Cinkehívogató és csellengő country

Évek óta készült arra a Misztrál együttes, hogy olyan gyermeklemezt készítsen, amelyen a versek eggyé válnak majd a dallamokkal, a dallamok pedig a gyerekekkel, s így mint ők maguk írják az album versesfüzetkéjében, a költészet észrevétlenül épüljön be a legkisebbek és a nagyobbak életébe.
Én szívesen híresztelem mindenkit megelőzve, hogy az Álomkófic lemezt már többször is meghallgattam: egyszer délután szenderegve, egyszer mosogatás közben, egyszer meg úgy, hogy közben hozzáolvasgattam a verseket. És kérem, nem fájt! Az olvasás se fájt, és a hallás se fájt, sőt a taktusverés kézzel-lábbal sem. Az olyan dallamos-ritmusos-kanyargós igazi gyerekversek se fájtak, mint az Álomkófic, Csongor Andrea verse, amelyet Hoppál Mihályék a Ha te tudnád, amit én… kezdetű népdalra húztak rá, s milyen jól is mutatott a pimasz kis fickó a veretes dallamokon hajladozva, bukfencelve! A cinkehívogató smaragdzöld versike se fájt, Szepesi Attila verse, de még a Csellengők sem, pedig abban még countryzene is van.
A Hol jártál az éjjel, cinegemadár? című népdalt pedig már Pusztai Gábor és Hoppál Mihály ütősruhába öltöztette, elővettek hozzá számtalan ütő-verő-csörgő hangszert, olyat is, amilyen minden spájzban akad, s amilyenen így minden kisgyerek zenélhet. A zörgő-csörgő tudományt Szepesi Attila Kikiáltó című versében is bevetették a zenészek, gyerekhangokat is hallunk, biztosan olyan gyerekekét, akik zenéltek már velük.
Négy Romhányi-mű kapott helyet az albumon, a két Róka és a holló parafrázis mellett a Moszkító-opera és a Szamármese. Lackfi János Műlovarnő című verse mókás, álpatetikus-nosztalgikus énekével, a vers könnyed szellemességével a felnőtteket sem hagyja elaludni vagy akár csak legyinteni: ők már az ilyesmiből kinőttek volna. A szintén nosztalgikus-vicces Béka-tangó után egészen régi zenei rétegeket, atavisztikus emlékeket mozgat meg két további Szepes Attila-vers: a Boldogasszony és az Árvalányhaj feldolgozása.
Több olyan dal is szerepel az albumon, amely eddig is a koncertek kedvence volt, de mindig kilógott a rögzítésre szánt anyagok közül. Most már nyugodtan vissza lehet tapsolni akár otthon is Szabó Lőrinc Lóci verset ír című költeményét énekelve, sőt a Kicsi vagyok én című versét is, a Róka és a holló meseparafrázisokat, és megint csak Szabó Lőrinctől az Esik a hó című versbravúrt, amely a harmincfokos kánikulában nagyon jól jött az élő lemezbemutatón.
Toll Tünde gyapjúműves meg-ragadó gyapjúképei a lemezborítón és a kísérőfüzetben ugyanarról beszélnek a maguk nyelvén, mint amiről a Misztrál zenészei az énekelt versekkel a zenével, a népzenei áthallásokkal.
(Misztrál: Álomkófic, 2010.)