– Szokott még punkzenét hallgatni otthon?
– Igen, szoktam.
– Dalszövegeket is ír?
– Az élet elém hoz egy-két ötletet, de már nincs időm, hogy megírjam.
– Szívesen hallgatja azokat a dalokat, amelyeknek a szövegét ön írta? Az ETA nevű punkzenekarnak írt dalai nemrég felkerültek az internetre.
– Nekem nincs élvezhető minőségű felvételem, de nemrégen én is találkoztam eggyel a YouTube fájlmegosztó portálon, és meglepve láttam, hogy az olyan zene volt, amit több mai punkzenekar is előad.
– Mai fejjel hogyan tekint vissza ezekre a szövegekre?
– Túloznék, ha azt mondanám, hogy rendben vannak. Ezek olyan dolgok, amelyeket az összefüggéseiből nem lehet kiragadni. 1981 kemény időszak volt, és például a dalokban nagyon sok rejtett utalás van az akkor igen aktív, a lengyel kommunista diktatúrával szembeszálló Szolidaritásra. Ez akkor egy zenei eszközökkel folytatott lázadás volt, mert bár a fizikai erőszak idegen volt a csapat természetétől, de mégis üzenni akartunk, mit gondolunk a világról.
– Az interneten hallható dalokban akadnak bőven obszcén fordulatok…
– Ha jól emlékszem, nálam csak egy szövegben van ilyen. Már akkor is unta az ember ezeket a karaoke-módon ismételt diszkóslágereket. Az akkori meanstream diszkóvilágot kritizáltuk így, és ez úgy gondolom, rendben van. Ma már többet is tudunk ennek a titkosrendőrségi háttérvilágáról is, ami nem nélkülöz némi obszcenitást. Akkor ehhez is bátorság kellett.
– Váltsunk a napi politikára. Megszabadult egyik legaktívabb belső kritikusától, Mikola Istvántól, akit OECD-nagykövetté neveznek ki. Ön is szorgalmazta a távozását?
– Kellemetlen számomra, hogy ez a gondolat megfogalmazódik. Tudni kell, hogy köztem és Mikola István, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke között nagyon konstruktív szakmai együttműködés volt. Őszintén mondhatom, amiben ő kritikus volt, az belefért a szakmai vitába. Hová lenne a világ a felnőtt férfiemberek vetélkedése nélkül!?
– Mikola István nem veszélyeztette az ön pozícióját?
– Eszébe sem jutott, hogy az én pozíciómra törjön. Többször fordult elő a korábbi időszakokban, hogy az egészségügyi politikában kettős hatalom volt. Ennek azonban a nyomait sem lehetett felfedezni a mi viszonyrendszerünkben. Inkább azt mondhatom, egy ilyen vitapartner kiesése elszínteleníti a szakmai vitát. Egyértelműek az egészségpolitika fő irányai, ez számomra nem volt soha kérdés. Az is teljesen normális dolog, hogy az egészségpolitika érvényre juttatásáért meg kell küzdeni a partnerekkel. De most már arról beszélgetek vele, hogy az OECD-ben és az uniós elnökségünk alatt mit tudunk közösen tenni, hogy a magyar egészségügy pozícióit javítsuk.
– Mikola István távozásával azért nem szűnnek meg a belső viták, hiszen Pesti Imre egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes is szembekerült önnel. Míg ő a budapesti kórházakat egy holdingba szervezné, addig a tárca az agglomerációval együtt három ellátási részre osztaná.
– Pontosan értenie kell a főpolgármester-helyettes úrnak, hogy mit jelent a Semmelweis-terv, amelyben megfogalmaztuk ezt az elképzelést, és nekem is pontosan értenem kell, hogy ő mit ért holding alatt.
– Nem értik egymás elképzeléseit?
