Egyeztetések a gyógyszerárakról

A hét második felében kezdődnek az egyeztetések a szakmai szervezetekkel a gyógyszerek állami támogatásának megkurtításáról. A Széll Kálmán-tervben szereplő pénzkivonás 120 milliárd forintos összege még akár csökkenhet is. Ezt támasztja alá, hogy az angol fordításban már csak 100 milliárdos elvonás szerepel.

Gyorssegély. Csaknem félmilliárd forintos gyorssegélyt kapnak a légi és a szárazföldi mentők, valamint a betegszállítók a megemelkedett üzemanyagárak miatt. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkársága közölte: belső forrásátcsoportosításról döntöttek, így 200-200 millió forinttal megemelik a betegszállítók, valamint a szárazföldi mentők támogatását, és további 32 milliós pluszforrást juttatnak a légi mentőknek. Az összesen 432 milliót jelentő gyorssegélyre azért van szükség, mert a működésképtelenség szélére sodródtak ezek a szervezetek. Az idei költségvetésük megtervezése óta ugyanis mintegy 30 forinttal emelkedett a 95-ös benzin és 40 forinttal a gázolaj ára. A többlettámogatást heteken belül kiutalják – ígérte a tárca, amely közölte: tisztában vannak azzal, hogy a gondokat teljes egészében nem oldja meg ez a kompenzáció, de a biztonságos betegellátáshoz és a folyamatos működéshez mindenképpen hozzájárul. Bíró Ferenc, a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesületének elnöke lapunk kérdésére úgy fogalmazott: ez a pluszpénz csak néhány hónapra elegendő, s az alapvető problémákat nem oldja meg. Mint mondta: az egész betegszállítói rendszer másfél éve drámaian alulfinanszírozott.

