Az állam nem a kórházak szemétledobója

Mikola István kiesése a hazai politikai életből elszínteleníti a szakmai vitát – fogalmazott lapunknak adott interjújában Szócska Miklós, s hozzátette: bár sokan másként gondolják, konstruktív szakmai együttműködés volt közöttük. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi államtitkára elmondta: hamarosan megkezdődnek a tárgyalások azokkal az önkormányzatokkal, amelyek visszaadnák állami kezelésbe a kórházukat. Szócska Miklós legfontosabb újévi fogadalma az lesz, hogy továbbmegy az egyeztetéseken alapuló döntéshozatali úton.

2011. 01. 06. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Szokott még punkzenét hallgatni otthon?
– Igen, szoktam.
– Dalszövegeket is ír?
– Az élet elém hoz egy-két ötletet, de már nincs időm, hogy megírjam.
– Szívesen hallgatja azokat a dalokat, amelyeknek a szövegét ön írta? Az ETA nevű punkzenekarnak írt dalai nemrég felkerültek az internetre.
– Nekem nincs élvezhető minőségű felvételem, de nemrégen én is találkoztam eggyel a YouTube fájlmegosztó portálon, és meglepve láttam, hogy az olyan zene volt, amit több mai punkzenekar is előad.
– Mai fejjel hogyan tekint vissza ezekre a szövegekre?
– Túloznék, ha azt mondanám, hogy rendben vannak. Ezek olyan dolgok, amelyeket az összefüggéseiből nem lehet kiragadni. 1981 kemény időszak volt, és például a dalokban nagyon sok rejtett utalás van az akkor igen aktív, a lengyel kommunista diktatúrával szembeszálló Szolidaritásra. Ez akkor egy zenei eszközökkel folytatott lázadás volt, mert bár a fizikai erőszak idegen volt a csapat természetétől, de mégis üzenni akartunk, mit gondolunk a világról.
– Az interneten hallható dalokban akadnak bőven obszcén fordulatok…
– Ha jól emlékszem, nálam csak egy szövegben van ilyen. Már akkor is unta az ember ezeket a karaoke-módon ismételt diszkóslágereket. Az akkori meanstream diszkóvilágot kritizáltuk így, és ez úgy gondolom, rendben van. Ma már többet is tudunk ennek a titkosrendőrségi háttérvilágáról is, ami nem nélkülöz némi obszcenitást. Akkor ehhez is bátorság kellett.
– Váltsunk a napi politikára. Megszabadult egyik legaktívabb belső kritikusától, Mikola Istvántól, akit OECD-nagykövetté neveznek ki. Ön is szorgalmazta a távozását?
– Kellemetlen számomra, hogy ez a gondolat megfogalmazódik. Tudni kell, hogy köztem és Mikola István, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke között nagyon konstruktív szakmai együttműködés volt. Őszintén mondhatom, amiben ő kritikus volt, az belefért a szakmai vitába. Hová lenne a világ a felnőtt férfiemberek vetélkedése nélkül!?
– Mikola István nem veszélyeztette az ön pozícióját?
– Eszébe sem jutott, hogy az én pozíciómra törjön. Többször fordult elő a korábbi időszakokban, hogy az egészségügyi politikában kettős hatalom volt. Ennek azonban a nyomait sem lehetett felfedezni a mi viszonyrendszerünkben. Inkább azt mondhatom, egy ilyen vitapartner kiesése elszínteleníti a szakmai vitát. Egyértelműek az egészségpolitika fő irányai, ez számomra nem volt soha kérdés. Az is teljesen normális dolog, hogy az egészségpolitika érvényre juttatásáért meg kell küzdeni a partnerekkel. De most már arról beszélgetek vele, hogy az OECD-ben és az uniós elnökségünk alatt mit tudunk közösen tenni, hogy a magyar egészségügy pozícióit javítsuk.
– Mikola István távozásával azért nem szűnnek meg a belső viták, hiszen Pesti Imre egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes is szembekerült önnel. Míg ő a budapesti kórházakat egy holdingba szervezné, addig a tárca az agglomerációval együtt három ellátási részre osztaná.
