A Várkertben, Budán

Ha majd egyszer – a több évtizede tartó ígérgetés után – valaki tényleg nekifog a budai Várnegyed felújításának, a Várkert-bazárral kezdje; a mai Budapest egyik szégyenével. Ybl Miklós máig tartó meggyalázása zajlik a Dunára néző vároldalon. Nem a negyvennégy–negyvenötös ostrom bombatalálatai, ágyúzásai – az azt követő idők állami analfabétizmusa rombolta le az 1883-ban átadott pazar épületet. Ékszerdoboz, idegenforgalmi látványosság lehetne a neoreneszánsz alkotás, ehelyett egyetlen elhagyott, elgazosodott romhalmaz, telis-tele sittkupacokkal, gerendákkal, homokbuckákkal. A néhai kioszk a megfeneklett szocializmus kultúrpolitikájának méltó rekvizituma. Felkiáltójel.
Miért hagytuk, hogy így legyen? – énekelhetné a legendás Illés zenekar, sőt talán énekelte is itt egykoron, hiszen bő két évtizeden át (1961– 1984) Budai Ifjúsági Park néven zenés-táncos szórakozóhelyként működött a Várkert-bazár. Aztán ennek a korszaknak is vége lett, egy várható korlátszakadás után nem sokkal bezárt a Park. Aczél kultúrvezér nem látott fantáziát benne, talán félt is a közeli Palota szellemétől. Később Aczéléknál is „átszakadt a korlát” … Csak a kő maradt. De a kő maradt!