Meg kell vizsgálni, mi volt a magán-kórházüzemeltetők csődjének az oka

Nem szeretnék mindent tudó miniszterként feltűnni, az ágazati munka a területekért felelős államtitkárok kezében lesz – fogalmazott lapunknak adott interjújában Réthelyi Miklós, aki azt mondja, nem lát minden problémát, de itt élő, újságolvasó, magyar állampolgárként nagyjából tudja, mik a nyilvánvaló gondok. A Nemzeti Erőforrások Minisztériumának leendő vezetője azt is hangsúlyozza, nem ugranak neki ész nélkül gyökeres átalakításoknak. Az öt területért – az egészségügyért, az oktatásért, a kultúráért, a sportért és a szociális ügyekért – felelős tárcavezetői poszt várományosa a konkrétumokról egyelőre annyit említett, hogy a rezidensekre vonatkozó szabályozással azonnal foglalkoznak majd. Áttekintik továbbá az egyesített érettségi-felvételi kérdését, s elképzelhető, hogy például a pedagógusképzés kikerül a bolognai rendszerből. Kiderült az is, hogy Réthelyi Miklós nem utasítja el elvből az egészségügyi intézmények magánosítását.

Réthelyi Miklós. 1939. június 8-án született Zalaegerszegen. 1963-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kapott diplomát a nagy tekintélyű Szentágothai János professzor tanítványaként. 1963-tól – professzorával együtt – a Budapesti, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. és II. számú Anatómiai Intézetében dolgozott, később egyetemi tanár, majd az I. számú Anatómiai Intézet igazgatója lett. 1991-ben, az első szabad rektorválasztáson ő került a SOTE vezetői posztjára. Irányította a SOTE Egészségügyi Menedzserképző Központját is. 2000 óta a Semmelweis Egyetem Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolájának vezetője. A rendszerváltás után rövid ideig a Népjóléti és az Oktatási Minisztériumban vállalt feladatot. Dolgozott Ukrajnában, Párizsban és több alkalommal az Egyesült Államokban. Az MTA közgyűlési képviselője, a Nemzetközi Agykutatási Szervezet magyar nemzeti bizottság titkára. A biológiai tudomány kandidátusa és az orvostudomány doktora. Munkásságát Akadémiai Díjjal és Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. Kutatási területe a gerincvelő idegi szerkezete, a peptidtartalmú idegsejtek és -pályák jellemzése, valamint a szövettani metszetek háromdimenziós rekonstrukciója. Nős, felesége Szentágothai Klára orvos. Házasságukból két leány- és egy fiúgyermek született.

Nemrég egy ismerősöm azt mondta, még ma is büszke arra, hogy húsz évvel ezelőtt anatómiából négyesre szigorlatozott önnél.
– Jólesik, egy tanárnak a volt tanítványai elismerését a legkedvesebb hallani.
– Az illető ezzel arra célzott, hogy rettegett tanár hírében állt.
– Nem gondolnám. A segítőkészség mindig ott volt bennem, de a vizsga arra való, hogy megméressék a tudás.
– Ilyen kemény lesz majd akkor is, amikor minisztertársaival szemben kell forrásokért harcolnia?
– Állandó vitákra számítok, de azon leszek, hogy olyan ügyeket képviseljek, amelyeknek kell a támogatás, és amelyeket a kormány is fontosnak tart.
– Kitől tudta meg, hogy felkérik miniszternek?
– Több barátom is értesített, hogy a nevem szóba került ennek a posztnak a betöltésénél. Később telefonon hívtak, hogy Orbán Viktor szeretne velem beszélni.
– Tudta, hogy nem ön az első, akit felkérnek, csak éppen a többiek nem vállalták?
– Ez a felkérés olyan lehetőséget adott, hogy nem is gondoltam erre.
– Rögtön igent mondott?
– Nem, ilyen horderejű döntésnél az komolytalan lett volna. Alaposan meg kellett beszélnem a dolgot önmagammal és a családommal. Összeállítottam egy listát is, hogy milyen fontos dolgokat kell majd abbahagynom.
– Miket írt a listára?
– Az oktatást például, amit 1961 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal végeztem. A tanteremben és a szövettani gyakorlóban heti hat órát töltöttem együtt a hallgatóimmal, amit most le kellett állítanom. Az is biztos, hogy a gyerekekre, unokákra fordítható idő csökken majd, és nemcsak az enyém, hanem a feleségemé is, hiszen neki többet kell törődnie velem. Nem tudom azt sem, hogy a kertünkben lesz-e időm a fák metszésére, fűnyírásra.
