Átfogó, a magyarországi fogyatékos emberek jogainak érvényesüléséről, a kormány által megtett, illetve elmulasztott intézkedésekről szóló árnyékjelentés készítésébe kezdenek a sérülteket képviselő civil szervezetek. Az összegzést a kormány számára kötelező, az ENSZ-egyezményben vállaltak teljesítéséről szóló országjelentéssel párhuzamosan, május 3-ig továbbítják a nemzetközi szervezet speciális, fogyatékos emberek jogaival foglalkozó bizottságának.
Magyarország 2007 végén ratifikálta a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amely összegzi a korábbi emberjogi szerződések értékes elemeit. Céljait összefoglalva: a társadalmat, a környezetet olyanná kell tenni, hogy a sérült ember is hozzájusson ugyanazokhoz a szolgáltatásokhoz, mint ép társai. Becslések szerint Magyarország polgárainak körülbelül tíz százaléka él valamilyen fogyatékossággal.
Az országjelentésben a kormány főként a szerződés megkötése óta hozott intézkedésekről, jogszabályokról és azok végrehajtásáról számol be, és ezeket az erre a feladatra felkért civil szervezetek véleményezik. Az árnyékjelentés mindezekkel párhuzamosan és önkéntesen készül, amelyben a sérült emberek a saját, mindennapos tapasztalataikon keresztül szűrik le, valójában mennyit is ért az ENSZ-egyezmény aláírása.
Földes Dalma, a párhuzamos jelentést koordináló öntevékeny Caucus csoport tagja szerint kiemelkedő jelentőségű a cselekvőképességet kizáró gondnokság megszüntetése és a tavaly elfogadott jelnyelvi törvény. Még nem tudni, hogy ez utóbbi miként valósulhat meg, hiszen akciótervet nem rendeltek mellé. A siketek és a nagyothallók lehetőségeiről elmondta: míg Angliában minden televíziós műsort feliratoznak, addig Magyarországon a programoknak csupán néhány százalékát teszik érthetővé, élvezhetővé a siket és a nagyothalló nézőknek. Infokommunikációs akadálymentesítésről tehát szó sincs, ráadásul a rokkantnyugdíjból és segélyből élő hallássérülteknek nincs esélyük arra, hogy a kommunikációs falakat lebontó számítógépet, internetet megvásárolják maguknak. A siket és nagyothalló gyerekek kirekesztődnek az oktatásból, hiszen – a jelnyelvi törvény dacára – még a speciális iskolákban is a rendkívül fárasztó orális módszerrel, azaz szájról olvasással tanítják őket. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy száz gyerekből csupán egy-kettő végzi el a gimnáziumot, esetleg jut el valamelyik felsőoktatási intézménybe. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy jelnyelvi tolmács segítsége híján ma is tíznél kevesebb az egyetemet végzett siket ember Magyarországon – sorolta a hallássérülteket érő hátrányokat Földes Dalma.
Rossz tapasztalatokról számolt be lapunknak Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöke is, aki szerint az ENSZ-egyezmény aláírása óta nemhogy javult volna, hanem egyenesen romlott a sérült emberek szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésének lehetősége. Míg korábban évi két-háromszáz millió forint jutott a közösségi közlekedésre (az sem volt elég), addig az elmúlt három-négy évben megszűnt a támogatás. Hegedűs beszámolója szerint források híján egyebek között jóval kevesebb jut a habilitációra és rehabilitációra, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, a korai fejlesztésre, és három év alatt körülbelül húsz százalékkal csökkent a szociális ellátásokra szánt összeg.
A szociális és munkaügyi tárca későbbre ígért választ kérdéseinkre.
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!