Egy kerület „díszpolgárai”

A hét embere minden bizonnyal Golcsa József, az előzetesben ülő Hunvald György expolgármester sofőrje lesz. Az erzsébetvárosi önkormányzat alkalmazottja a Központi Nyomozó Főügyészségen tett részletes tanúvallomásával került a figyelem középpontjába. Zsivány idők nagy tanúja volt a mi Józsefünk, megadatott neki számos döbbenetes képsor, két szemével láthatta, hogyan fosztotta ki gazdája módszeresen és gátlástalanul Budapest egyik kerületét, fütyülve törvényre, tisztességre, polgármesteri esküre, mindenre. Golcsa gépjárművezető beszámolóiból tudjuk, nemcsak az elszemtelenedett nábobot kellett furikáznia, olykor magukat az elsikkasztott tízmilliókat is ő vitte különböző haverok címére. Gál Györgyről, a kerület másik mágnásáról is szaftos képet fest a sofőr: ő sem volt szégyenlős, ha az adófizetők pénze körül matatott, gyakorlott mozdulattal tette zsebre a közpénzt, hamisította az iratokat, vagy ahogyan mostanában mondják: jókor volt jó helyen… (Most előzetesben van.)
Belegondolva a két haramia munkásságába, az ember elmélkedni kezd: vajon mitől voltak ilyen bátrak ezek a nyakkendős kalózok? A koronatanú szerint Hunvaldnak rögeszméje volt, hogy ő személyesen a Jóisten, aki most ugyan átmenetileg Erzsébetvárosból irányít, de mindenképpen valahol odafönt kell őt elképzelni. Gál György kevésbé volt ájtatos, felkapaszkodott ószeresre hasonlított inkább, földhöz ragadt ars poeticája így hangzott: mindenkinek megvan az ára. (A két kivételes ember visszaemlékezéseinek összegzése majd a bírósági ítéletben olvasható.)