– Pontosan értenie kell a főpolgármester-helyettes úrnak, hogy mit jelent a Semmelweis-terv, amelyben megfogalmaztuk ezt az elképzelést, és nekem is pontosan értenem kell, hogy ő mit ért holding alatt.
– Nem értik egymás elképzeléseit?
– Volt erről egyeztetés közöttünk, s most már sokkal pontosabban értjük. Nem értek egyet azonban azzal, hogy most gazdasági társaságokat hozzunk létre, a hatályos adó- és egyéb jogszabályi környezet ugyanis ezt nem preferálja. Ráadásul Budapesten koncentrálódik az ország ellátórendszerének jelentős része. A Semmelweis-tervben utalások vannak arra, hogy például Bicske lakossága – hiába tartozik közigazgatásilag más megyéhez – Székesfehérvár helyett inkább a fővárosban veszi igénybe az ellátást. Mindeközben Budapesten van fővárosi önkormányzati, Pest megyei, egyházi intézmény, s vannak klasszikus állami és egyetemi, valamint honvédségi ellátóhelyek is. Tehát itt hat-hét olyan szereplő van, amelyek csak egymással koordináltan működtethetők. De a holdingosítással nem hozzuk közelebb egymáshoz a szereplőket. Az elmúlt húsz évnek éppen az volt az egyik legnagyobb problémája, hogy megosztott helyzetet teremtett a különböző fenntartók között, és ennek véget kell vetni.
– A Vas Megyei Közgyűlés fideszes elnöke is háborgott amiatt, hogy a helyiek – lakóhely alapján – két külön megyében található kórházhoz tartoznának.
– Nem soroljuk ide vagy oda az embereket. Ez félreértés. A megye az ellátás megszervezésének az egyik fontos egysége, ezt senki nem vitatja, és senki nem akarja a megyék szerepét csökkenteni. Mi a természetes betegmozgásokról beszéltünk, amelyek nem minden esetben veszik figyelembe a közigazgatási határokat. Adott megye lakosságának egy része Budapest felé, másik része pedig Debrecen felé indul az ellátásért. Ezeknek a természetes betegmozgásoknak nem szeretnénk gátat szabni. A Semmelweis-terv logikája is az, hogy ezt nem kellene megbolygatni, hanem ezeket a természetesen kialakult betegutakat kellene megerősíteni. Hamarosan bejárjuk a megyei intézményeket, és ott az érintettekkel – vezetőkkel, fenntartókkal – is lesz mód beszélni erről.
– Szóba kerül majd ezen a tárgyalássorozaton, hogy mely kórházak kerülhetnek ismét állami kézbe? Korábban azt ígérték, hogy az állam átveszi azokat az intézményeket, amelyeket nem tud, vagy nem akar a fenntartójuk működtetni.
– Igen, része lesz majd ez a téma is az egyeztetéseknek.
– Hány önkormányzat jelentkezett be, hogy visszaadná a kórházát?
– Korábban körülbelül heten-nyolcan, s most ismét ketten.
– Melyek ezek az intézmények?
– Azt nem mondom meg.
– Ezeknél valóban megtörténik a viszszavétel?
– Egyelőre a tárgyalások kezdődnek el. De azt tudomásul kell venni, hogy a roszszul menedzselt, eladósodott intézményeknek nem lehet az állam a ledobóhelye.
– Milyen intézkedések várhatók 2011-ben?
– A várható átrendeződés alapdokumentuma a Semmelweis-terv. A vitairatnak számos olyan eleme van, ami csak a szakmával, a fenntartókkal, az intézményvezetőkkel történő egyeztetés után fog kikristályosodni. Jövőre lesznek esedékesek a szervátültetéssel kapcsolatos, nemrég bejelentett változások, a patikákat érintő módosítások és az egyik legfontosabb, az alapellátás megerősítését célzó intézkedéscsomag. Így a háziorvosok követhetik majd a beteg útját, egyszerűsödik az adminisztráció, s többletforráshoz is juthatnak a minőségi munkavégzés monitorozásával.
– Mit érzékel majd a beteg jövőre a tervezett változásokból?
