Fehér foltok a Széchenyi-életműben

Széchenyi István halálának 150. évfordulója ráirányítja a figyelmet a „legnagyobb magyar” életútjára. Emléküléseken, konferenciákon idézik alakját, munkásságát. De vajon az úgynevezett fehér foltok vonatkozásában történt-e előrelépés? Törleszteni kívánja-e a nemzet a Széchenyivel kapcsolatban fennálló adósságát?

Kő András
2010. 07. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Éppen tíz esztendeje, hogy a Logod Bt. megjelentette CD-n gyakorlatilag a teljes Széchenyi-életművet. Mindent, amit a gróf írt: a könyveit, a naplóit, a hírlapi cikkeit, a végrendeletét, a beszédeit és a leveleit. A naplók eredetijét is páncélszoba őrzi, de az összes magyar fordítás olvasható a CD-n. Az érdem Buday Miklósé, a Széchenyi Alapítvány elnökéé, a Logod Bt. üzletigazgatójáé, aki kisebb csapatával sziszifuszi munkával vállalkozott arra, hogy a digitalizált életművet közreadja.
Csakhogy: a naplók felét még nem fordították le magyar nyelvre! Az 1920-as évektől folyamatosan megjelent hat kötetben – Viszota Gyula szerkesztésében –, ahogy Széchenyi írta, németül. A hetedik kötet Károlyi Árpádé, aki a döblingi irodalmi hagyatékot dolgozta fel. Ennek a hatalmas anyagnak egy kötetbe szerkesztett magyar nyelvű kivonata Oltványi Ambrus 1978-ban kiadott könyve, amelyet Napló címen ismer az olvasóközönség.
Szinte érthetetlen, hogy 150 évvel Széchenyi halála után a német szöveg jó része még fordításra vár. – Az okokat nem akarom meghatározni… Lehet pénzhiányra hivatkozni, a szerkesztés, a lektorálás stb. költségeit soknak tartani, magyarázhatják ideológiai okokkal is, hogy bizonyos kérdéseket nem akarnak feszegetni, de a szégyen pírja 2010-ben már az arcunkra ég – mondja Buday Miklós. Ismeretes, hogy Tasner Antal, Széchenyi titkára ollóval kivágta vagy tussal és tintával olvashatatlanná tette a szerinte kompromittáló részeket. A kérdés az, hogy nem lehet-e elővarázsolni a modern technika segítségével az egykori szövegeket.
Széchenyi végrendeletében kezdetben úgy intézkedett, hogy halála esetén semmisítsék meg a naplóit, de többszöri változtatás után végül arra az elhatározásra jutott, hogy Tasner Antalra ruházza a kötetek tulajdonjogát és a naplók gondozását. A gróf halála után a nagybeteg Tasner – fia segítségével – „tökéletes” munkát végzett.
– Etikai kérdés – jegyzi meg Buday Miklós –, hogy szabad-e az átsatírozott részeket olvashatóvá tenni, de tisztában akartunk lenni azzal, hogy a mai technika mire képes. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Könyvtára munkatársaival: Körmendy Kingával, a Széchenyi-gyűjtemény avatott szakértőjével és Mázi Bélával, a CD szerkesztőbizottságának tagjával bejutottunk a Belügyminisztérium laboratóriumába, ahol különböző rétegvizsgálatokkal próbálták a legalsó réteget láthatóvá tenni. Az eredmény az volt, hogy roncsolás nélkül nem végezhető el a feladat, de annak sikere is kétséges! Ehhez viszont – érthetően – nem járulhat hozzá az Akadémia.
A legnagyobb fehér folt a Széchenyi-életműben, hogy eleddig nem látott napvilágot a gróf több száz levele, illetve leveleinek kritikai kiadása. A levelezés nagy hányada az MTA könyvtárának kézirattárában és a Magyar Országos Levéltárban található. Körülbelül 150 levelet őriz az Országos Széchényi Könyvtár, valamennyit a Duna Múzeum Esztergomban és a Soproni Múzeum, a Storno-ház. Viszota Gyula is összeállított egy kötetet Széchenyi leveleiből, de a háború miatt a kiadás elmaradt. A legnagyobb magyar születésének kétszázadik évfordulóján, 1991-ben, az MTA Történettudományi Intézetében szerveződött egy bizottság, amely a levelek kritikai kiadását tűzte ki célul. Simon V. Péter kapta a megbízatást, hogy Széchenyi leveleit rendezze sajtó alá. Feladata a hazai közgyűjteményekben őrzött Széchenyi-levelek felkutatása, a német nyelvűek fordítása, annotálása volt. Egy amerikai magyar egyetemi oktató kezdeményezte az akciót, amely tulajdonképpen üzleti vállalkozásnak indult, de amikor nem úgy alakultak a személyes érdekek, ahogy egyesek remélték, a munkálatok elakadtak, és szétszéledt a bizottság… Pedig Simon V. Péternek köszönhetően már nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiadható legyen 1830-ig, a Hitel megjelenéséig írt levelek gyűjteménye. A szomorú az, hogy a megszerkesztett anyag idővel ebek harmincadjára került.
Visszatérve Viszota Gyula „leveles” könyvére: ha valamelyik hazai kiadó nemzeti ügynek tekintené a kiadását, azonnal hozzáfoghatna, mert a kötet megszerkesztetten, Viszota korrektúrájával készen áll a megjelentetésre. Buday Miklós gyűjteményében van belőle egy másolat.
A Logod Bt. CD-je is tartalmaz sok száz, minden eddig napvilágot látott levélen túl, közel száz olyan levelet, amely először jelent meg „nyomtatásban”. Köszönhető ez annak, hogy Buday Miklósék a CD szerkesztőbizottságának másik tagjával, Simon V. Péterrel és Spira György történésszel két-három éven keresztül úgynevezett levélkiolvasó táborokat szerveztek egyetemisták részére, amelynek során a gót betűs szövegek olvasására és írására tanították őket.
Előkerülhet még magángyűjteményből is egy-egy levél, vagy azok, amelyekre a gróf válaszolt, de kevés az esély. Viszont a 18 fekete és barna bőrkötéses napló hátoldalaira időrend nélkül feljegyezte Széchenyi azokat a gondolatait, amelyeket bárhol járt, fontosnak tartott. Ezek sincsenek benne az 1978-as, egykötetes Naplóban. Viszota is csak forrásként említi őket.
A nagy adósság tehát a szóban forgó fehér foltok felszámolása vagy megszüntetése lenne, de erre egyelőre aligha van remény. Miközben lépten-nyomon kapaszkodunk a legnagyobb magyar gondolataiba.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.