Halcentrumok a Balatonnál

Évente százmilliós nagyságrendű kárt okoznak a Balaton halállományában az orvhalászok, azaz a rapsicok. Bár egyre többet fülelnek le közülük, olykor a halőrök testi épségét is veszélyeztetik a jól szervezett fosztogató bandák. Eközben a balatoni halgazdálkodást felügyelő állami cég vezetője halcentrumok létrehozását tervezi több part menti városban a tóból kifogott halak „népszerűsítésére”. Mert közvetve az is kárt okoz a tónak, hogy sok strandon nem árulnak magyar halat, csak tengeri herkentyűket.

Ökológiai szemlélet. A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. tavaly alakult a száztíz éves múltra visszatekintő Balatoni Halászati Zrt. jogutódjaként. Az állami társaság – nevéből is adódóan – nem nyereségorientált, hanem ökológiai szemléletű szelektív halászatot folytat. Elsődleges feladata a Balaton halállományának kezelése: az őshonos fajok védelme, szaporítása, ezzel szemben a betelepítettek (busa, angolna, ezüstkárász, törpeharcsa) lehalászása, létszámának csökkentése. Ennek magyarázata, hogy a többnyire a 60-as évektől kezdődően betelepített idegen fajok komoly károkat okoznak az őshonos állományban: elveszik előlük a táplálékot, pusztítják az ikráikat. Az állami cégé a Balaton, a Kis-Balaton és a kapcsolódó folyók halászati joga. A halak őrzése és a halorzók lefülelése mellett az ő feladatuk a haltetemek begyűjtése és elszállítása is.

Mindösszesen 12 halőr jut az egész Balaton 60 ezer hektárnyi területére, az utóbbi időkben valamelyest mégis sikerült visszaszorítani az orvhalászokat és orvhorgászokat, egyre több halorzót tudnak tetten érni és eljárás alá vonni – tudtuk meg Varga Lászlótól, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. elnök-vezérigazgatójától. Az állami cég vezetője szerint ez többek között arra vezethető vissza, hogy egyre fejlettebbek a technikai eszközeik, éjjellátó kamerákkal, gyors motorcsónakokkal járőröznek, és sok segítséget kapnak a vízi rendőrségtől, az úgynevezett társadalmi halőröktől, illetve a különböző horgászegyesületektől. Utóbbiak rendszeresen jelzik, hol bukkannak fel a rapsicok.
A halorzók szintén modern eszközöket vetnek be: műholdas helymeghatározóval rögzítik a hálóik helyzetét, infratávcsövet, halradart használnak. Akad köztük olyan, aki elektromos halászgéppel tarolja le a halállományt. A készülék egyenárammal működő változatát elsősorban kutatók használják, de az csupán pár másodpercre bénítja le és hozza felszínre az állatokat, amelyek semmilyen sérülést nem szenvednek. Ugyanakkor a halorzók által házilag barkácsolt, váltóárammal működő halászgépek eltörik a halak gerincét, kipukkasztják az úszóhólyagjukat, így az áldozatok többsége lesüllyed, s még a tolvajok számára is kárba vész.
Varga László tájékoztatása szerint az év első kilenc hónapjában orvhalászat miatt kilenc, orvhorgászat miatt pedig 305 ember ellen tettek feljelentést, közülük 15 esetben tettenérés alapján. Összehasonlításképpen: 2006-ban a Balatonon csupán 30 rapsic ellen indult eljárás. A cég halőrei idén eddig 7760 méternyi illegálisan kivetett hálót és 464 darab, süllőfogáshoz használt úgynevezett pottyantót szedtek ki a vízből. Tavaly kétszer ennyi hálót és ötször ennyi pottyantót foglaltak le a halőrök. Igaz, az őszi süllőszezon még előttünk van, így az idei adatok várhatóan tovább emelkednek majd.
A hivatalos személynek minősülő halőrök munkája egyáltalán nem veszélytelen, mivel a haltolvajok szervezetten, olykor sokadmagukkal dolgoznak. Varga László beszámolt egy olyan esetről, amikor öt halőr ért tetten 35 illegálisan halászó embert, akik vasvillákkal nyársalták fel a tó egyik befolyójánál összetorlódó halakat. Az orvhalászok fenyegetően körbevették a felügyelőket, de végül senkinek sem esett bántódása. Nagybajomnál egy közúti igazoltatásnál bukott le egy haltolvaj, akinek az utánfutójából 650 kilogrammnyi busát foglalt le a rendőrség. Mint kiderült, a halakat ugyancsak a Balaton egyik befolyójából fogták ki, és öszszegyűjtésükhöz 20-30 ember összehangolt munkájára volt szükség – mesélte Varga László. De előfordult olyan is – tette hozzá –, hogy egy Balatonmárián tetten ért halorzó motorral próbált meg elmenekülni, és miután elfogták, rátámadt a halőrökre.
Télen a tolvajok egyik kedvelt módszere a „gereblyézés”. Mivel ilyenkor a halak mozgása nagyon lelassul, szinte csak lebegnek a tó fenekén, a rapsicok ökölnyi, háromágú horgokat dobnak a vízbe, és azokkal végiggereblyézik a medret, amíg a kampó bele nem akad egy-egy dermedt állatba.
Hogy elkerüljék a lebukást, a halorzók újabban kisebb hálókat vetnek ki, és azokat nem hagyják kint napokig, hanem csak szürkülettől hajnalig. Gyakran megbízásból lopják a halakat. Bár ezt bizonyítani nagyon nehéz, sok tóparti étterem és sütöde is a halorzók megrendelői közé tartozik. Csak arra kell ügyelniük, hogy mindig annyi hal legyen a mélyhűtőben, amennyiről van számla és származási igazolás. A szakember elmondta: becslések szerint évente több száz milliós kárt okoznak a halorzók.
Az elmúlt évekre jellemző nyári életkép, hogy a fürdőzők hekket és mindenféle tengeri halat esznek – a Balatonnál. A strandokon ugyanis sok helyen egyáltalán nem árulnak a magyar tengerből fogott halat. Ezen szeretne változtatni a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. A társaság tervei között szerepel úgynevezett halcentrumok létrehozása, amelyekben a tóból kifogott élő halak, illetve a feldolgozott, megtisztított vagy éppen frissen elkészített halak mellett minden, a horgászattal, halászattal kapcsolatos terméket meg lehetne vásárolni. Varga László beszámolója szerint Siófokon már előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az önkormányzattal egy ilyen halcentrum kialakításáról, és ennek sikere esetén Keszthely vagy Balatonfüred lehet a következő állomás. Hangsúlyozta: a cél, hogy a Balatonnál minél többen balatoni halat egyenek.