Még az egészségügyi kormányzat vezetőit is meglepte, amikor egy hónappal ezelőtt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentette a Széll Kálmán-tervet. Abból ugyanis az következett, hogy 2013-ig a gyógyszerár-támogatásra szánt állami források körülbelül egyharmadát, azaz 120 milliárd forintot kell kivonni a rendszerből. Az utóbbi egy hónap ötletbörzével és számolással telt.
*
Többtucatnyi intézkedést vettek végig az egészségügyi államtitkárság, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képviselői.
Úgy tudjuk, a tárcaközi egyeztetéseken a Széll Kálmán-tervben szereplő pénzügyi cél elérésére két változat körvonalazódott. Az elsőben a gyógyszerár-támogatási rendszer teljes átalakítása, a jelenlegi biztosítási feltételeket is megváltoztató rendszer kialakítása a cél. Ez az átalakítás alapjaiban érinti a hazai gyógyszerellátást, és új alapokra helyezi az ártámogatást. A rendszer bevezetéséhez azonban fél-egy évre van szükség, ameddig hatósági árat kell bevezetni.
A hatóságiár-csökkentésre is többféle elképzelés született. Az egyik például 20 százalékos árcsökkentéssel számol, de úgy, hogy közben a betegek térítési díja ne csökkenjen. Ez egy konkrét példával élve a következőt jelenti: ha alapul veszünk egy ezerforintos termelői árú gyógyszert, amelyet 50 százalékban támogat a biztosító, akkor most az állam és a beteg is egyaránt 500-500 forintot fizet. 20 százalékos hatóságiár-csökkentés esetén a medicina ára 800 forintra csökkenne, de a beteg ebből továbbra is 500-at fizetne, tehát az államnak már csak 300 forintot kellene támogatásra költenie. Ha júliustól bevezetnék ezt az intézkedést, az körülbelül 87 milliárd forintos megtakarítást eredményezhet. Ebben az esetben viszont a gyártók egyéb befizetési kötelezettségeit – például a különadót és az orvoslátogatók után fizetendő díjat – eltörölnék. Az egyik probléma ezzel az ötlettel az, hogy számos európai állam úgynevezett referenciaországnak tekinti hazánkat is, azaz figyeli, hogy a gyártók mennyiért adják itt a náluk is forgalmazott gyógyszereiket. Ha nálunk lejjebb vinnék az árakat, akkor máshol – sokkal nagyobb piacokon – is ugyanezt kellene tenniük. Ennél sok esetben az is jobb megoldás lenne számukra, ha egyszerűen kivonulnának a magyar piacról. Erre találták ki a döntéshozók az úgynevezett pszeudóárat, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetközi porondon eltitkolják, azaz egy trükkel „más ruhába öltöztetik” az árcsökkentést.
A második alapverzióban a támogatási rendszer strukturális átalakítása már idén júliusban elkezdődne, a végleges intézkedések pedig 2013-tól fejtenék ki hatásukat. Ebben az esetben nem tervezik hatósági ár bevezetését a döntéshozók. Bevételnövelő intézkedésként számolnak a gyártók által fizetett 12 százalékos különadó 18 százalékra történő emelésével (a korábbi egyeztetéseken még a 20 százalékos befizetési mérték is elhangzott). Emelnék az orvoslátogatók után fizetett díjat és újrakötnék – nyilvánvalóan a gyártók számára kedvezőtlenebb formában – az úgynevezett támogatásvolumen-szerződéseket. Ezekben a szerződésekben előre meghatározza az egészségbiztosító, hogy egy-egy termékből mekkora mennyiséghez nyújt tb-támogatást, ha annál több fogy belőle, akkor azt a gyártóknak kell állniuk. A sávos befizetést is módosítanák, ami azt szabályozza, hogy a gyógyszerkassza túlköltése esetén a többletkiadást milyen arányban fizetik a gyártók és az állam. Kiadáscsökkentő intézkedésként számolnak az eredményalapú támogatással. Ez például azt jelentheti, hogy a gyártónak vissza kell fizetnie a készítményéhez nyújtott tb-támogatást, ha a gyógyszeres terápia nem hozta az ígért hatást, azaz nem eredményezett gyógyulást, állapotjavulást, vagy meghatározott túlélési időt. Egy konkrét példával élve: ha a gyártó azt ígéri, hogy az új orvosság az érintett betegkör 96 százalékánál csökkenti a vérnyomást, de a valóságban ez csak 90 százalékuknál teljesül, akkor a 6 százaléknyi betegre jutó támogatást vissza kell fizetni az államnak. Ilyen szerződések megkötésére egyébként most is van lehetősége a biztosítónak, eddig azonban nemigen élt ezzel. Egy másik tervezett intézkedés a lejáró szabadalommal rendelkező gyógyszerek gyártóinak pozícióját rontaná. A tervek szerint ugyanis már közvetlenül a szabadalmi védettség lejárta után alacsonyabb, a megjelenő olcsóbb generikus gyógyszer árához igazított támogatást kapnának a drágább – addig egyedüliként a piacon lévő – innovatív készítmények is. Most csak akkor csökkentik a támogatást, ha a generikus szer elér egy meghatározott forgalmat. Nemzetközi referenciaárazás bevezetésén is gondolkodnak – feltehetőleg a generikus, azaz szabadalmi védettséggel már nem rendelkező – gyógyszereknél. Ez az innovatív készítményeknél már most is létezik, s azt jelenti, hogy csak akkor kerülhetnek itthon a támogatott piacra a gyógyszerek, ha áruk nem haladja meg a referenciaországnak tekintett 29 európai államban meglévő legolcsóbbat. Több betegcsoportban is felülvizsgálnák a terápiás rendet, s elképzelhetőnek tartják valamelyik nagy támogatottságú csoport támogatásának csökkentését is.
A bevezetésre nem javasolt intézkedések között szerepelt egyébként a 100 százalékban támogatott gyógyszerek esetén fizetendő 300 forintos dobozdíj emelése, valamint az úgynevezett emelt – azaz a 90, 70, 50 százalékos – támogatási kategóriák 5-10 százalékos csökkentése. Szintén itt szerepel az úgynevezett normatív – azaz a 25, 55, 80 százalékos – támogatási kategóriák csökkentése is, valamint az offshore cégek gyógyszereinek kizárása a támogatotti körből, a medicinák áfájának eltörlése, a marketingadó bevezetése, valamint a 25 százalékos támogatási kulcs megszüntetése.
Információink szerint az eddigi egyeztetéseken az is kiderült, hogy a Széll Kálmán-terv angol változata eltér a magyar szövegtől, abban a megtakarítási cél sem 120, hanem csak 100 milliárd forint. Így elképzelhető, hogy végül a pénzkivonás valós összege is csak ennyi lesz. Úgy tudjuk, az egészségügyi államtitkárság amúgy is azt az álláspontot képviselte a kormány más tagjaival szemben, hogy 120 milliárd forintot nem lehet a betegterhek növekedése nélkül kivonni a rendszerből. A szaktárca csak valamivel több, mint 80 milliárd forintos megtakarítást tartott kivitelezhetőnek.