Keverték és kavarják

Cselgáncsozóink két hete minden idők harmadik legjobb magyar Eb-szereplésével egy aranyat és két ezüstöt nyertek Isztambulban, és kiváló pozíciókat foglalnak el az olimpiai kvalifikációs ranglistákon. Ám most mindez elsikkad a súlycsoportja rangsorában hatodik, tavaly Eb-bronzérmes Ungvári Attila doppingügye mellett, amelybe versenyzőtársa, Taraba Sándor is belekeveredett.

Vascsővel, késsel, fogkrémmel. Ruttner György az MJSZ sajtótájékoztatóján a Nancy Kerrigan–Tonya Harding esetet hozta fel példaként, mint amikor a rivalizálás bűncselekményhez vezetett, és a tettesek lelepleződtek. Emlékezetes, hogy az 1994-es téli olimpia előtt Harding élettársa megszervezte a vetélytárs műkorcsolyázónő kiiktatását, és Kerrigan térdére vascsővel csaptak rá. A játékok után mindenre fény derült, Harding bevallotta, hogy ő is tudott a tervről, és hároméves felfüggesztett börtönbüntetést kapott. (Kerrigan egyébként az olimpiára felépült, ezüstérmes lett, Harding viszont csak nyolcadik.) Még szélsőségesebb eset áldozata lett 1993-ban a hamburgi tenisztornán Szeles Mónika, akit egy tébolyult Steffi Graf-rajongó hátba szúrt. A mentálisan sérültnek nyilvánított tettes megúszta felfüggesztett kétéves börtönbüntetéssel. Szeles felépülése után visszatért, de már nem volt a régi. Nem kevésbé közismert Dieter Baumann esete. A barcelonai olimpia 5000 méteres síkfutásának bajnoka 1999 végén két pozitív doppingtesztet produkált, ám azt állította, hogy a nandrolon nevű szteroidot valaki belecsempészte a fogkrémjébe. Ez meglehetősen életszerűtlen manipulációnak tűnt, de az atléta fogpasztájában valóban kimutatták a szert. Ennek sokak szerint egyszerű magyarázata volt: ő maga tett bele utólag. A nyomozás egyes szakaszában azonban a rendőrség Baumann teóriája mellett volt, és egy edző is gyanúba került elkövetőként. A versenyző bíróságon kereste az igazát, s a bonyolult jogi helyzetben – a későbbi kártérítési perek elkerülése érdekében – nem merték azonnal, jogerősen eltiltani; s a Nemzetközi Atlétikai Szövetség is várakozó álláspontra helyezkedett. De mivel végül senkire nem tudták rábizonyítani a manipulációt, Baumann megkapta a kétéves eltiltást, és nem indulhatott a sydneyi olimpián. Maradva az atlétikánál, de visszaugorva az időben, az 1988-as szöuli olimpián Ben Johnson egyik napról a másikra lett ünnepelt sztárból a földkerekség legnagyobb csalója, miután kiderült, hogy bedoppingolva nyerte meg világcsúccsal a 100 méteres síkfutást. Johnson ma már nem tagadja, hogy meg nem engedett segítséggel élt, de elmondása szerint nem sztanozolollal, amivel lebukott, és hat héttel a játékok előtt leállt a szerek szedésével. Meggyőződése, hogy összeesküvés áldozata lett.