– Volt erről egyeztetés közöttünk, s most már sokkal pontosabban értjük. Nem értek egyet azonban azzal, hogy most gazdasági társaságokat hozzunk létre, a hatályos adó- és egyéb jogszabályi környezet ugyanis ezt nem preferálja. Ráadásul Budapesten koncentrálódik az ország ellátórendszerének jelentős része. A Semmelweis-tervben utalások vannak arra, hogy például Bicske lakossága – hiába tartozik közigazgatásilag más megyéhez – Székesfehérvár helyett inkább a fővárosban veszi igénybe az ellátást. Mindeközben Budapesten van fővárosi önkormányzati, Pest megyei, egyházi intézmény, s vannak klasszikus állami és egyetemi, valamint honvédségi ellátóhelyek is. Tehát itt hat-hét olyan szereplő van, amelyek csak egymással koordináltan működtethetők. De a holdingosítással nem hozzuk közelebb egymáshoz a szereplőket. Az elmúlt húsz évnek éppen az volt az egyik legnagyobb problémája, hogy megosztott helyzetet teremtett a különböző fenntartók között, és ennek véget kell vetni.
– A Vas Megyei Közgyűlés fideszes elnöke is háborgott amiatt, hogy a helyiek – lakóhely alapján – két külön megyében található kórházhoz tartoznának.
– Nem soroljuk ide vagy oda az embereket. Ez félreértés. A megye az ellátás megszervezésének az egyik fontos egysége, ezt senki nem vitatja, és senki nem akarja a megyék szerepét csökkenteni. Mi a természetes betegmozgásokról beszéltünk, amelyek nem minden esetben veszik figyelembe a közigazgatási határokat. Adott megye lakosságának egy része Budapest felé, másik része pedig Debrecen felé indul az ellátásért. Ezeknek a természetes betegmozgásoknak nem szeretnénk gátat szabni. A Semmelweis-terv logikája is az, hogy ezt nem kellene megbolygatni, hanem ezeket a természetesen kialakult betegutakat kellene megerősíteni. Hamarosan bejárjuk a megyei intézményeket, és ott az érintettekkel – vezetőkkel, fenntartókkal – is lesz mód beszélni erről.
– Szóba kerül majd ezen a tárgyalássorozaton, hogy mely kórházak kerülhetnek ismét állami kézbe? Korábban azt ígérték, hogy az állam átveszi azokat az intézményeket, amelyeket nem tud, vagy nem akar a fenntartójuk működtetni.
– Igen, része lesz majd ez a téma is az egyeztetéseknek.
– Hány önkormányzat jelentkezett be, hogy visszaadná a kórházát?
– Korábban körülbelül heten-nyolcan, s most ismét ketten.
– Melyek ezek az intézmények?
– Azt nem mondom meg.
– Ezeknél valóban megtörténik a viszszavétel?
– Egyelőre a tárgyalások kezdődnek el. De azt tudomásul kell venni, hogy a roszszul menedzselt, eladósodott intézményeknek nem lehet az állam a ledobóhelye.
– Milyen intézkedések várhatók 2011-ben?
– A várható átrendeződés alapdokumentuma a Semmelweis-terv. A vitairatnak számos olyan eleme van, ami csak a szakmával, a fenntartókkal, az intézményvezetőkkel történő egyeztetés után fog kikristályosodni. Jövőre lesznek esedékesek a szervátültetéssel kapcsolatos, nemrég bejelentett változások, a patikákat érintő módosítások és az egyik legfontosabb, az alapellátás megerősítését célzó intézkedéscsomag. Így a háziorvosok követhetik majd a beteg útját, egyszerűsödik az adminisztráció, s többletforráshoz is juthatnak a minőségi munkavégzés monitorozásával.
– Mit érzékel majd a beteg jövőre a tervezett változásokból?
– Az egészségügyi intézmények adósságállománya nem növekedett olyan extrém mértékben, mint ahogy jósolták. Ennek két oka van: az egyik, hogy jelentősen nőtt a várólisták hossza, azaz elmaradtak az ellátások. A másik pedig, hogy átütemezték a tartozásokat. Ha a negyedik negyedév felmérése is igazolja majd, hogy „nem szabadult el” a kórházi adósságállomány, akkor van rá esély, hogy a várólisták rövidüljenek. Tehát akkor a betegek gyorsabban juthatnak ellátáshoz, amit mindenképpen érzékelnek majd. A másik, hogy egyértelműbbek lesznek a betegutak, mindenki tudni fogja, milyen betegséggel hová kell mennie. Egyértelműbb lesz a szakma számára is, milyen beavatkozásokra hova kell irányítani a pácienseket.
