Jobboldali kormányok idején rendre óriási ellenpropaganda indul külföldi fórumokon, hogy Magyarországon rasszizmus, nacionalizmus, diktatúra van: és ne higgyük, hogy ezek a hírek most nem keltenek hatást – mutatott rá Boross Péter volt miniszterelnök a Titkosszolgálatok a rendszerváltozásban című konferencián. A titkosszolgálatokat 1990 után államtitkárként, majd miniszterként felügyelő politikus kiemelte: hazánknak minden eszközt meg kell találnia az ilyen híresztelések ellen, és adott esetben a szolgálatoknak fontos szerepe lehet annak feltárásában, melyek azok a műhelyek, amelyek a rossz hírünket keltik.
Boross úgy vélte, a titkosszolgálatok évek óta a feneketlen politikai adok-kapok áldozatai. Szerinte ez a káros folyamat 1995-ben, a polgári titkosszolgálatokat addig felügyelő Katona Béla távozásával kezdődött. – A mindenkori kormány csak a célokat határozhatja meg, de hogy ezeket kivel, hogyan valósítják meg a szolgálatok, azt nem – hangsúlyozta a volt kormányfő. Amikor ezt nem tartották be, akkor jött a Nyírfa-ügy (Nikolits István minisztersége idején – a szerk.), és a sor odáig folytatható, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal élére a parlamenti szakbizottság nem támogatott egy jelöltet (Laborc Sándort – a szerk.), akit ehhez képest az Országgyűlés mégis megszavazott, és most büntetőeljárás folyik ellene – emlékeztetett Boross. Szerinte a titkosszolgálatok nem működhetnek sikeresen olyan bizonytalanság közepette, mint amilyet az előző kormányzati ciklusban tapasztalt.
Boross nem ért egyet az ügynöklisták nyilvánosságra hozásával. Közölte: a személyiségi jogok védelme miatt csak az állambiztonsággal együttműködő közszereplők nevét lehetne ismertetni, ám hogy ki a közszereplő, máig tisztázatlan. Ráadásul óriási erkölcsi különbség van ügynök és ügynök között, hiszen nem mindegy, hogy valakit zsarolással, megfélemlítéssel szerveztek be, vagy önként, saját előnyére súgta be kollégáit.
Ugyanezen a konferencián Földi László volt hírszerző kiemelte: a titkosszolgálatok lassú halálra vannak ítélve, ha az információk – bármilyen politikai érdekből – kiszivárognak. Ezért emelt szót az ügynöklisták nyilvánosságra hozása ellen is. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos és Pintér Sándor belügyminiszter megfigyeltetése kapcsán a távirati iroda kérdésére azt mondta: mindig kiderül és visszaüt, ha a hatalmon lévők elvtelen, sanda politikai céljaikra használják fel a titkosszolgálatokat. Hozzátette: a politika ezt rendre megpróbálja, a főigazgató feladata a visszautasítás. Ha nem teszi, abból lesz például az UD-ügy. Földi kiemelte: egy-egy politikus lehallgatásához, megfigyeléséhez legalább két tucat ember szükséges, ezért ha az akciót elvtelen célokért indítják, akkor az nem maradhat sokáig titokban.
Védelem. A kommunista hatalomnak önkéntes besúgást vállaló Paul Lendvait védte blogjában Gyurcsány Ferenc. Lendvairól azt írta: „nem volt áruló, nem volt ügynök. Gyanítom, nem volt harcias ellenálló sem.” Gyurcsány szerint a „botrány” célja Lendvai ellehetetlenítése, amiért ő „a Fidesz egyik legkövetkezetesebb kritikusa évek óta”. A bukott szocialista kormányfő úgy véli, már több baloldalhoz köthető értelmiségit próbált a jobboldal így lejáratni. Köztük Debreczeni Józsefet, Spirót, Nádast, Esterházyt, Kertész Imrét. Gyurcsány végkövetkeztetése: a széles nyilvánosságnak lehetővé kell tenni a múlt megismerését. (MN)
origo.hu
Egy napot sem volt a munkahelyén szeptemberben, de ötmilliót vett fel Magyar Péter