– Az egészségügyi intézmények adósságállománya nem növekedett olyan extrém mértékben, mint ahogy jósolták. Ennek két oka van: az egyik, hogy jelentősen nőtt a várólisták hossza, azaz elmaradtak az ellátások. A másik pedig, hogy átütemezték a tartozásokat. Ha a negyedik negyedév felmérése is igazolja majd, hogy „nem szabadult el” a kórházi adósságállomány, akkor van rá esély, hogy a várólisták rövidüljenek. Tehát akkor a betegek gyorsabban juthatnak ellátáshoz, amit mindenképpen érzékelnek majd. A másik, hogy egyértelműbbek lesznek a betegutak, mindenki tudni fogja, milyen betegséggel hová kell mennie. Egyértelműbb lesz a szakma számára is, milyen beavatkozásokra hova kell irányítani a pácienseket.
– Vannak olyan javaslatok a vitairatban, amelyek várhatóan éles véleménykülönbséget váltanak majd ki. Ilyen például az, hogy lehessen-e pénzzel megkerülni a várólistákat.
– Vitára bocsátottuk ezt a kérdést, hogy közösen dönthessünk. Pró és kontra is vannak érvek. Ha lehetővé tesszük a műtétek pénzzel történő megváltását, azzal azok is előnyben részesülnek, akiknek erre nincs anyagi lehetőségük. Hiszen ha egy tehetős ember hamarabb jut ellátáshoz, akkor a várólistán mögötte lévő is eggyel előrébb lép. Van viszont egy másik érv is, amely szerint ez egyenlőtlenséget és kétszintű ellátást eredményez. El kell döntenie a társadalomnak, melyik érv az erősebb. Mi azt szeretnénk, ha erre átlátható módon, az intézmények fenntarthatósága érdekében, a hálapénz kiszűrésével lenne lehetőség.
– Tehát körvonalazódik a döntés?
– Még nem. Több ezer oldalnyi javaslat, észrevétel, vélemény érkezett ebben a témában. Vannak olyan szervezetek, amelyek nem támogatják ezt az ötletet, de vannak olyanok is, amelyek jónak tartják az elképzelést.
– Egyetért a Magyar Rezidens Szövetség azon javaslatával, amely szerint dupla bért kapna az az orvos, aki vállalja, hogy semmilyen körülmények között nem fogad el hálapénzt, s ezt egy szimbolikus zöld kereszttel jelzi?
– Ez egy nagyon jó elképzelés, mert úgy próbál meg többletforrást bevinni a rendszerbe, hogy a kívánt átalakulásokat ösztönzi. Az elképzelés abszolút támogatandó, csupán a forrása kérdéses. Az ország gazdasági cselekvőképességétől függ, hogy tudunk-e ebbe az irányba lépni. Vigyázni kell továbbá arra is, hogy ha a rezidensek így többet keresnek majd, akkor a szakorvosi réteg fizetését is emelni kell.
– A jól kereső hálapénzes orvosoknak aligha fog ez tetszeni.
– Persze, van egy olyan orvosi réteg, amelyik nem lépne be egy ilyen mozgalomba, de az mindenképpen fontos, hogy többségüket fel tudná szabadítani a paraszolvencia kínjai alól. A hálapénz ugyanis senkinek sem jó.
– Mik az elmúlt esztendő legfontosabb tanulsága?
– Sokat dolgoztam azon, hogy a különböző szakmai szervezetekkel konszenzusra jussunk. Látom, hogy van egy törésvonal az egészségügyben dolgozók és a betegek között. Ez az elmúlt idők hozadéka, a betegek egyre frusztráltabban keresték az egyre szűkülő ellátáshoz való hozzáférés lehetőségét. A másik oldalon pedig egy agyondolgozott, kivéreztetett szakma állt velük szemben. Ebből a helyzetből egyetlenegy kiút van, és akkor tudjuk a társadalmi prioritásokat az egészségügy számára kedvezően átrendezni, ha ilyen nehéz körülmények között is szeretjük a betegeinket, ők pedig megértéssel viszonyulnak az egészségügy nehéz helyzetéhez.
– Tesz újévi fogadalmat?
– Többet is. A legfontosabb az lesz, hogy bár sok energiát igényel, de továbbmegyek ezen az egyeztetésekre alapuló döntéshozatali úton. Engem igazol, hogy a tavalyinál rosszabb helyzetben lévő egészségügy békében eljutott az év végéig, mert a résztvevők érzik, közük van a jövő alakításához.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.