A szöuli olimpia férfi 100 méteres síkfutásának döntője, 1988. szeptember 24. A finálét kozmikus világcsúccsal, 9,79 másodperccel nyeri a kanadai Ben Johnson. Szinte hihetetlen eredmény. Pár nappal később kiderül, nem csak szinte – a sprinter ugyanis doppingszert használt. Eltiltása után ugyan újrakezdte a versenyzést, de már sohasem lett a régi, „tisztán” nem ment neki a futás.
Az olimpiai játékok első, alkoholhasználat miatt visszavett érme óta sokat fejlődött a doppingiparág. Előbb a vázizomzat erősítése terjedt el az anabolikus szteroidok használatával (ezzel bukott le Johnson is), majd a vér oxigénszállító képességének növelése vált divatossá (ez az úgynevezett vérdopping). A legújabb, valóban csodaszer a géndopping, ám hogy alkalmazták-e, alkalmazzák-e már, nem tudható, a beavatkozást ugyanis – egyelőre – nem lehet kimutatni.
– Már két év múlva, a londoni olimpián számolni kell azzal, hogy tömegesen alkalmazzák a módszert – jelenti ki Czeizel Endre genetikus. – A genetika hárombetűs szavakból áll, e betűk kombinációjaként jönnek létre a gének, amelyek meghatároznak egy-egy fehérjét. Egy humoros példával élve: HOL VAN DNS, OTT VAN GÉN – magyarázza Czeizel, hozzátéve, a sportteljesítményt viszonylag kevés gén határozza meg. A példánál maradva: ha a HOL szóban a h betűt g-re cseréljük, a fehérje működése drasztikusan megváltozik. Amennyiben tudható, hogy a csere milyen élettani hatásokkal jár, és ha ezt a DNS-szakaszt a beavatkozók képesek kiemelni és beültetni egy másik testbe, változást érhetnek el a szervezetben.
A géndopping működési mechanizmusának megértéséhez Czeizel Endre egy amerikai kísérletet említ példaként. A vizsgálat során a kutatók húsz-húsz kimagasló eredményt elérő sprintert és hosszútávfutót választottak ki, az előbbi csoportban a robbanékonyságért felelős DNS-szakaszt azonosították, míg az utóbbiaknál az állóképességet biztosítót. Vagyis a tudomány már képes azonosítani bizonyos tulajdonságokért felelős géneket, ahonnan már csak egy lépés, hogy azokat a zseniális sportolók testéből kinyerve beültessék tehetséges, de még nem géniusz sportolókba, akiknek a beavatkozás után kiugróan megnőhet a teljesítményük. Így lehet géniuszokat „nevelni” – jegyzi meg a professzor.
A hírnévért mindent
A géndopping a többi teljesítménynövelőhöz hasonlóan veszélyeket rejt – figyelmeztet Czeizel Endre. Francia kutatók kísérletét idézi: tizenkét beültetést hajtottak végre, ám később négy alanynál leukémiát diagnosztizáltak. – Sokan azonban nem törődnek a kockázattal, a hírnévért, a pénzdíjakért az egészségüket vagy akár az életüket is képesek feláldozni – jelenti ki a genetikus, aki szerint a géndopping elsősorban az egyéni sportágakban vezethet eredményre, ott, ahol markánsan megfogalmazható, milyen téren vár javulást a versenyző. Elsősorban az atlétika, az úszás, a kerékpársport, a súlyemelés vagy az ökölvívás képviselői alkalmazhatják sikerrel az eljárást. – Ezekben a sportágakban dinamizmusra, gyorsaságra, nagy állóképességre van szüksége az egyénnek céljai eléréséhez, míg a csapatjátékokban nem érdemes kísérletezni a módszerrel a mozgás összetettsége és a bonyolult szabályrendszer miatt – fejti ki az ismert genetikus.
Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője egy másik eljárásra hívja fel a figyelmet: arra is lehetőség van, hogy a beavatkozás segítségével például több eritropoetint (EPO) termeljen a szervezet, így nincs szükség arra, hogy egy külső forrásból, doppingolással jusson hozzá a sportoló a szerhez.
Czeizel Endrét magyar sportolók vagy sportvezetők eddig még nem keresték tanácsért, segítségért, mindössze egyszer kérte fel a témával való ismerkedésre Frenkl Róbert, a Magyar Sporttudományi Társaság azóta elhunyt elnöke. Vagyis valószínűsíthető, hogy a magyar sportolóknak – szerencsére – nincs esélyük a géndoppingot alkalmazni.
Ezt erősíti meg Kiss László, az úszóválogatott szövetségi kapitánya is, aki közölte: olykor még a versenyzési engedély megszerzése is gondot jelent, a hazai sportegészségügyi háttér szegényes, így ha akarnának, sem tudnának géndoppinggal foglalkozni. – Szeretném azonban leszögezni: a magyar úszók tiszták! – hangsúlyozza a szakember. Nagy Zsolt genetikai szakértő, a Nagy Gén Diagnosztikai és Kutatási Kft. társtulajdonosa is úgy véli, a magyar sportegészségügyi viszonyoknál sokkal nagyobb laboratóriumi és orvosi hátteret igényel a beavatkozás. – Az amerikaiak el szeretnének jutni a Marsra, az út hosszú, rendkívüli módon igénybe veszi az emberi szervezetet, ehhez kapcsolódva a NASA számos (az emberi szervezettel is összefüggő) kísérletet is folytat. Korábban is előfordult, hogy az űrkutatás vívmányait később a sportban vagy az egészségügyben alkalmazzák – mutat rá egy másik összefüggésre Kiss László.