– Vannak olyan javaslatok a vitairatban, amelyek várhatóan éles véleménykülönbséget váltanak majd ki. Ilyen például az, hogy lehessen-e pénzzel megkerülni a várólistákat.
– Vitára bocsátottuk ezt a kérdést, hogy közösen dönthessünk. Pró és kontra is vannak érvek. Ha lehetővé tesszük a műtétek pénzzel történő megváltását, azzal azok is előnyben részesülnek, akiknek erre nincs anyagi lehetőségük. Hiszen ha egy tehetős ember hamarabb jut ellátáshoz, akkor a várólistán mögötte lévő is eggyel előrébb lép. Van viszont egy másik érv is, amely szerint ez egyenlőtlenséget és kétszintű ellátást eredményez. El kell döntenie a társadalomnak, melyik érv az erősebb. Mi azt szeretnénk, ha erre átlátható módon, az intézmények fenntarthatósága érdekében, a hálapénz kiszűrésével lenne lehetőség.
– Tehát körvonalazódik a döntés?
– Még nem. Több ezer oldalnyi javaslat, észrevétel, vélemény érkezett ebben a témában. Vannak olyan szervezetek, amelyek nem támogatják ezt az ötletet, de vannak olyanok is, amelyek jónak tartják az elképzelést.
– Egyetért a Magyar Rezidens Szövetség azon javaslatával, amely szerint dupla bért kapna az az orvos, aki vállalja, hogy semmilyen körülmények között nem fogad el hálapénzt, s ezt egy szimbolikus zöld kereszttel jelzi?
– Ez egy nagyon jó elképzelés, mert úgy próbál meg többletforrást bevinni a rendszerbe, hogy a kívánt átalakulásokat ösztönzi. Az elképzelés abszolút támogatandó, csupán a forrása kérdéses. Az ország gazdasági cselekvőképességétől függ, hogy tudunk-e ebbe az irányba lépni. Vigyázni kell továbbá arra is, hogy ha a rezidensek így többet keresnek majd, akkor a szakorvosi réteg fizetését is emelni kell.
– A jól kereső hálapénzes orvosoknak aligha fog ez tetszeni.
– Persze, van egy olyan orvosi réteg, amelyik nem lépne be egy ilyen mozgalomba, de az mindenképpen fontos, hogy többségüket fel tudná szabadítani a paraszolvencia kínjai alól. A hálapénz ugyanis senkinek sem jó.
– Mik az elmúlt esztendő legfontosabb tanulsága?
– Sokat dolgoztam azon, hogy a különböző szakmai szervezetekkel konszenzusra jussunk. Látom, hogy van egy törésvonal az egészségügyben dolgozók és a betegek között. Ez az elmúlt idők hozadéka, a betegek egyre frusztráltabban keresték az egyre szűkülő ellátáshoz való hozzáférés lehetőségét. A másik oldalon pedig egy agyondolgozott, kivéreztetett szakma állt velük szemben. Ebből a helyzetből egyetlenegy kiút van, és akkor tudjuk a társadalmi prioritásokat az egészségügy számára kedvezően átrendezni, ha ilyen nehéz körülmények között is szeretjük a betegeinket, ők pedig megértéssel viszonyulnak az egészségügy nehéz helyzetéhez.
– Tesz újévi fogadalmat?
– Többet is. A legfontosabb az lesz, hogy bár sok energiát igényel, de továbbmegyek ezen az egyeztetésekre alapuló döntéshozatali úton. Engem igazol, hogy a tavalyinál rosszabb helyzetben lévő egészségügy békében eljutott az év végéig, mert a résztvevők érzik, közük van a jövő alakításához.
origo.hu
Visítva, röhögve vesznek búcsút David Pressman amerikai nagykövet-aktivistától a mémgyártók
