású újságíró, szerkesztő méltatásának szenteli. – Az átvilágítók között is kivételes képességekkel mutatott rá a közszereplők gyarlóságára, az események esetlegességére, a politikai döntéshozatal kockázataira, mindarra, ami ironikus idézőjelek közé helyezi a nagyszabású szónoklatokat, vallomásokat, fogadkozásokat – írja Az időszerű Mikszáth című esszéjében Pomogáts Béla.
Irodalmi mozaikjában többek közt Ady, Móricz, Kosztolányi, Sőtér István, Domokos Mátyás egy-egy írását közli a Somogy, majd három Utassy-verssel örvendezteti meg olvasóit. A versrovatban jelentkezik Lászlóffy Csaba, Szöllősi Zoltán, Kerék Imre, és egy megfáradt költőre utaló epilógussal Tornai József. – Öreg fává váltam, köszönöm, istenek! Gyerekmód gyanútlan, nem tudtam, mit merek. / Élemedett fámnak minden ága más-más: jöhet meg csodálhat az irigy pillantás – írja.
Elbeszélést olvashatunk Czigány Ildikótól, Molnár Csabától, Losonczy Attilától és Ujkéry Csabától, drámarészletet Marafkó Lászlótól, az Iránytűben pedig egy hamarosan megjelenő Lázár Ervin-monográfia részletet Komáromi Gabriellától. Tüskés Tibortól Bartusz-Dobosi László búcsúzik, Takáts Gyulától pedig a család nevében unokahúga, Parill Arany.
(Somogy, harmincnyolcadik évfolyam, 2010. január–március.)