Az amerikai Dara Torres története mindenképpen idekívánkozik. Az úszónő első olimpiai bajnoki aranyérmét 1984-ben Los Angelesben nyerte a női gyorsúszóváltó tagjaként. Ebben nincs semmi meglepő. Még abban sem, hogy harmincon túl is aranyakat akasztottak a nyakába a 2000-es olimpián Sydneyben, bár e sportágban még a férfiak sem úsznak tömegével 33 évesen. Ám a hölgy 41 évesen, többévnyi tétlenséget követően újra versenyezni kezdett, és Pekingben három ezüstöt szerzett! Legalábbis elgondolkodtató a szakemberek szerint.
Bárkiből lehet sztár
Kiss László – nem túlzás – elképesztő dolgot állít: az Egyesült Államok doppinglaborjai növekedésihormon-készítményeket árulnak. Innen valóban csak egy ugrás a géndopping. Tiszeker Ágnes felhívja a figyelmet arra, hogy a géndopping most is megtalálható a tiltott szerek listáján, több akkreditált laboratórium, így a bécsi is azon fáradozik, miként lehetne kimutatni e tiltott szer használatát, ám eddig nem találtak pozitív géndoppingmintát az ellenőrök. Így – legalábbis ma még – hiába igyekeznek a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) kutatói a doppingszerek készítőinek fejével gondolkodni, hiába tájékoztatott a szervezet igazgatója, Rune Andersen már 2005-ben arról, hogy szerinte rövidesen megváltozhat a feltételezés, hogy a doppingellenőrzés csak kullog az esetek után.
– Egyes úszók vagy atléták izomkötegei láthatóan abnormálisan növekednek, ami felvetheti a géndopping használatát, de ezenkívül egyéb külső nyoma nincs annak, ha valaki a tiltott teljesítménynövelőhöz nyúl – fejti ki Nagy Zsolt. A genetikai szakértő szerint a géndopping során kétféle beavatkozásra van jelenleg mód. Az egyik során női szervezetbe férfi örökítőanyagot ültetnek, amitől a test férfiasabbá válik, terhelhetőbb lesz. Ezt a beavatkozást a kromoszómavizsgálattal lehetséges kiszűrni.
A géndopping másik elképzelhető módja (amikor pluszinformációt hordozó gént ültetnek a szervezetbe, amellyel pluszképességekhez jut a sportoló) is kimutatható egy célzott genetikai vizsgálattal. – Ez esetben azonban előzetes gyanú is szükséges, mert tudnunk kell, mit keresünk. Kicsit olyan ez, mintha tű után kutatnánk a szénakazalban. Az úgynevezett géncsip segítségével viszont már rövid idő alatt több tízezer szempontból lehet ellenőrizni egy embert – fejti ki Nagy Zsolt, aki szerint a vizsgálatot szúrópróba-szerűen végezhetik majd a doppingellenőrök.
Sci-fi vagy valóság?
Csakhogy az sem biztos, érdemes-e egyáltalán ez irányban kutakodni, legalábbis az általunk megkérdezett sportági vezetők így vélekednek. Bár egy epés megjegyzés szerint kétféle profi kerékpáros létezik: aki már lebukott doppingteszten, és aki még nem. Eisenkrammer Károly korábbi pályakerékpáros, a hazai mountain bike szövetség alelnöke – egyelőre – mégis a sci-fi kategóriájába sorolja a géndopping lehetőségét. Szavait alátámasztani látszik az általa említett tény: a kilencvenes évek EPO-őrületéhez képest – amikor egy-egy körverseny résztvevői úgy szedték a szert, mint a C-vitamint – az átlagsebesség mára óránként két-három kilométerrel csökkent. Mint mondja, számára a sport soha nem a doppingról szólt, de mivel egy sportág reklámértéke meghatározza a dopping gyakoriságát, elképzelhetőnek tartja bizonyos nemzetek versenyzőinél, hogy bármit bevetnek a győzelemért.
Gyulai Márton, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára szintén nem tapasztalt még géndoppingra utaló jeleket sportágában, még csak pletykákat sem hallott arról, hogy egyes országok sportolói e szert használnák.
– Usain Bolt jamaicai sprinter 100 méteren 9,58, 200 méteren 19,19 másodperces, már-már felfoghatatlan világcsúcsai sem meglepők? – kérdezem.
– A srác már a 2001-es debreceni atlétikai világbajnokságon feltűnt, izomzatát, termetét, csontozatát látva mindenkinek leesett az álla, noha akkor még elődöntőbe sem került. És nem fejlődött sokat később sem, mert nem vette komolyan az atlétikát, amikor azonban két szezonon keresztül komolyan foglalkozott a sporttal, képes lett arra, hogy átlépje az emberi teljesítőképesség addigi határát, mert az adottságai megvoltak hozzá. Sokszor emlegették meglepetésként Németh Miklós gerelyhajítónk 1976-os montreali sikerét is, azt már elfelejtik a tamáskodók, hogy a kitűnő sportember aranyérme előtt már részt vett a mexikói és a müncheni olimpián is – emlékeztet Gyulai Márton.
A botrányhős Ben Johnson most könyvet jelentet meg memoárjaival, (állítólagos) lebuktatóját, a rejtélyes „Mystery Mant” (titokzatos férfi) akarja bemártani, aki szerinte üzleti érdekből italába keverte a tiltott szert. Lehet, hogy a sprinter sem véletlenül mostanra időzítette visszaemlékezéseinek közzétételét, és a ma titokzatosainak talán egy még veszélyesebb üzelmére akarja ráirányítja a figyelmet? Egy biztos: ő aztán tudja, miből lesz a cserebogár.
