Konstruktív nem

A büntető törvénykönyv módosításáról szavaztak a minap a honatyák; azt kellett eldönteniük, kapjon-e börtönbüntetést, aki költségvetési vagy táppénzcsalást követ el. A kormánypártok és a Jobbik igennel voksolt, az LMP tartózkodott, az MSZP-sek a nem gombot nyomták meg.
El lehet gondolkodni. Olyan kérdést tett fel szavazásra a házelnök, amely aztán tényleg messze esik a pártpolitikától, akár úgy is föltehette volna: csukjuk-e be a csalókat, vagy hagyjuk őket békén, mert megvan nekik is a maguk keresztje? Ha jól értelmezem a voksolást, akkor a szocialista képviselők elvannak a csalókkal, nem zavarja őket, hogy itt munkálkodnak közöttünk, a kertek alatt; netán kifejezetten az állampolgári jogok megtiprásaként értelmeznék, ha az állam bekasztlizná a közpénzek elherdálóit, korlátozná szegényeket az alanyi jogon járó csalásban. De az sincs kizárva, hogy Mesterházyék valamiféle unikumnak, haladó hagyománynak tekintik a közpénzekkel való trükközést, amit nemhogy büntetni kellene, hanem ápolni, iskolai tananyagba illeszteni… Bárhogyan van is, elemzésre szorul az eset. Karakán párt utóbb felmérést készítene arról, vajon híveik hogyan döntöttek volna az ő helyükben. (Netán mindjárt arról, hány megmaradt támogatójukat veszítették el a szavazás nyomán.) Zavarban van az is, aki az ígért „konstruktív ellenzékiséget” keresi az elgondolkodtató álláspont mögött, merthogy ismét hiányérzete lesz. Egyébként az egészben az a meglepő, hogy – nincs benne semmi meglepő. Semmi új. Az MSZP nemmel szavaz. Miért? Mert a kormánypártok igennel. Több érv nem is kell ehhez. Meg aztán nincs is.