Míg a világ fejlett országai eladósodottságukat nem csökkentik, a gazdaságok nem tudnak erőre kapni – erről beszélt tegnap Simonyi Tamás, a KPMG szakembere az adótanácsadó cég sajtóklubjában. A pénzügyi válság kiteljesedésének évére, 2008-ra az Európai Unióban a bruttó nemzeti termék (GDP) 400 százalékára nőtt az adósságállomány, ami azt jelenti, hogy az érintett államok polgárainak négy évig kellene ingyen és fogyasztás nélkül dolgozni ahhoz, hogy mindent vissza tudjanak fizetni. Az Egyesült Államok hiteltömege a GDP 250 százalékát teszi ki, miközben a feltörekvő országok „csak” 100 százalékig adósodtak el. Ráadásul a válság okozta veszteségek a bankok mérlegeiből – a pénzintézetek mentése során – átszivárogtak az államháztartásokéba. A GDP 12,5 százalékát költötték a bankok feltőkésítésére az utóbbi két évben a fejlett országok, amelynek „egy része kidobott pénz, a másik része befektetés”. Az adótanácsadó cég úgy gondolja, hogy felért volna egy atomháború hatásával, ha ezt a kormányok nem tették volna meg.
A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy miközben a bruttó termék a válságok után két-három évig visszaesik, ezzel egy időben megindul az eladósodottság csökkentése, s hat-hét év alatt negyedével visszaesik ez a mutató – emelte ki a szakember előadásában. Szerinte jelenleg megfigyelhető az, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok különböző stratégiát alkalmaz a válságból való kitörésre. Miközben az öreg kontinensen megtakarításokkal igyekeznek stabilizálni a gazdaság helyzetét, Washington továbbra is abban bízik, hogy „kinövi az adósságterhét”, a GDP bővülésével könnyebben tudja majd törleszteni kötelezettségeit. Ezt az ázsiai befektetők egyelőre finanszírozzák (kérdés, hogy meddig), akik maguk is érdekeltek a termékeik értékesítése miatt az amerikaiak fogyasztói étvágyának a fenntartásában.
Simonyi Tamás arra is kitért, hogy az adósság vissza nem fizetése – amelyet Magyarországon is többen javasolnak – a pénzvilágban a legsúlyosabb következményekkel járhat, évekig nem jut hitelhez az a gazdaság, amely „eljátssza a bizalmat”. Lengyelország a 90-es évek elején meglépte ezt, aminek 5-6 évig tartó recesszió és húszszázalékos munkanélküliség lett a végeredménye. A szakember a Magyar Nemzet kérdésére elmondta, hogy a hitelfelvevő mellett a hitelező is felelős abban, hogy az eladósodottság világszerte ilyen kóros szintre emelkedett. (Magyarországon például a jövedelem 30-35 százalékát kell törlesztésre fordítani, ami a felső határ, efelett már a megélhetés veszélybe kerül.) Mégsem ért egyet azokkal, akik a kevésbé fejlett országok adósságának egy részének eltörlését kérik, ugyanis az a gazdasági tevékenység végét jelentené szerinte. – A pénzvilágot a félelem és a kapzsiság irányítja. A válság előtt az utóbbi hatása alatt voltak a hitelezők, és azt remélték, hogy ez így megy tovább – mondta Simonyi.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