– Megpróbálta meggyőzni Orbán Viktort, hogy egy miniszternek kevesebb feladat is elegendő volna?
– Kifejtettem, hogy talán túl nagy vállalkozás összevonni, egymás mellé állítani ezeket a területeket. Erre ő válaszképpen olyan filozófiai indoklást adott, amit el kellett fogadnom. Ez arról szólt, hogy nem ötből lesz egy minisztérium, hanem közelebb kerülnek egymáshoz azok a témák, feladatok, amelyek az emberek mindennapi életét igyekeznek szabályozni.
– Mennyivel látja jobban az önhöz került öt szakterület – az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra, a kultúra és a sport – problémáit, mint egy átlag értelmiségi, aki követi a napi híreket?
– Nem szeretnék mindent tudó miniszterként feltűnni. Persze tájékozódnom kell, az éppen kritikus ügyeknek a részleteivel törődnöm kell, de nagyon bízom abban, hogy megalapozott döntési javaslatok kerülnek majd elém. Az ágazati munka a területekért felelős államtitkárok kezében lesz. Nem mondom, hogy minden problémát látok, de mint itt élő és újságolvasó, magyar állampolgár, nagyjából tudom, mik azok a nyilvánvaló gondok, amelyeket 2010-ben meg kell oldani.
– Kapott „külön” felkészítést, hogy jobban elmélyülhessen a tennivalókban?
– Folyamatosan tárgyalunk az államtitkárokkal, és ismerkedem a kérdésekkel. A legapróbb részletekig persze majd azok lesznek tájékozottak, akik a munkákat végzik.
– Melyek a legégetőbb gondok, s melyek lesznek a legelső intézkedések?
– Az egészségügyben rendszerbe kell foglalni a különböző ellátási szinteket. Ebbe beleértem a védőnőitől kezdve az alapellátáson át a járó- és fekvőbeteg-ellátást. Az, hogy a betegek időben kerüljenek oda, ahová kell, és a gyógyulásukhoz megkapjanak minden ésszerű orvosi és emberi lehetőséget. A betegek most nem érzik jól magukat, ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor egészen csodálatos dicséreteket hallunk kórházakról, orvosi ellátásról. A jó példákat kell kiemelni, odaállítani a többiek elé, és megnézni, mi a titka.
– Pártállástól függetlenül minden miniszter valami hasonlót mondott kinevezésekor. Ennek eléréséhez mik lesznek a konkrét intézkedések?
– Ennél többet nem tudok mondani, mert még zajlik a programalkotás. De azért megemlíthetem azt az aggasztó jelenséget, hogy az orvosok és az ápolók egyre nagyobb számban vállalnak külföldön munkát, vagy azt, hogy a nővérképző helyek nem kapnak utánpótlást, nincs jelentkező. Ehhez a területhez is biztosan hozzá kell majd nyúlni.
– Ennek a jelenségnek az alapvető oka az alacsony fizetés. Lesz érdemi béremelés az egészségügyi dolgozóknál?
– Ez a kérdés még a kormány legmagasabb szintjén sem dőlt el, hiszen nem lehet tudni, mi van a kasszában, s melyek azok a területek, ahová most mindjárt rendkívüli segélyt kell adni.
– Nyugtasson meg, hogy azért vannak ennél konkrétabb elképzelései is!
– Természetesen, de ezekről nem kívánok többet mondani addig, ameddig az államtitkárokat nem nevezik ki. Itt inkább a dolgok fontosságát szeretném kiemelni, azt, hogy miért nagyon fontos a család, miért nagyon fontos, hogy rendezett keretek között gyógyítsák a betegeket. Nekem ebben a koordinálás lesz a feladatom.
– A kórház-konszolidációt az érettségivel, a szociális segélyezéssel és az olimpiai felkészüléssel fogja koordinálni?
– Arra céloztam, hogy a fontos dolgokat megoldjuk, és azok ne gátolják egymást. Mindenki érezze a területén otthon magát különböző villongások nélkül. Nemcsak a szakmai kérdésekben kell járatosnak lennem, hanem politikai álláspontot is kell képviselnem. A kormány tagjaként, a kormány politikája szerint kell a szakmai területeket működtetnem. Ami nem azt jelenti, hogy a szakmaisággal szemben a politika lesz a meghatározó.