Tömören a már többször ismertetett előzmények: Ungvári Attila az év elején két doppingellenőrzésen is fennakadt, ám magát vétlennek tartja. A Magyar Judo Szövetség (MJSZ) megbízásából elvégzett poligráfos vizsgálat szerint is ártatlan – s testvérének, a háromszoros Európa-bajnok Ungvári Miklósnak, valamint edzőjüknek, Bíró Tamásnak sincs tudomása arról, miként kerülhettek tiltott szerek a szervezetébe –, ám ez mit sem ér a nemzetközi szövetség és a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) előtt. A ceglédi versenyző arra sem hivatkozhat, mint megannyi „sorstársa”, hogy egy táplálékkiegészítő a bűnös, mert az általa fogyasztottakat bevizsgálták, és azok tisztának bizonyultak.
A helyzet azonban roppant zavaros.
Az MJSZ április 18-i sajtótájékoztatóján a szövetséget és a versenyzőt is képviselő Ruttner György ügyvéd bejelentette: feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen, mert alapos a gyanú, valaki szándékosan csempészett doppingszereket Ungvári frissítőjébe, és az ügy hátterében hazai rivalizálás állhat. Név nem hangzott el, viszont a versenyző gyakorlatilag egyetlen szóba jöhető hazai vetélytársa, a világranglistán 58. helyezett Taraba Sándor azonnal gyanúba keveredett. A magyar szövetség ugyanabban a laborban, mint Ungváriékkal, vele is elvégeztette a poligráfos vizsgálatot. Ez némi nehézségbe ütközött, mert az újpesti dzsúdós addigra a saját szakállára is ráállt egy vizsgálatra, amivel az MJSZ nem érte be.
Taraba ügyvédje, Kőrösi Tibor mindenesetre múlt kedden egy sajtótájékoztatón mindkét vizsgálati jegyzőkönyvet meglobogtatta, védence ártatlanságát bizonyítandó. Azzal együtt, hogy a második vizsgálaton arra a kérdésre adott nemleges válaszánál, miszerint meg tudja-e nevezni azt a személyt, aki bejuttatta a szereket Ungvári szervezetébe, a műszerek megtévesztésre utaló reakciót mutattak ki. Ehhez kapcsolódva a kétfős elkövetésre vonatkozó kérdésnél úgyszintén. Magyarázatként azt hallhattuk: Taraba azért bizonytalanodott el, mert csak elképzelése van: maga Ungvári Attila juttatta be a szereket a szervezetébe, s egy másik személy is tudott róla.
Ruttner György úgy látja, Taraba sajtótájékoztatója után – az időközben etikai vétség miatt fegyelmi eljárás elé néző versenyzőt név szerint továbbra sem említve – nincs új helyzet: „A szövetség nem véletlenül kérte, hogy a sportolók és az edző egy kellő kompetenciával bíró, akkreditált laborban jelenjenek meg, amely a rendőrségnek is dolgozik. Nyilvánvalóan az sem mindegy, milyen kérdéseket tesznek fel a vizsgált személyeknek. Ez esetben a labor a szövetség főtitkárával és az orvosi bizottság vezetőjével állította össze a kérdéssort. Erre a vizsgálatra kellett volna valamennyi érintettnek időben, megfelelő hozzáállással, alkudozás nélkül elmennie.”
A jogász – általánosságban – az újpesti dzsúdós ügyvédjétől eltérően vélekedik a hazugságvizsgálatok értékeléséről: „Harmincéves szakmai tapasztalatom mondatja velem, a poligráfos vizsgálatok nem arról szólnak, hogy valaki egyes kérdésekre milyen konkrét válaszokat ad. Hanem arról, hogy az alany szavahihető-e. S ha valaki csak egy-két kérdésre is nem az igazat mondja, akkor az illető nem ment át a vizsgálaton, és teljesen lényegtelen, hogy milyen magyarázattal áll elő.”
Mindazonáltal Ruttner György is leszögezi, a poligráfos vizsgálatot az igazságszolgáltatásban csupán a szavahihetőség megállapítására használják, és a döntő bizonyítékot nem is itt kell keresni. Kérdésünkre, hogy jelen esetben hol, talányos választ kapunk: „A megfelelő időben meglesz.”
Taraba edzője, Czinege József szerint az ügyben főképp az orvosi hátteret kellene vizsgálni. Ruttner Györgytől hallhattuk, Ungvári szervezetében a februári Hungária-kupa után olyan mennyiségben találtak tiltott szert, ami életszerűtlenné teszi a tudatos doppingolást, és a sportoló egészségét is veszélyeztette. E tekintetben azonban Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője – akit nem vontak be szakértőként a rendőrségi eljárásba – kellő információ híján óvatosan fogalmaz: „Az én álláspontom szerint minden tiltólistán lévő anyag veszélyezteti az egészséget. De arról, hogy Ungvári Attila szervezetébe olyan mennyiségben kerültek-e tiltott szerek, hogy akut vese-, máj- vagy szívkárosodást okozhatnak, a rendelkezésemre álló adatok alapján nem tudok nyilatkozni. Nem tudom, a védelem milyen információkhoz jutott, az én birtokomban csak egy pillanatnyi állapot mérési eredménye van. Eszerint a Hungária-kupán Ungvári Attila mintájában három tiltott szer, sztanozolol, meszterolon és furoszemid is kimutatható volt (az első kettő anabolikus szteroid, a harmadik vízhajtó – a szerk.), a mérési határ felett néhányszoros mennyiségben. Ám ez egy ürülési fázis eredménye, amiből az anabolikus szteroidok esetében azt sem lehet megmondani, hogy a szerek közvetlenül a versenyt megelőzően, vagy korábban, akár egy hónappal a Hungária-kupa előtt kerültek-e a dzsúdós szervezetébe. Ahhoz, hogy ezt teljes bizonysággal kijelenthessük, időarányosan elosztva több mérési adatra lenne szükség. Ezek ismeretében már rajzolhatnánk egy görbét az ürülési folyamatról, de még ez sem lenne százszázalékos megbízhatóságú, mert nem mindegy, hogy az ellenőrzéskor a szervezet folyadéktelítettsége milyen állapotban volt, azaz az illető éppen fogyasztott-e vagy sem, mit evett, ivott” – szögezi le a MACS vezetője.
„Kétségtelen, eddig nem gondoltuk, hogy ilyen eset Magyarországon a cselgáncsban előfordulhat. Ugyanakkor nem is zárhattuk ki, hiszen ebben a sportágban nyilvánvalóan szerepe van az izomerőnek, ami meg nem engedhető módon is fejleszthető anabolikus szteroidokkal. Tény, ezek ampulla és tabletta formájában is belecsempészhetők valakinek az italába, s lehet beszélni az oldódásukról, a mellékízükről, de ez az eszmefuttatás jelen esetben tudomásom szerint egyelőre csupán találgatás” – teszi hozzá Tiszeker Ágnes.
Így igaz. Konkrétumokkal a Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályának kellene előállnia.