Görög ábécé – újraírják?

Aki még hisz „A jóságos IMF…” kezdetű mesékben, nézze meg, mi történik ma Görögországban. A demokrácia szülőhazája pillanatokon belül gyarmattá lesz, lakói gyarmatlakók, megválasztott vezetői IMF-lakájok. Fegyveres harc nélkül, persze, tankok nem fognak dübörögni, de nem is lesz rájuk szükség; elegáns bankok végzik majd a kolonizációt, halálos ölelésük kivédhetetlen. A görögök bajban vannak, nem képesek fizetni kölcsöneiket, kamatokkal spékelt adósságuk hatalmas – lakolniuk kell szegényeknek. A szocialista kormány nem tud megbirkózni a helyzettel, karnyújtásnyira az összeomlás, így aztán maguk a bankárok – a hitelezők – veszik át az államháztartás irányítását. Fokozatosan, de kíméletlenül. Nincs pardon, biznisz iz biznisz. A bemutatkozáskor róbertbácsisan mosolygó nagybankok most kíméletlenül privatizálni fogják a még meglévő állami vagyonelemeket, a közműveket, a kikötőket, a kisbankokat, a telefoncégeket, mindenre ráteszik a kezüket. Ráadásul a hitelezők az árakat éppúgy megszabják, mint az időpontokat vagy az elsőségben részesítendő vevőkört. És mert gyorsan kell lebonyolítani az akciót – ez már parancs! –, garantálható, hogy az állam csak nyomott árakra számíthat, bagóért kell eladnia mindent. Szomorú sors vár a görögségre, temperamentumukat ismerve akár polgárháború…
Ez a sors kísértette volna Magyarországot is, ha az új kormány tavaly elfogadja a nyájasan (később értetlenül, majd dühödten) felajánlott IMF-kölcsönhöz mellékelt diktátumokat, ahogyan tették azt a korábbi kormányok. Nem fogadtuk el, sőt a pénzvilág még mindig itt morog a kapunál? Klasszikussal szólva: majd megunják és hazamennek…