– Az életrajzában az áll, hogy szerepet vállalt a KDNP egészségügyi munkacsoportjának tevékenységében. Az általam megkérdezett kereszténydemokrata politikusok azonban nem emlékeztek arra, hogy valaha is látták önt ebben a közegben.
– Ez egy valóban laza együttműködés volt.
– Önnek eddig nem volt valós politikai szerepvállalása. Felkészítették arra, hogy politikusként tudjon nyilatkozni? Leendő minisztertársa, Pintér Sándor miatt már kellett magyarázkodni.
– Nem volt felkészítő tanfolyam, de látom, hogy a gyakorlott politikusok hogyan fogalmaznak. Korábban is egyetértettem azzal a politikával, amit a Fidesz– KDNP képviselt. Annak, hogy nem álltam ki, nem voltak politikai állásfoglalásaim, az az oka, hogy nem hozta úgy az élet. De tagja voltam a Professzorok Batthyány Körének, ahol rendszeresen reagáltunk különböző országos fontosságú jelenségekre, közös állásfoglalásokat fogalmaztunk meg.
– Soha nem érezte, hogy az oktatás vagy az egészségügy területén születtek olyan döntések az elmúlt időszakban, amelyek miatt személyesen is szót kellene emelnie?
– A rendszerváltás idején nagyon aktív voltam, hiszen nem volt olyan tüntetés, amelyen ne vettünk volna részt a családommal. A legkülönbözőbb fórumokon szóltam, beszéltem. 1989-ben az MDF-nek egy veszprémi fórumán előadást is tartottam. Ott voltam a Professzorok Batthyány Körében, a tudományos, a közösségi fórumokon, és beszéltem. A pártok képviselőire bíztam azonban akkoriban, hogy politikai nyilatkozatokat tegyenek. Utána jött a rektori idő az életemben, ekkor az egyetem érdekeit kellett képviselnem. Ez nem politikai feladat volt. Utána az Anatómiai Intézet igazgatója voltam. Akkor az volt a fontos, hogy az egyetemen belül teljesítsem a kötelességemet.
– Ha Orbán Viktor azt mondta volna önnek, hogy az öt terület közül válasszon egyet, melyik mellett döntött volna?
– Erre nem került sor, nem kellett választanom.
– Képesnek érzi magát öt nagy terület irányítására, mikor sokaknak egybe is beletört a bicskájuk?
– Őszintén mondhatom, hogy ilyen ambícióim nem voltak. De ez egy olyan különleges feladat, amelynél viszont úgy éreztem, hogy az eddigi munkám és az életkorom is megengedi, hogy erre vállalkozzam. Ez arról szól, hogy vállaltam ezeknek a területeknek, az emberrel foglalkozó kormányzati munka összefogását.
– Nagyon bíznia kell az államtitkárokban, hiszen úgy érzem, a szakmai döntéseket valójában ők hozzák majd meg. Szabad kezet kapott ezeknek az embereknek a kiválasztásában, vagy kijelölték őket, és ön elfogadta?
– Nagyrészt elfogadtam, megfelelő tájékozódás és mélyreható beszélgetések után.
– Meglep…
– Akiket megneveztek, azoknak a személyével egyetértettem.
– A különféle területek képviselői azt várják majd öntől, hogy feneketlen pénzes-zsákkal szaladgáljon. Hogyan fogja őket lefegyverezni?
– Úgy gondolom, hogy ez a kormány most négy évre kapta a megbízatását. A legfontosabb, hogy legyen pénz, legyen mód a bevételek növekedésére. A kiadásoknál pedig leleményességre lesz szükség, egy alapos szakmai áttekintésen nyugvó rangsorolásra, amely meghatározza, hogy mire lesz lehetőség 2010-ben és mire 2011-ben.
– Beszélt arról Orbán Viktorral, hogy mi a legfontosabb feladata? Túlélni nagyobb botrányok nélkül ezt az időszakot, vagy vállalni a konfliktusokat, és alapvetően átalakítani a nagy rendszereket, például az egészségügyet?
– Nem beszéltünk erről. De nyilván a megfelelő átalakítások megtörténte után a helyzet kézben tartása a feladatom.
– Továbbra is engedné, hogy egészségügyi intézmények működtetését magánkézbe adják?
