Éppen tíz esztendeje, hogy a Logod Bt. megjelentette CD-n gyakorlatilag a teljes Széchenyi-életművet. Mindent, amit a gróf írt: a könyveit, a naplóit, a hírlapi cikkeit, a végrendeletét, a beszédeit és a leveleit. A naplók eredetijét is páncélszoba őrzi, de az összes magyar fordítás olvasható a CD-n. Az érdem Buday Miklósé, a Széchenyi Alapítvány elnökéé, a Logod Bt. üzletigazgatójáé, aki kisebb csapatával sziszifuszi munkával vállalkozott arra, hogy a digitalizált életművet közreadja.
Csakhogy: a naplók felét még nem fordították le magyar nyelvre! Az 1920-as évektől folyamatosan megjelent hat kötetben – Viszota Gyula szerkesztésében –, ahogy Széchenyi írta, németül. A hetedik kötet Károlyi Árpádé, aki a döblingi irodalmi hagyatékot dolgozta fel. Ennek a hatalmas anyagnak egy kötetbe szerkesztett magyar nyelvű kivonata Oltványi Ambrus 1978-ban kiadott könyve, amelyet Napló címen ismer az olvasóközönség.
Szinte érthetetlen, hogy 150 évvel Széchenyi halála után a német szöveg jó része még fordításra vár. – Az okokat nem akarom meghatározni… Lehet pénzhiányra hivatkozni, a szerkesztés, a lektorálás stb. költségeit soknak tartani, magyarázhatják ideológiai okokkal is, hogy bizonyos kérdéseket nem akarnak feszegetni, de a szégyen pírja 2010-ben már az arcunkra ég – mondja Buday Miklós. Ismeretes, hogy Tasner Antal, Széchenyi titkára ollóval kivágta vagy tussal és tintával olvashatatlanná tette a szerinte kompromittáló részeket. A kérdés az, hogy nem lehet-e elővarázsolni a modern technika segítségével az egykori szövegeket.
Széchenyi végrendeletében kezdetben úgy intézkedett, hogy halála esetén semmisítsék meg a naplóit, de többszöri változtatás után végül arra az elhatározásra jutott, hogy Tasner Antalra ruházza a kötetek tulajdonjogát és a naplók gondozását. A gróf halála után a nagybeteg Tasner – fia segítségével – „tökéletes” munkát végzett.
– Etikai kérdés – jegyzi meg Buday Miklós –, hogy szabad-e az átsatírozott részeket olvashatóvá tenni, de tisztában akartunk lenni azzal, hogy a mai technika mire képes. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Könyvtára munkatársaival: Körmendy Kingával, a Széchenyi-gyűjtemény avatott szakértőjével és Mázi Bélával, a CD szerkesztőbizottságának tagjával bejutottunk a Belügyminisztérium laboratóriumába, ahol különböző rétegvizsgálatokkal próbálták a legalsó réteget láthatóvá tenni. Az eredmény az volt, hogy roncsolás nélkül nem végezhető el a feladat, de annak sikere is kétséges! Ehhez viszont – érthetően – nem járulhat hozzá az Akadémia.
A legnagyobb fehér folt a Széchenyi-életműben, hogy eleddig nem látott napvilágot a gróf több száz levele, illetve leveleinek kritikai kiadása. A levelezés nagy hányada az MTA könyvtárának kézirattárában és a Magyar Országos Levéltárban található. Körülbelül 150 levelet őriz az Országos Széchényi Könyvtár, valamennyit a Duna Múzeum Esztergomban és a Soproni Múzeum, a Storno-ház. Viszota Gyula is összeállított egy kötetet Széchenyi leveleiből, de a háború miatt a kiadás elmaradt. A legnagyobb magyar születésének kétszázadik évfordulóján, 1991-ben, az MTA Történettudományi Intézetében szerveződött egy bizottság, amely a levelek kritikai kiadását tűzte ki célul. Simon V. Péter kapta a megbízatást, hogy Széchenyi leveleit rendezze sajtó alá. Feladata a hazai közgyűjteményekben őrzött Széchenyi-levelek felkutatása, a német nyelvűek fordítása, annotálása volt. Egy amerikai magyar egyetemi oktató kezdeményezte az akciót, amely tulajdonképpen üzleti vállalkozásnak indult, de amikor nem úgy alakultak a személyes érdekek, ahogy egyesek remélték, a munkálatok elakadtak, és szétszéledt a bizottság… Pedig Simon V. Péternek köszönhetően már nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiadható legyen 1830-ig, a Hitel megjelenéséig írt levelek gyűjteménye. A szomorú az, hogy a megszerkesztett anyag idővel ebek harmincadjára került.
Visszatérve Viszota Gyula „leveles” könyvére: ha valamelyik hazai kiadó nemzeti ügynek tekintené a kiadását, azonnal hozzáfoghatna, mert a kötet megszerkesztetten, Viszota korrektúrájával készen áll a megjelentetésre. Buday Miklós gyűjteményében van belőle egy másolat.
A Logod Bt. CD-je is tartalmaz sok száz, minden eddig napvilágot látott levélen túl, közel száz olyan levelet, amely először jelent meg „nyomtatásban”. Köszönhető ez annak, hogy Buday Miklósék a CD szerkesztőbizottságának másik tagjával, Simon V. Péterrel és Spira György történésszel két-három éven keresztül úgynevezett levélkiolvasó táborokat szerveztek egyetemisták részére, amelynek során a gót betűs szövegek olvasására és írására tanították őket.
Előkerülhet még magángyűjteményből is egy-egy levél, vagy azok, amelyekre a gróf válaszolt, de kevés az esély. Viszont a 18 fekete és barna bőrkötéses napló hátoldalaira időrend nélkül feljegyezte Széchenyi azokat a gondolatait, amelyeket bárhol járt, fontosnak tartott. Ezek sincsenek benne az 1978-as, egykötetes Naplóban. Viszota is csak forrásként említi őket.
A nagy adósság tehát a szóban forgó fehér foltok felszámolása vagy megszüntetése lenne, de erre egyelőre aligha van remény. Miközben lépten-nyomon kapaszkodunk a legnagyobb magyar gondolataiba.

Deák Dániel: A Harcosok Klubja nagyon komoly újításnak minősül, nemcsak a magyar politikai életben, hanem egész Európában