Amerika bukik, Franciaország már elveszett

A közmunka frontján az angolszász világ és Németország után katasztrofális dolgok alakulnak ki most a jobboldali, konzervatív Franciaországban. Természetesen arról a Franciaországról van szó, amelynek elnöke, Nicolas Sarkozy nemcsak kacsintgat a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal annak programpontjait egymás után bekebelezve, kezdve a bevándorlás megszigorításától egészen a bűnözők elleni kemény fellépésig, hanem megválasztása után egyenesen azon nyomban az elnöki palotába invitálta beszélgetésre a szalonképtelen Jean-Marie Le Pent, a párt akkori elnökét. De mit is lehet elvárni egy olyan országtól, amelynek egyik minisztériumát bevándorlási, integrálási és nemzeti azonosságinak nevezik? Egy Vichy-Franciaországtól?
Egy ilyen országtól – amelyikben a hétköznapi fasizmus üli 24 órás torát – minden kitelik. Mint most a közmunka intézménye. Közmunka? Nem, nem. Beszéljünk nyíltan: munkaszolgálat, kényszermunka, robot, rabszolgamunka.
A fasiszta eszme és gyakorlat eme modernizált bőrbe bújtatott formája Amerikában kapott lábra évtizedekkel ezelőtt, amikor is a szociális segélyre utaltaktól közmunkát követeltek az adófizetői dollárokért cserébe. Franciaországban Laurent Wauquiez Európa-ügyi miniszter nemrégiben a szociálissegély-függést a francia társadalom rákfenéjének nevezte, és kijelentette, egy segélyt élvező polgárnak hetente legalább öt-tíz óra közösségi munkát kell végeznie. Ő elsősorban az aktív szolidaritási jövedelmet (revenu de solidarité active) húzókra gondolt, akiknek nem is éri meg bármiféle munkát vállalniuk, mert akkor kevesebb támogatást kapnak. A minisztert ötletéért elkezdték támadni. Elsősorban persze morális alapon. A szocialista ellenzék azzal, hogy a munkanélkülieket lustának bélyegzi. Martine Aubry, a szocialisták vezetője szégyenletesnek nevezte a gondolatot.
Azután jött egy fordulat. Kiderült, hogy a szocialista párt szavazói nagyon is rokonszenveznek Wauquiez-val, és a „közmunkát támogatásért” ötlettel. A legnagyobb ellenzéki párt erre hirtelen elfelejtette erkölcsi aggályait. Főként ahogyan közelednek a jövő évi választások, ugyanis Sarkozy UMP pártja ezzel a javaslattal is kampányolni akar. Ez a magatartásváltás már olyannyira előrehaladt, hogy Ségolene Royal, aki jövőre nagyon szeretne francia elnök lenni szocialista színekben, elkezdte támogatni az ötletet. Látható tehát, a fasizmus elleni kiállásnak is vannak határai a gallok földjén, ahol a munkanélküli-támogatás felső határa évi – nem sajtóhiba – 72 000 euró.
A fasizmus azonban nemcsak Franciaországot, de Németországot is elragadta.
Tomasz Konicz, a Magyarországot sűrűn lenácizó egyik ottani publicista így kezdte július
6-i cikkét a Linke Zeitung portálján, amely Kényszermunka Magyarországon címen jelent meg: „A magyar kormány kényszermunkát vezet be a munkanélkülieknek, német mintára – beleértve a munkatábort és a rendőri felügyeletet.”
Az amerikai republikánusokat szintén megcsípte egy darázs, sőt, az alkotmánygyöngítés, a fékek és ellensúlyok felszámolásának nagy böglye. Pontosabban a republikánusokat, akik most régi vesszőparipájukat vették elő, hogy a milliomosokat védjék. Hajmeresztő, amit tesznek. Mint Minnesotában, ahol törvényhozási többségük révén a szövetségi állam kormányát július 1-jén szépen bezárták. Ugyanis nincs pénz, mert a köztársaságpárti törvényhozók nem voltak hajlandók az évi 150 000 dollárnál többet kereső családok adóját növelni. Mivel a demokrata párti kormányzó meg kiadásokat nem akart csökkenteni, patthelyzet alakult ki, és a republikánus többség megakadályozta az új költségvetés megszavazását. Negyvennél is több szövetségi állami hatóság zárt be. Szó szerint. Ez volt a bevezető ahhoz az országos szintű republikánus rémséghez, ami most jön.
A washingtoni kongresszusban a republikánusok elővették a magyar módszert, amitől a magyar balliberálisok nyomán Clinton asszony Budapesten óvta Orbán Viktort. Gyengíteni akarják a fékeket és ellensúlyokat, mégpedig úgy – és ennek hallatán ottani nagykövetségünk nyilván figyelmeztetni készül a szörnyű veszélyre Eric Cantort, a ház republikánus többségének vezetőjét –, hogy törvényhozási többségüket felhasználva módosítsák az amerikai alkotmányt, és azzal kötelezővé tegyék a nemzeti adósság maximumának nem a csökkentését, hanem növelését. Igen. Kötelező lesz Amerikának többet költenie, mint amennyi pénz befolyik.
De ez nem elég. A kiadásokat meg csak úgy lehetne kölcsönökből fedezni, ha azt egy szupertöbbség lehetővé tenné. Az amerikai alkotmány megváltoztatásához a szenátusban és a képviselőházban amúgy is kétharmados többségre van szükség, s hogy a megszavazott módosítást legalább 38 szövetségi állam hagyja jóvá.
Mesterházy Attila MSZP-s és Schiffer András LMP-s pártelnöknek ideje előkészíteniük útitáskájukat, hogy rendet tegyenek Óperencián innen és túl.