Milyen kitüntetést kapott a magyar uniós elnökség alatt végzett munkájáért?
– Pontosítsunk: miniszteri dicséretet kaptam. De ezt többen kaptuk. Persze lehet, hogy valamit nem tudok még. A dicsérettel nagy megtiszteltetés ért. Én a hazámat szolgáltam.
– Azt mondta, a hazáját szolgálta. Ezt a kifejezést mikor hallotta egy MSZP-s vagy SZDSZ-es érzelmű diplomatától utoljára?
– Ön is tudja, hogy például az Egyesült Államokban az, hogy egy diplomata a hazáját szolgálja, nem jobb- vagy baloldal kérdése. Ha megnézem Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokat vagy Franciaországot…
– Nagykövet úr, megértem, hogy diplomata, de nem válaszolna a kérdésre?
– Az, hogy ha az ember diplomata, kire szavaz, milyen értékrendet vall, magánügy. Nálunk demokrácia csak húsz éve van, másképpen alakultak a dolgok, mint ahol háromszáz éve demokrácia van. Nem mondanám azt, hogy ha valaki az MSZP-re vagy az SZDSZ-re szavazott, az nem tudja a hazáját szolgálni.
– A kérdés nem ez volt.
– Én például hallottam már olyan kollégától a külügyi szolgálatban, aki tudomásom szerint nem a Fideszre szavaz, hogy a hazáját szolgálja.
– Nyilvánosság előtt?
– Ezt nem kommentálom, de a nemzeti érdekek képviseletének módja nagyon érdekes kérdés. Én például 1988-ban érettségiztem. Ebből kifolyólag nem éltem meg, hogy azelőtt egy más geopolitikai helyzetben kellett az országot szolgálni. Negyvenéves vagyok. Nem Moszkvában, hanem Angliában szereztem doktorátust. Nekem az, hogy a hazámat szolgálom, alapállás. Ha valaki hosszú évtizedekig azt hallotta, hogy a Romániában élő magyarok románok, annak nem biztos, hogy belefér a világképébe, hogy a határokon túl élő magyarok érdekeinek védelme nemzeti érdek. Ez szocializációs és életkori kérdés is. Persze nem jelenti azt, hogy aki Moszkvában járt egyetemre és az imperializmus elleni harcot verték a fejébe, az ezt tette kizárólag magáévá. Vannak, akik oda jártak és már a nyolcvanas évek második felében tették a dolgukat. De mondok egy közeli, konkrét példát. A mi állandó, uniós képviseletünknek a 150-200 diplomatája a magyar elnökség ideje alatt a hazáját szolgálta, függetlenül attól, hogy kire szavazott. És ezt most nagyon komolyan mondom.
– A napokban beszélgettem egy Brüsszelen átutazó, New Yorkban szolgáló magyar diplomatával, aki egyértelműnek tartotta, hogy Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár stábjának a magyar ENSZ-képviseleten dolgozó diplomaták ajánlották figyelmébe a világ 193 tagországa közül hazánkat, hogy vegyék szemügyre az új magyar alkotmányt.
– A közszolgáknak nem lenne szabad a mindenkori legitim kormány ellen tájékoztatni, főleg nem aláásni az adott kormány programjának végrehajtását. Én is szolgáltam Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején. Sokszor magánemberként nem feltétlenül értettem egyet a politikájával, de a közszolgának kötelességei vannak. Függetlenül a mindenkori kormány színétől. Angliában 300 éve van közszolgálat. A tory Thatcher sajtótitkárából a munkáspárti Blair miniszterelnök alatt lett washingtoni nagykövet. Nálunk is efelé kellene haladni.
– Igazán örülök, hogy ilyen emberi fordulatot vett a beszélgetésünk, mert ez ritka egy hivatásos diplomatánál, ha nyilvánosan szólal meg. Folytassuk ezt az irányt. A beszélgetésünk előtti nap egy magyar üzleti fórumon magyar diplomaták angol nyelvű életrajzát is osztogatták. Ezek egyike Zimonyi Eszter, a belga királyi udvarnál akkreditált magyar nagykövetség kereskedelmi és gazdasági részlege vezetőjének az önéletrajza. Büszkén tüntette fel, hogy első munkahelye Gyurcsány cége, az Altus volt, és hogy az SZDSZ-es Kóka János kabinetfőnökeként dolgozott. Felvettem a kagylót, és kiderült, hogy a hölgynek nem felelt meg brüsszeli diplomatalakása. Neki egy igen drága környéken villa kellett, ahol teniszezni is lehet. A gyermekének pedig nem volt jó a belga iskola, és igen költséges német iskolába járatja. Szintén a zömében jobbra szavazó magyar adófizetők pénzén. Ez meddig folytatódik? E hölgy életrajzában egyébként angoltudását „magas szintűnek” némettudását „good level”-ként (jó szint) adja meg, ami azonnal mutatja, hogy hiteltelen, hiszen angolul nem tud magas szintűen.
