A kórházingatlanok tervezett átalakítását fitymálta hétfőn az MSZP. A szakmai véleményezésnek álcázott kormánymószeroláson elhangzott legnagyobb marhaság ezúttal is Horváth Csaba nevéhez fűzhető (Csaba régi mulattató, már a tavalyi majálison dőlt a közönség a BKV-s dumájától), azt mondta: a kabinet munkásságát az egészségügyben is a káosz és a döntésképtelenség jellemzi. Keményen fogalmazott a szocialista ember, mint aki mögött a gyógyászatban eltöltött évtizedek állnak. Hinné-e az olvasó, hogy ugyanez a derűs ember szavalta 2007-ben: „Le kell dózerolni a Szent János Kórház épületeit, az értékes hegyvidéki ingatlant pedig eladni…”? Pedig ő volt az, még főpolgármester-helyettesként. Horváth Csaba teljes mellszélességgel támogatta egy másik Horváth – Horváth Ágnes akkori egészségügyi miniszter – hasonló igyekezetét.
Horváthék legemlékezetesebb közös sikere a lipótmezei OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) bezárása volt. Eladni ugyan nem tudták az 1868-ban épült, eredetileg Országos Tébolydának nevezett műemlék épületegyüttest (romjai ma is láthatók), ellenben rászabadítottak az országra több száz mentális beteget. Ha nem lenne szomorú az egész, azt mondanám rá: igazi helyzetkomikum volt. Azóta lényegében csak amolyan hadipszichiátriáról beszélhetünk idehaza. A bentlakásos kezelésre jogosultak zöme idekint él (szenved, szorong, dühöng, blogot ír), potenciális áldozat valamennyi. Ahogyan mi is az övéik. Sekély öröm, hogy időközben a miniszter asszony távozni kényszerült, Horváth Csabáék kényszermosolya meg végtelenül üres lett. Akár a tébolyda.
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a debreceni halálos munkahelyi balesetről
