„Káoszba döntik a Bundeswehrt”

A német újraegyesítés óta eltelt időben a háború utáni demokratikus Németország fegyveres ereje, a Bundeswehr sikerrel megőrizte honvédelmi karakterét. Egészen eddig. A súlyos válságban vergődő berlini koalíció most, úgy tűnik, félredobná a keserű történelmi tapasztalatból fakadó óvatosságot, és radikális „reformmal” expedíciósra cserélné a jelenlegi orientációt.

Sokáig megdönthetetlen tabu volt a német politikában, hogy a fegyveres erők külföldön, messze a hazától vállaljanak küldetést. 2001. szeptember 11-ét követően azonban az afganisztáni bevetés búvópatak módjára olyan vitát gerjesztett, amely – a Merkel-kabinet nemrégiben ismertetett víziója szerint – szakítást szülhet a honvédelmi elvekkel. Paradox módon a háborús múlt megszokott, folytonos felhánytorgatásával párhuzamosan, főként angolszász irányból is egyre nagyobb nyomás nehezedik Berlinre a változtatás érdekében.
A terv része a hadkötelezettség felfüggesztése és a haderő létszámának, valamint technikai állományának jelentős lefaragása. Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter elképzelése értelmében a Bundeswehr létszámát a jelenlegi 252 ezerről 163 ezerre csökkentenék, amelyben 156 ezer hivatásost 7500 úgynevezett önkéntes, egy-három év szolgálati idejű katona egészítene ki. Zu Guttenberg az elmúlt két évtized közép-európai haderőreformjaiból ismert szlogent hangoztatta, miszerint az átalakításnak „az a célja, hogy kisebb létszámú, ám hatékonyabb, jobban bevethető” erő jöjjön létre.
Ha megvalósul, a reform a két világháborút lezáró békeszerződések óta a német fegyveres erők harcértékének legsúlyosabb leépítését eredményezné. A páncélos hagyományaira méltán büszke ország 2600 darabos egykori harckocsiállományából mindössze 150 darab maradna meg. Ennél jóval többel rendelkezik (részben olcsón átadott német Leopárd–2-esek révén) még Lengyelország és a semleges Svájc is (négyszáz darab), nem beszélve a továbbra is hagyományos védelmi elveket valló Oroszországról, amely alig két éve Grúziában sikerrel mutatta be, hogy a XXI. század elején mit érhet el egy páncélos offenzíva.
A terv mozgatórugóit felfedi, hogy a reformot kidolgozni hivatott bizottság vezetője nem más, mint a Német Kereskedelmi és Iparkamara (DIHK) elnöke. Hans Heinrich Driftmann szerint tekintetbe kell vennie a „német gazdaság legitim érdekeit”, hiszen „egy olyan erősen exportorientált ország, mint Németország szempontjából katasztrófával érne fel, ha a nemzetközi kereskedelmi utak, elsősorban Délkelet-Ázsia irányában, tartósan korlátozás alá esnének”. Emlékezetes, hogy az előző német államfő, Horst Köhler hasonló kijelentések miatt kényszerült lemondani. A német lakosság túlnyomó többsége elutasítja az aktuális, afganisztáni szerepvállalást.
Az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) úgy vélik, a terv „káoszba dönti” a Bundeswehrt. Szerintük azért, mert csak az államháztartás szempontjait tartja szem előtt.