– Anélkül, hogy kommentálnám a konkrét ügyet, a nyelvtudásra talán a „lower intermediate level” lett volna a megfelelő kifejezés…
– Pozícióját tekintve megértem, hogy az interjúnkban a kérdések hosszabbodnak, a válaszok rövidülnek, de ez egyszer üsse kő. Az állandó képviseleten fontos beosztásban dolgozik Göncz Kinga fia, akinek volt külügyminiszter anyja szankciókat követelt a magyar uniós elnökség alatt Magyarország ellen. El tudja képzelni ezt fordítva, szocialista kormány idején?
– A magyarországi ellenzék átpolitizálta az uniós magyar elnökséget, ami nem jó, nem segítette elő a nemzeti érdekek érvényesítését; az erről szóló politikai vitákat megvívták az illetékes politikusok. Ettől függetlenül a hivatkozott személy Oxfordban tanult, az Európai Bizottságban dolgozik és az elnökség idején volt a képviseleten. Fizetését a bizottságtól kapta, és az elnökség után visszatér a korábbi munkahelyére. Én óvakodnék az apák-fiúk témakörtől. A lényeg, hogy nem volt szerencsés az elnökséget támadni pártpolitikai szempontból. Olyanokat állítva például, hogy Orbán Viktort nem ismerték el uniós körökben, ami tényszerűen nem igaz. Az uniós intézmények vezetőivel, a magyar miniszterelnökkel kitűnően működött együtt.
– A mintegy kétszázra duzzasztott követségi létszámnak mekkora része tér haza?
– Mintegy egyharmada.
– Hány órát dolgoztak naponta?
– 16–18 órát, beleértve a hét végét. Két kisgyerekem Budapesten vészelte át az elnökséget. Gyakorlatilag Skype-apuka voltam. Este 8-9 felé szakítottam meg a munkámat, már otthon, és akkor beszélgettem velük. Majd tovább dolgoztam éjfélig. Azt szokták mondani, hogy egy EU-tagállam akkor válik igazán taggá, amikor már túlesik uniós elnökségén. Bárki bármit mond, ezt a vizsgát nagyon jól álltuk.
– Kivéve azok, akik a sajtót – bennünket – tájékoztattak, illetve nem tájékoztattak, Budapestről, például egy-egy miniszterelnöki látogatás alkalmával. Önöket is kihagyva minden információból.
– Itt egy nagy csapat dolgozott és minden tagja kiválóan teljesített. Nem volt érdekes, hogy ki volt MSZP- vagy Fidesz-szavazó. Mindenki, a nagykövettől a gépkocsivezetőkig és a szakácsokig érezték, egy hajóban evezünk és a feladatot jól kell teljesíteni. Csak egy példa. A magyar Külügyminisztérium Catherine Ashton, az EU külügyi és biztonsági vezetőjét 21 alkalommal helyettesítette, Taskenttől Hanoin át Luxemburgig. Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt államtitkár személyesen. Ez hihetetlenül nagy logisztikai munka volt. Igazi taposómalom. A miniszterelnök tizenháromszor jött Brüsszelbe az elnökség alatt, és személy szerint mi tudtuk, hogy miért jön és kivel tárgyal.
– Ashtont keményen támadta a nemzetközi sajtó. Megérdemli?
– Én ezt nem egészen így látom. Együtt dolgoztam vele és csapatával napi szinten. Ashton egyszerre végzi el azt, amit korábban többen végeztek. Azon kívül fel kellett állítania a hatalmas diplomáciai gépezetet. Tavaly 260 napot töltött külföldön és 500 találkozón kellett volna részt vennie. Közben pedig vezetnie kell egy hatalmas apparátust. Volt például az a botrány, hogy nem ment el Haitibe; de nem azért, mert otthon horgolt, hanem mert máshol képviselte az unió érdekeit. És a liszszaboni szerződés sem tisztázta, ki a helyettese. Legtöbbször ez ránk, a soros elnökségre hárult.
– Ashton bárónő milyen politikai alapérzelmű belülről?
