Szabadon dolgozni külföldön

Május 1-jén, hét évvel a kelet-közép-európai országok EU-csatlakozása után megnyílt Németország és Ausztria munkaerőpiaca is e térség munkavállalói számára. Németország valamennyi közép-európai ország legnagyobb külkereskedelmi, tőkenyújtó, technológiaszállító és kooperációs partnere. Németország működőtőke-kivitele és beruházásai révén a közép-európai térség beszállításai már eddig is jelentős szerepet játszottak a német gazdaság működésében, ami a közép-európai munkaerő versenyelőnyére épített. Az 1990-es években a kelet-közép-európai térségből 3,3 millió fő migráns munkavállaló kapott ideiglenes munkát Németországban. 2009-ben 580 ezer fő kelet-közép-európai állampolgár élt regisztráltan Németországban, közülük 150 ezer adó- és járulékfizetőt tartottak nyilván.
2011 májusában a német bruttó hazai termék növekedési üteme 2,6 százalékot éves szintre vetítve, 2010-ben 3,6 százalékos ütemet regisztráltak. A keresők száma Németországban jelenleg 40,7 millió fő, a munkanélküliek száma 2,9 millió. Többéves 3-4 milliós szintről 2011 első negyedévében süllyedt a munkanélküliség a 3 milliós határ alá. A munkanélküliségi ráta így jelenleg 7 százalékra csökkent.
A német gazdaság a kelet-közép-európai országok munkaerő-kínálata számára a legvonzóbb külföldi partner. A belátható időtávban (3-4 év alatt) 1,2 millió fő munkavállaló németországi letelepedésével számolnak a kelet-közép-európai országokból, ebből idén és jövőre várhatóan 800 ezer fő vállal munkát. A kereseti különbségek hatalmasak Németország és a kelet-közép-európai országok között, de vásárlóerő-paritáson is igen jelentős a különbség, a lengyel átlagkereset a németországinak 44 százalékát, a szlovákiai 37, a magyar 39 százalékát éri el.
A kölni gazdaságkutató intézet felmérése szerint a német munkavállalók 40 százaléka tart attól, hogy keresete csökkenhet a kelet-közép-európai országokból történő munkaerő-beáramlás hatására. Fontos tény viszont, hogy a 2011. május 1-jei nyitás után az újonnan beáramló munkaerőt nem lehet alacsonyabb bérért foglalkoztatni, mint a német tarifaszerződésben megállapított bér. Munkajogilag és a munkaszerződések szerinti egyenlő elbánás vonatkozik a beáramló kelet-közép-európai munkaerőre is. Az azonos bérezés mellett a társadalombiztosítási befizetési kötelezettségek és jogosultságok terén is egyenlő elbánás történik. A szakképzettséget az annak igazolását igénylő munkakörökben el kell ismertetni. A szerzett nyugdíjjogosultságot nyilvántartják és a nyugdíjkorhatár elérése után folyósítják.
Németországban a 2011. május 1-jei nyitás után, mint már eddig is, az informatikusok, orvosok, kutató-fejlesztő mérnökök, természettudósok iránt mutatkozik a legnagyobb kereslet, de éppen ezekben a szakmákban a korábbiakban is lehetőség volt az elhelyezkedésre, sőt vonzották e szakmák képviselőit. Az újonnan megnyílt lehetőségek elsősorban az egészségügyi ápolók, az építőipari szakmunkások, szerelők, vegyipari és gépipari technikai személyzet iránt bővülnek. Az informatikai és villamosmérnökök iránti igény évente 20 százalékkal nő Németországban. Az autóiparban a következő két évben 11 ezer új mérnöki állást létesítenek. A pénzügyi szektorban és termékértékesítésben is növekszik a kereslet a jól képzett külföldi munkaerő iránt. Érdekes, hogy egyre több külföldi sofőrt alkalmaznak. E tendenciák nyomán a munkaerő-piaci nyitást követően egy év alatt 100 ezer fős bevándorlást valószínűsítenek Németországban. Magyarországról több tízezer fő németországi munkavállalásával lehet számolni. Ez azonban nem nyomja le a béreket, mivel a német tarifabérek alatt nem lehet munkaerőt alkalmazni. A munkaerő migrációjának hirtelen megnövekedésével nem kell számolni, mivel a nyelvtudással rendelkező, szakképzett munkaerő már eddig is alkalmazást találhatott kooperációs szerződésekben. A munkaerő-piaci nyitás a képesítés arányában könnyíti meg a munkavállalást, elsősorban az orvosi, mérnöki, természettudományi diplomával rendelkezők számára, őket követik a hiányszakmák szakmunkásai. A kelet-közép-európai országok munkaerejének középtávon 2,4 százaléka vándorol ki az előrejelzések szerint Németországba, háromnegyed részük Lengyelországból. Jelenleg is mintegy 315 ezer lengyel munkavállaló dolgozik Németországban. A magyar munkaerő-kiáramlás ennek körülbelül kevesebb mint negyedrészét teszi ki várhatóan. A felmérések szerint Ausztriában elsősorban a magyarokat, Németországban a magyarokat és lengyeleket várják a legszívesebben.
Nemzetközi tapasztalatok szerint a migráció súlyos tehertételekkel jár, így inkább a tőkét, a technológiát és a beruházásokat kellene elvinni az emberekhez, mintsem ők vándoroljanak a munkahelyek után. A külföldi tapasztalatszerzéssel és megtakarításokkal hazatérő munkaerő azonban a gazdasági felemelkedés fontos tényezője lehet a kelet-közép-európai országokban, Magyarországon is.

A szerző tudományos főmunkatárs,
MTA Világgazdasági Kutatóintézet