Gömbölyű pálinka és céklás kolbász

Ha száz méterekkel a pálinkafesztivál helyszíne előtt nem hirdeti transzparens, hogy merre menjünk, az két dolgot jelenthet. Már mindenki tudja, hogy merre kell menni, vagy hogy nem tökéletes a szervezés.

Hogy a pálinka és kolbászfesztiválra mindenki odatalált, aki akart, azt az is jelzi, hogy az idén legalább négy-ötezerrel többen fordultak meg a Várnegyedben, mint tavaly. A Márton és lányainál s még más pálinkaházak standjain is anynyira kifogyott az innivaló, hogy haza kellett ugrani utánpótlásért, nehogy szomjan maradjanak, akik csak vasárnap látogatnak ki.
Mi péntek este jártunk a pálinkás, kolbászos pavilonok erdejében, és még bosszankodtunk is, hogy hová lettek bizonyos díjnyertes kedvenc pálinkatételek. Hát hová lettek volna, megitták azok, akik már tudják, mi a jó. Nem is az általunk ismert szépségekre hajtottunk ezután, inkább azt figyeltük, mire képesek az olyan pálinkaházak, amelyekről elég keveset tudunk.
A VIP-sátor nagy kedvence a Nógrád megyei Márkházi pálinka lett. 2010. március 27. óta működik a főzde, de Etyeken már elnyerték Az év felfedezettje díjat. Almapálinkájuk ízszerkezete maga is kerek és tömör, mint a gyümölcs. Nem íve, hanem térbelisége és középpontja van. Meggypálinkájuk íze, bíbor színe behízelgő, megnyerő, azt is magával húzza, aki amúgy nem pálinkás. Négyszögletes, stabilitást és szépséget egyszerre kifejező palackjaikat Pattantyús Gergő iparművész tervezte. Az Ördögi pálinkák füstös fekete üvegekből csordítva finomabbak, igényesebbek, mint ami a névadásról eszünkbe jut. Fekete cseresznyéjük végre igazi klasszikus, tiszta, zamatos, tüzes cseresznyepálinka ezredfordulós színvonalon. Az idei pálinkafesztivál vendége az olasz grappa volt, amelyet Gianni mutatott be, igen, az olasz gasztroceleb, aki mindenhez ért. Élőben már csak az volt idegesítő benne, hogy komolyan gondolta, neki kell minket, magyarokat megtérítenie az igényes gasztronómia számára. Egy magyar pálinka-kolbász fesztivál kellős közepén. Világbajnok pálinkák között. De túltettük magunkat ezen, és inkább arra figyeltünk, mit mond az olaszok grappafogyasztási szokásairól. Hogy náluk a törkölyt – amit nálunk hol szívgyógyszernek mondanak, hol lesajnálnak, máskor meg gyönyörű pálinkákat készítenek belőle – főleg az idős férfiak beletöltik a kávéjukba, és úgy isszák. Gianni hozott magával egy fura kerámiaedényt is, amelyet volt, aki csirkeitatónak, más indián kokainpárologtatónak gondolt. De kiderült, hogy ebbe töltik Itália egyes részein a grolla dell’ amiciziát, vagyis kávét, törkölypálinkát, narancs- és citromhéjat, szegfűszeget, fahéjat, és aztán körbeadják, és mindenki másik lyukból issza a Becherovkához hasonló mondjuk pálinkakoktélt. Nahát, ezeket a szokásokat szerintem érdemes szégyentelenül átvenni, mert egészségesek és kellemesek, és akkor legalább nem kell tovább ülniük a pálinkásoknak a törkölypálinkáikon, amelyek valami buta előítélet miatt nem fogynak rendesen.
Mikor fölfelé trappoltunk még a Várba, arra gondoltam, de boldog lennék, ha lenne valami új harapnivaló, ami nemcsak egyszerűen kolbász, nem töki pompos, nem sajt, hanem valami új, ami csak itt, csak most, csak nekünk van.
És volt. Az XXL Cateringben ötféle eléggé extrém kolbászt lehetett kóstolni egy tányéron még vadabb mustárokkal. Három séf: Takács Lajos (Olimpia), Kerekes Sándor (Gold bisztró), Bernáth Dániel (U26) meg egy gasztroblogger (malackaraj.blog.hu), Péter Anna és még ketten (Szabó László, Kiss Zoltán), akik a szabadtéren való jóllakatással foglalkoznak, összeálltak, és bélbe töltötték, ami eszükbe jutott. Bárányt céklával, hozzá sütőtökös tormát, csirkét hétféle erdei gombával, wasabis mustárral, vaddisznót naranccsal, dióval, áfonyás mustárral és csülkös pacalt fügés mustárral, törkölyös zsemlés véres hurkát füstös mustárral. Volt, aki nyávogott a pultnál, hogy ő a pacalt nem kéri, vagy a véres hurkát, azt juj, nem, de a gasztromisszionáriusok nem hagyták rá. Jól tették, mert aztán visszajött, és angyali mosolylyal közölte, hogy az is finom volt, és de jó, hogy megkóstolta. Mások meg hogy hol lehet kapni ezeket a csodákat. Hát sehol, mert az, hogy éppen volt friss füge, és éppen volt hétféle erdei gomba, és éppen ezek az emberek most itt egyszerre főztek, az ugye csak itt, csak most. De várjuk már tőlük és a hozzájuk hasonló „őszinte konyhásoktól” az új csodákat.