A templomos lovagok felemelkedése és bukása

A templomos lovagok a keresztes háborúk idején született katonai és szerzetesi rendként indultak, de hamarosan a középkor pénzügyi és politikai életének meghatározó szereplőivé váltak. A Szentföldön vívott harcoktól a középkori bankrendszer kialakításáig sokféle tevékenységet folytattak. Hatalmuk azonban gyanakvást szült: IV. Fülöp francia király lefogatta és eretnekséggel vádolta meg őket, majd a rendet 1312-ben a pápa hivatalosan is feloszlatta.

A templomosokat mind a mai napig titkok és legendák sokasága övezi Fotó: leemage/Pascal Deloche / Godong

A Szentföld védelmezői

A templomos lovagrend (Ordo Pauperum Commilitonum Christi Templique Salomonici) 1118-ban, egyes források szerint 1118/1119-ben jött létre Jeruzsálemben, a Szentföld védelmére. Az alapítók közül kiemelkedett Hugues de Payens francia gróf, aki társaival együtt fogadalmat tett a jeruzsálemi pátriárka előtt. 

Első rendházukat a jeruzsálemi Templom-hegyen, Salamon templomának romjainál kapták, innen ered nevük is.

Az elszegényedett francia nemesek által alapított templomos lovagrend az 1118-ban történt megalapítása után két évtizeddel később már Európa és a Szentföld legbefolyásosabb rendje lett              (Forrás: Open AI)

A rend hamarosan nemcsak katonai, hanem gazdasági hatalommá is vált. Európai birtokaik, a számukra felajánlott adományok és szigorú szervezettségük révén a templomosok a középkor „bankáraivá” váltak: zarándokoknak biztosítottak letéteket, kölcsönöket folyósítottak királyoknak, és olyan pénzügyi rendszert működtettek, amely előrevetítette a modern bankrendszert. Így többek között a templomosok nevéhez fűződik a váltó „feltalálása” is.

Híres nagymesterek

Az alapító Hugues de Payens után olyan nagymesterek irányították a rendet, mint Robert de Craon vagy Bertrand de Blanchefort. Katonai szervezettségük és fegyelmezettségük révén a templomosok a keresztes hadjáratok meghatározó erejévé váltak. 

Hírnevük félelmet keltett ellenfeleikben, és tiszteletet parancsolt szövetségeseik között.

A templomos lovagok félelmetes hírű harcosok voltak (Forrás: AFP)

A 13. század végére azonban a keresztes államok összeomlottak a Szentföldön, és a rend katonai küldetése megszűnt. Európában maradtak, ahol gazdasági erejük miatt sok uralkodóban bizalmatlanságot keltettek. Legfőbb ellenségük IV. (Szép) Fülöp francia király lett, aki súlyosan eladósodott a templomosok felé, és éppen ezért a hatalmuk megtörésére, valamint vagyonuk megszerzésére törekedett.

A letartóztatások és a perek

Egy pénteki napon, 1307. október 13-án, a francia király parancsára egyszerre tartóztatták le a templomosokat Franciaország-szerte. (Ebből származik a péntek 13-hoz, mint a szerencsétlenség napjához kapcsolódó babona is.) 

Sátánimádással, eretnekséggel és erkölcstelenséggel vádolták őket. 

A kínvallatás hatására sokan beismerték a koholt bűnöket, ami jogalapot adott a perekhez.

IV. (Szép) Fülöp francia király lett a templomosok legfőbb ellensége (Forrás: Wikimedia Commons)

Jacques de Molay, a rend utolsó nagymestere, hosszú fogság után 1314-ben került máglyára Párizsban. A krónikák szerint halála előtt átkot szórt a pápa és a király fejére, és rövid időn, néhány hónapon belül mindketten meghaltak. Ez csak tovább növelte a templomosokat övező legendákat.

A  rend feloszlatása

V. Kelemen pápa 1312-ben, a vienne-i zsinaton hivatalosan is feloszlatta a templomos rendet. Vagyonukat elvileg a johanniták örökölték, de Franciaországban és más területeken az inkább a királyok kezére került. 

A templomosok emléke azonban nem halványult el: titokzatos kincsekről, rejtett tudásról és máig élő legendákról szóló történetek kísérik nevüket.

A rend utolsó nagymestere, Jacques de Molay (Forrás: Wikimedia Commons)

A templomos lovagok a keresztes háborúk idején katonai és pénzügyi hatalomra tettek szert, ám éppen gazdagságuk lett a vesztük. Tragikus végük legendák sorát szülte, amelyek mindmáig elevenen élnek az európai emlékezetben.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.