Az ügyvéd végzettségű és radikális Kirchner, a politika szerelmese 2003-ban szinte a teljes ismeretlenségből került az államfői posztra. Elődje és pártfogója, Eduardo Duhalde (2002–2003) ugyanis őt támogatta, mert el akarta kerülni, hogy a 2001-es argentin államcsőd két fő előidézője, Carlos Saúl Ménem és Fernando de la Rúa volt elnök ismét a hatalom közelébe kerüljön. Kirchner elnökségének egyik legnagyobb érdemének tartják, hogy 2006 januárjában előbb visszafizette a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott összes hitelt, és bezárta a befolyásos pénzintézet Buenos Aires-i irodáját. Mandátumának négy éve alatt az argentin gazdaság is felpörgött, és folytatta a legutóbbi diktatúra (1976–1983) még élő vezetőinek felelősségre vonását. 2007-ben, mandátuma lejárta után felesége, Cristina Fernández de Kirchner tőle vette át az elnöki vállszalagot, és minden jel arra utalt, hogy Néstor Kirchner esélyesként indult volna az egy év múlva tartandó elnökválasztásokon.
Kritikusai szemére vetették, hogy az IMF-től való megszabadulás érdekében túl közel került venezuelai kollégájához, Hugo Chávezhez, sőt igénybe vette segítségét a külső adósság törlesztéséhez. Szoros szövetséget kötött dél-amerikai országokkal is, hogy a nagyhatalmaktól független politikát folytathassanak. Elemzők már halála másnapján arról írtak, hogy nagy változások várhatók az argentin belpolitikai életben. Véleményük szerint a megözvegyült elnök asszony férje nélkül nem tudja majd kitölteni 2011-ben lejáró megbízatását. A legbefolyásosabb argentin lap, a Clarín azonban úgy tudja, hogy Néstor Kirchner özvegye nem marad támasz és tanácsadó nélkül, mert 33 éves fiuk, Máximo előlépett a háttérből.
origo.hu
Menczer Tamás: Megvédjük Magyarországot a baloldal és a diszkóliberálisok támadásaitól is
