Medvegyev varsói útja a közeledés újabb jele

Újabb lépés lehet a három éve megindult lengyel–orosz közeledés útján Dmitrij Medvegyev ma kezdődő varsói látogatása. A két ország viszonyának alakulását érdeklődve figyelik Lengyelország keleti és nyugati szomszédságában is. Míg azonban a baltiak némi aggodalommal szemlélik e konszolidációt, addig az unió nagyhatalmai abban bíznak, hogy ezzel végképp ledől egy újabb akadály az EU és Oroszország kapcsolatainak elmélyülése előtt.

Csupán az idei ősz diplomáciai mozgásait nézve is egyértelmű, hogy Lengyelország és Oroszország túllépett a két ország kapcsolatainak fagyos korszakán. Szergej Lavrov két ízben is járt Varsóban, utoljára éppen a lengyel nagykövetek szokásos évi értekezletének díszvendégeként, Medvegyev útját pedig talán nem is olyan sokára Vlagyimir Putyin kormányfő vizitje követi. Gyakori vendégek az utóbbi időben a lengyel vezetők Moszkvában is. Így aztán nem meglepő, hogy közben sikerült tető alá hozni a gázszállításokról az újabb hosszú távú szerződést is.
A közeledés felé a történelmi sérelmeket felülíró közös érdekek lökték a feleket. A Polgári Platform és Donald Tusk győzelmével pragmatikusabbá váló lengyel külpolitikai gondolkodás felismerte, hogy Lengyelország Európai Unión belüli ambícióinak kiteljesedését gátolja az elmérgesedett viszony Oroszországgal. Mint a mostani látogatás előtti cikkekben is fel-felmerül, Lengyelországot geopolitikai értelemben felértékeli Oroszország közelsége, ám ezzel a helyzettel nem lehet visszaélni.
Moszkvában is egyértelművé vált, hogy Lengyelországon átnyúlva nem javulhat a kívánt ütemben a viszony az EU-val. E folyamatot csak felgyorsította a globális válság által felerősített világpolitikai átrendeződés, s paradox módon a lengyel elnöki gép szmolenszki katasztrófája.
A kapcsolatok normalizálásának előfeltételeként a történelmi kérdésekben közeledtek egymáshoz az álláspontok. Medvegyev mostani érkezését közvetlenül újabb katyni iratok átadása előzte meg, korábban pedig a duma tett az orosz álláspontban áttörésként értékelhető nyilatkozatot, amelyben elismerte, hogy a gyilkosságokért Sztálin és a szovjet vezetés a felelős. Mint azonban arra sokan figyelmeztetnek, hiba lenne a mostani tárgyalásokat kizárólag a történelmi szembenállás prizmáján át figyelni. Ezek a viták, mint a lengyel rádiónak nyilatkozva Antoni Dudek professzor rámutatott, ugyan nem segítik a kapcsolatok javulását, ám nem döntőek, s ma már inkább csak taktikai okokból tolulnak előtérbe, egyfajta pajzsként használják őket, ha a folyó ügyekben valamelyik fél nem kész a kompromisszumra. Aktuális kérdés ezúttal is akad bőven, az energetikai együttműködéstől a kereskedelmi kapcsolatok egyébként biztató alakulásán át az európai biztonság problematikájáig.
E közeledés sem jelenti azonban, hogy Lengyelország lazítana hagyományosan jó atlanti kapcsolatain. Már csak azért sem, mert a lengyel gondolkodásban csak az amerikai katonai jelenlét erősíti a biztonságérzetet. Ez a megközelítés kiütközött a NATO új stratégiájáról folytatott vitákban, s ezt támasztja alá az a hír is, miszerint Bronislaw Komorowski államfő e heti washingtoni tárgyalásain amerikai katonák lengyelországi állomásoztatásáról írnak majd alá megállapodást. A lengyel közszolgálati rádió értesülése szerint F–16-osokból és Hercules szállítógépekből, valamint az ezeket kiszolgáló személyzetből álló század települ valószínűleg a nyugati országrészbe, ugyanakkor kivonhatják Lengyelországból az ide telepített Patriot rakétákat.