Földönfutó rektorok?

Morognak a rektorok, azt nehezményezik, hogy a szeptemberben bevezetett kétmilliós bérplafon után a tervezett felsőoktatási törvény tovább csökkenti a fizetésüket. Számítások szerint – ha életbe lép a törvény – az egyetemi rektorok maximum 1,39, főiskolai kollégáik 1,062 millió forintot vihetnek haza. A kétmilliós határt még tudomásul vették a felsőoktatás vezetői, az új javaslatot azonban már nem hagyják szó nélkül, mondván, többük fizetése így a harmadára csökken majd. Van, aki azzal érvel: egy jó szakember 1,4 millió forintnál többet kereshet, ha vendégprofeszszorként is dolgozik külföldön, vagy sikeres pályázatokat nyújt be idehaza – egy rektornak azonban ilyen pluszbevételekre nincs lehetősége. Nem lenne meglepő, mondják az érintettek, hogy emiatt nem a legjobb szakemberek indulnának a rektorválasztásokon. Azért is aggódnak, hogy bizonyos – főképp gazdasági – posztokra a csökkenő bérek miatt nem találnak majd megfelelő embereket.
Mielőtt könnyet ejtenénk az egyetemi, főiskolai vezetőkért, nem árt megjegyezni: bizony az is vitára ingerlő állapot volt, amikor a rektorok fizetését semmi sem korlátozta, a csillagos ég volt a határ, jócskán lekörözték a professzorok jövedelmét, holott akárhonnan nézzük, a tudást mégiscsak utóbbiak töltik a hallgatókba… Amúgy ha alulfizetettnek érzi magát egy rektor, jól kereső professzornak még mindig elmehet. (A kétmilliósra „kurtított” Simor András is beállhat dúsgazdag „mezei” bankigazgatónak, ki tartja vissza?) Mellesleg az ilyen milliósfizetés-kesergések csengése az utcáról hallgatva meglehetősen idegesítő…