– Az egészségügyben ott vannak a magánvállalkozások ma is. A gyógyszertárak, a háziorvosok vagy a műveseállomások, illetve egyéb diagnosztikai és gyógyító egészségügyi intézmények. Ma éppen arról lehet hallani, hogy a kórházat üzemeltető magánvállalkozások közül sokan csődbe mentek. Meg kell vizsgálni, hogy mi volt a csőd oka. De a tisztes profittal működő, minőségi ellátást biztosító egészségügyi vállalkozót nem kell kizárni.
– Ez nem ellentétes a Fidesz eddig hangoztatott álláspontjával?
– Addig, ameddig a közpénzek a közösség céljait szolgálják, minden rendben van.
– Ki tudja ezt megítélni egy zavaros rendszerben?
– Ez valóban nehéz kérdés.
– De azért lesznek mélyreható, például a struktúrát, az ágyszámokat érintő átalakítások az egészségügyben?
– Az az átalakítás, amit az előző ciklusban erőszakkal végeztek, rossz eredménynyel járt, olyan tehát nem lesz. Ebben biztosan benne volt az is, hogy előkészítés nélkül, az emberekkel való megbeszélés nélkül vezették be. Ha szükség lesz átalakításra, akkor ehhez csak több lépésben és az érintettekkel lefolytatott sokoldalú tárgyalás után lehet hozzáfogni.
– Lehet szó kórházbezárásokról?
– Ehhez sokkal több dolgot kellene látni. A kórház egyébként is több, mint egészségügyi ellátóhely. Része egy közösség, egy város életének.
– A kórház azért nem szociális foglalkoztató. Csak azért nem tartható fenn, hogy az ott dolgozóknak legyen állásuk, főleg úgy nem, hogy közben a betegellátáshoz szükséges feltételek sincsenek meg.
– Ez szakmai és politikai kérdés is. Nagyobb közösségek életéről és kényes egyensúlyról van szó, úgyhogy ez az a terület, ahol a szakmának javaslattal kell élnie. Ha mindez készen van, akkor lehet továbbvinni egy olyan fórumra, ahol a politikai döntésnek kell megszületnie.
– Az érettségi-felvételi jelenlegi rendszerével egyetért?
– A közoktatás területén most ismerkedem a részletekkel. Megjelent a köztársasági elnök úr és a Bölcsek Tanácsának munkája, amely sorra veszi a gondokat. Ott is ki van fejtve, hogy az érettségi sincs a helyén. Ez azonban nem elég indok arra, hogy az érettségi és a felvételi rendszerét ilyen vagy olyan irányba toljam el. Amit itt látok az egyetemen – persze ez helyi vélemény –, panaszkodnak a kollégák, hogy amióta nincs intézményi felvételi, azóta mintha gyengébb évfolyamok, korcsoportok kerülnének ide. Persze, az is lehet, hogy az orvosi karra már eleve nem jönnek olyan nagy számban kiválóságok. Feltételezem, hogy volt célja a korábbi változtatásnak, ezért előbb meg kell vizsgálni annak eredményét. A következő lépés, hogy eldöntsük, kisebb javításokra van szükség, vagy alapjaitól át kell alakítani a rendszert.
– Változtatna a bolognai rendszeren?
– Azok a felsőoktatási intézmények örülnek, amelyek nincsenek benne a bolognai rendszerben. De például jó híreket hallottam róla a közgazdászképzésben. A pedagógusképzésben viszont más a helyzet, ott biztosan szükség van változtatásra.
– Mit tud a sportról?
– A sport csak pár napja került hozzánk. Azóta beszéltem azokkal, akik képviselik majd ezt a területet. Nagyon jó, hogy ide került a sport, mert így össze tudjuk kötni az iskolai testneveléssel, hiszen az egészség megőrzésében ez alapvető tényező.
– Sportolt valaha?
– Úsztam, vízilabdáztam, kosaraztam az egyetemen, most teniszezek, és rendszeresen tornaórára járok.
– A szakmában köztudott, hogy a nagy tekintélyű Szentágothai professzor – aki korábban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is volt – lányát vette feleségül. Jelentett ez a hátszél valamit az ön szakmai előmenetelében?
– Hátszelet soha nem éreztem. Az előmenetelem független volt attól, hogy milyen családba tartozom, s kik a rokonaim. A személyiségemen azonban rengeteget formált, hogy Szentágothait nem csak főnökként, mentorként ismerhettem. Az, hogy a mesteremmel, azzal az egészen rendkívüli emberrel együtt ástunk és ültettünk a kertben, miközben a gondolatait is megosztotta velem, számomra különleges jelentőségű volt.