Hetvenöt ország háromszázhat versenyzője indult el Bridgetown, a barbadosi főváros Garfield Sobers Sports Complex elnevezésű csarnokában múlt hét végén zárult női ökölvívó-világbajnokságon. Már ez is jelzi, hogy a sportágat alaposan felélénkítette az olimpiai szereplés lehetősége. Az erőviszonyok kiegyenlítettségét mutatja, hogy a tíz aranyérem kilencfelé oszlott el (csak az oroszok tudtak duplázni), mi. magyarok három versenyzőt küldtünk a dobogóra, igaz, annak az aljára. Nem sok híja volt a feljebb lépésnek, hiszen 54 kilóban Némedi-Varga Csilla csak egyetlen ponttal kapott ki a dél-koreai Kim Hje Szongtól. A kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok Kovács Mária ezúttal már nem a 86 vagy 81 kilóban, hanem a két év múlva ötkarikás programba került három kategória egyikében, 75-ben osztotta pofonokat. Az elődöntőben 11-11-re ment a vb-címvédő kínai Li Csin-zével, a segédpontok is megegyeztek, de bírói döntés a távol-keletinek kedvezett. Erre mondják azt, hogy a lehető legkisebb különbség, s egyben a lehető legnagyobb bosszúság. Ebből a szempontból Nagy Bianka (81 kg) 14-6-os veresége a későbbi világbajnok brazil Feitosa Roselitől legalább „megnyugtató” különbségű volt.
A 2001-es első vb helyszíne, az egyesült államokbeli Scranton, majd az évek során a törökországi Antalya, az oroszországi Podolszk, India fővárosa, Új-Delhi, valamint a kínai Ningbo után Barbadoson mutatkoztak meg először annak a jelei, hogy a sportág az olimpiai család részévé vált. Méghozzá igen későn, hiszen Londonban mutathatja meg magát először a ringben a gyengébbik nem. (Pontosabban 1904-ben St. Louisban már megmutatta, de a hivatalos programon kívül.) A Londonban majdan érdekelt kategóriákban (51, 60 és 75 kg) különösen népes mezőny küzdött a többihez képest magasabb színvonalon, hiszen ide gyűltek össze az ötkarika bűvöletében élő legjobbak. A női ökölvívás egyébként az 1990-es évek második felében jelent meg versenyszerű keretek között, az első nemzeti bajnokságot Kanada rendezte 1995-ben, de Magyarország sem maradt le sokkal az 1996-os ob-premierrel. A világversenyek rendszere a XXI. század elején indult el, mutatva a jövő útját. Jelenleg a földkerekség százhúsz országában negyvenezer nő űzi a sportágat, közöttük körülbelül kétszáz magyar. A már említett Kovács Mária a legeredményesebb, aki éppen az ötkarikás szereplés érdekében fogyott bő tíz kilót, s lépett lejjebb két kategóriát.
A női ökölvívás elfogadottsága egyelőre még vegyes határokon innen és túl is. Szántó Imre mesteredző például érdeklődésünkre így fogalmazott: „Még nem lett olimpiai sportág a női bunyó, csak az egyharmada… A kifejezetten férfispecifikus sportokban a lányok alkatilag hátrányban vannak, így nem érhetik el a fiúk szintjét, s ez nem is fog változni. A női boksz lehet éppen izgalmas, de egy szakember tudja, hogy ez nem a csúcsszínvonal. Ízlés dolga, ha valaki tudja élvezni. A mérhető sportágakban más a helyzet, ott egyértelmű, hogy valaki 230 centit ugrott magasba, vagy csak 180-at.” Csötönyi Sándor, a honi szakszövetség elnöke talán posztjából adódóan is kedvezőbb képet lát: „Hihetetlenül fejlődik a női boksz, s maguk a lányok is fizikailag, technikailag, várható volt, hogy bekerül az olimpiai programba. Most már egyenjogúnak kell tekinteni a küzdősportokban is a lányokat, s ne feledjük, Magyarországon cselgáncsban vagy birkózásban a közelmúltban már jobb eredményeket értek el, mint a fiúk. Mi is sokat áldozunk rájuk, a sikeres keszthelyi EU-bajnoki szereplést követően úgy döntöttünk, négy helyett nyolc versenyzőt viszünk ki Barbadosra, s a három világbajnoki érmes azt mutatja, hogy jól döntöttünk. Persze még rengeteget kell dolgoznunk, hogy ebben a világszerte egyre népszerűbb sportágban továbbra is sikereket arassunk.”
Valóban kötelez, hogy az eddigi hat világbajnokságon mindig született magyar érem. Jó lenne ezt a tendenciát meghonosítani az olimpiákon is.
origo.hu
Orbán Viktor a pilisvörösvári fórumon beszél - élő
