Ma már mind a nyugati, mind az orosz politikusok és szakértők egyetértenek abban, hogy az eurázsiai geopolitikai térség e két meghatározó pólusa egymásra utalt, s mindkét fél lemarad a befolyásért folyó versenyben, ha egymással nem mélyíti el az együttműködést. Bár sokaknak nem tetszik, abban sincs különösebb vita, hogy Európa még sokáig rászorul az orosz energiatartalékokra, míg Oroszország aligha modernizálhatja hatékonyan a gazdaságát az európai technológia nélkül. Mindezek után azt hihetnénk, a valódi együttműködés innen már csak egy lépés.
Az Oroszországgal speciális viszonyt ápoló Németország parlamentjének elnökét hallgatva azonban gyorsan rájöhet az ember, hogy Európa e két fele sok tekintetben még mindig két malomban őröl. Norbert Lammert mögé felsorakozva sokan gondolják az Európai Unióban, hogy demokrácia nélkül nincs szilárd szövetség Oroszországgal, amely enélkül a modernizációról is csak álmodozhat. Hamar kiderült, hogy demokrácia alatt Európa kizárólag az angolszász típusú fejlődést érti, amely útra pedig Oroszország nem is képes és nem is akar lépni. Mint a duma képviselője, Alekszandr Pocsinok értésre adta, Moszkvában a demokráciát és a modernizációt párhuzamos folyamatokként képzelik el, s éppen az utóbbi hathat vissza az előbbi fejlődésére. Az orosz felszólalók számon kérték Európán a WTO-tagság vagy a vízummentes utazás elhúzódását, a közös értékekről szólva pedig Natalija Narocsnyickaja történész egyenesen azt vetette fel, hogy a kereszténységtől távolodó mai Európa egyáltalán nem olyan vonzó sok orosz számára.
origo.hu
Mi történt, miután Magyar Péter ellopta egy szemtanú mobiltelefonját?
