Sejtmérgek az európai termékekben

Ezer európai forgalomban lévő termékben találtak német kutatók olyan káros hatású részecskéket, amelyek a test összes szervébe, a terhesség esetén pedig a méhlepényen keresztül a magzatba is bekerülnek. Ezek közül a legelterjedtebb a baktériumölőként használt nanoezüst, amely gátolja a hímivarsejtek növekedését, így a magzatokba jutva megzavarja az ivarsejtek kialakulását, miközben a tüdő, a máj, az idegrendszer és a bőr sejtjeire is mérgező, valamint a sejtek örökítőanyagát, a DNS-t is képes károsítani.

Haladék a káros vegyi anyagoknak. Az emberi egészségre és a környezetre különösen nagy kockázatot jelentő hat vegyület került fel arra a listára, amely az igen korlátozottan, csak rendkívül indokolt esetben felhasználható anyagokat tartalmazza – erről döntöttek az európai uniós tagállamok képviselői. Ez volt az első érdemi lépés az Európai Unió nemrég elfogadott új vegyianyag-szabályozása alapján. A zöldek azonban nehezményezik, hogy az új előírások várhatóan 2011. januárban lépnek életbe, de csak 42, 48, illetve 54 hónap múlva tiltanak be egyes rákkeltő vagy meddőséget okozó vegyületet.

Korunk reklámdömpingjében előkelő helyet foglalnak el azok a termékek, amelyekről büszkén azt hirdetik, hogy antibakteriális hatású részecskéket tartalmaznak. Arra azonban az emberek többsége nem is gondol, hogy minek köszönhetően fejtik ki ezek az áruk az áldásos hatásukat. Német kutatók azonban most bebizonyították, hogy ez a hatás elsősorban a száz nanométernél kisebb ezüstrészecskéknek köszönhető, amelyeket baktériumölő képességük miatt ruházati termékek, ágyneműk, légfrissítők és kozmetikai termékek gyártásához használnak. Igen elterjedt a naptejekben használt nano-titán-dioxid is, amelyet csupán azért alkalmaznak hogy ne legyen fehér a bőre a felhasználóknak, amikor bekenik magukat.
A baktériumölő hatású készítményeknek azonban számos káros hatása van. Hozzájárulnak például ahhoz, hogy az alkalmazók szervezete ellenálló legyen az antibiotikumokra, a nanoezüstnek azonban ennél is durvább hatása lehet, hiszen nemcsak a baktériumokra, hanem sok egyéb sejttípusra is mérgező. Az anyagról állatkísérletek bizonyították, hogy például a tüdő, a máj, az idegrendszer és a bőr sejtjeire is toxikus, sőt a sejtek örökítőanyagát, a DNS-t is képes károsítani. Számos vizsgálat igazolta azt is, hogy a termékekből a részecskék – elsősorban a szennyvízzel – a környezetbe is kijutnak. Így a talajba került sejt- és baktériumölő hatású nanoezüst még sokáig kifejti káros hatását, pusztítva a talajlakó mikroorganizmusokat.
Ennek ellenére jelenleg csak a kozmetikumoknál írják elő, hogy ha nanoanyagokat tartalmaznak, erről értesíteni kell az Európai Bizottságot. Ez a bejelentés egyáltalán nem jelent semmilyen biztonságot a fogyasztók számára. Egyelőre még csak elfogadás alatt áll egy új európai uniós biocid-engedélyezési rendelet, amelyről mindössze annyi bizonyos, hogy nagy valószínűséggel elő fogja írni a biocid célú nanoanyagok felhasználásának külön engedélyezését.
A Levegő Munkacsoport ezért azt szorgalmazza, hogy a magyar kormány az Európai Unió tanácsában ezt az álláspontot támogassa. A szervezet az idén júniusban levelet írt az uniós jogszabály elkészítésében részt vevő hatósági szakértőknek a nanoanyagokat tartalmazó biocidokról, észrevételeire azonban azóta sem kapott választ. A környezetvédők sürgetik a nanorészecskék tömeges felhasználásának betiltását mindaddig, amíg tudományos vizsgálatokkal egyértelműen nem tisztázzák a kockázatokat. Német vizsgálatok szerint körülbelül ezerféle olyan termék van az európai piacon, amely nanorészecskéket tartalmaz. Ezek azért is jelenthetnek kockázatot, mert a méretüknél fogva igen könnyen bejuthatnak az emberi szervezetbe a levegővel, az élelmiszerekkel, illetve a bőrön át felszívódva. A kis szemcsék a vérárammal a test összes szervébe, így akár az agyba – terhesség esetén pedig a méhlepényen keresztül a magzatba – is bekerülnek. A nanoezüst pedig bizonyítottan gátolja a hímivarsejtek növekedését, így a magzatokba jutva megzavarja az ivarsejtek kialakulását. A legújabb eredményekből az is kiderül, hogy minél kisebb méretűek a részecskék, annál nagyobb a károsodás mértéke.