– Persze, hogy baloldali, mert a brit Munkáspárt küldte. Elméletben a főbiztosok politikailag függetlenek, de mint a például a médiatörvény kapcsán is látható volt, vannak politikai kötődések. Vannak ilyen és olyan főbiztosok. Meg kell azonban jegyezni, hogy Ashton nagyon pozitívan állt a magyar elnökséghez és sohasem támadta a magyar kormányt belpolitikai témákban, külügyi témákban viszont kitűnő volt az együttműködés.
– Nemrégiben kijelentette, hogy az uniónak legfontosabb külpolitikai feladata a közel-keleti kérdés megoldásának elősegítése. Ebben milyen az álláspontja? Ugyanis egyesek szerint inkább palesztinpárti, és az ellenérdekű oldal hevesen bírálta, amiért tárgyalópartnereinek Gázából az ottani gyerekek által készített ajándékokat adott.
– Fura dolog ez, mert a Közel-Kelet esetében nincs bal- vagy jobboldali. Ashton az egységes európai álláspontot igyekszik érvényre juttatni.
– Az Európai Uniónak külön is van szavazata az ENSZ-ben. Hogy fog szavazni szeptember végén, amikor a palesztinok államuk elismerését kérik?
– Mindenki tudja a konfliktust illetően, hogy a tagállamok között vannak eltérések történelmi és más okok miatt. Az EU nagyon dolgozik a potenciális véleménykülönbségek elsimításán, és van közösen elfogadott álláspontunk. Ez a 27 tagállam közös álláspontja. Nemrégiben, július 11-én volt kvartett ülés (ENSZ, EU, Egyesült Államok, Oroszország), mindenki egyetért abban például, hogy a feleket újra a tárgyalóasztalhoz kell ültetni.
– Nem baj, hogy éppen tegnap jelentették be újabb illegális telepek építését palesztin területen?
– Ez bizony nem könnyíti meg a tárgyalások újraindítását a palesztinok szempontjából. Az Európai Unió közös álláspontja az, hogy ezek a telepek illegálisak nemzetközi jogi szempontból. Persze az sem segíti a helyzetet, hogy rakéták potyognak Gázából Izraelbe. Mindkét félnek fel kell adni valamit a kezdő álláspontjából.
– Nagyon idegesek a kvartettben?
– Valóban növekszik a feszültség. Nincs könnyű helyzetben Obama sem a választások miatt. Az Arab Liga pár napja úgy döntött, hogy támogatja a palesztinok kérését. De nem mondta azt, hogy mikor. Nincs benne a szövegben a 2011. szeptember, ettől még nem kizárt ez az időpont. A palesztinoknál is több árnyalat van; Szalam Fajjad, a modernizáló palesztin miniszterelnök a Nyugat támogatottja, Erakat főtárgyaló radikálisabb, és ott van centrumban Abbasz elnök.
– Ön egyszer nekem azt mondta, hogy atlantista…
– Mérsékelt atlantista vagyok. Egyszerre hiszek az európai integráció sikerében, és az amerikai kapcsolat fontosságában. Ebben nincs ellentmondás.
– Nem fáj a feje, hogy mi lesz itt szeptemberben? A palesztin kérelmet megvétózó Amerika és az azt támogató európai országok ebben az igen kényes kérdésben farkasszemet néznek majd…
– Az még messze van. Hillary Clinton és Lady Ashton együtt küzd a helyzet megoldásáért. Az sem mindegy persze, hogy mi van a szövegben. Mi van akkor, ha az EU 2011. májusi, nagyon kiegyensúlyozott konklúziója lenne az alapja a palesztin határozatnak? Ezt mind a 27 tagállam támogatta. Nagyon sok variáció van itt. Ahogyan közeledünk a szeptemberi dátumhoz, mindenkin nagy a nyomás. Mi teljes erővel támogatjuk Ashtont, hogy sikerüljön a feleket visszaültetni a tárgyalóasztalhoz.
– A kvartett mostani ülése nagy csőd volt, hiszen nyilatkozatot sem adtak ki, ugye?
– Nem beszélnék csődről. Abbasz ugyanezt mondja, de ennek ellenére emberei tovább tárgyalnak az amerikaiakkal és az EU-val. A baj az, hogy kiderült, minden kiszivárog a sajtónak, így az izraeli és az arab sajtónak is, ami a vita környezetét nehezíti.
– Ha a palesztin állam elismerését kérő szöveg marad a mai, hogyan szavaz majd az EU?
– Higgye el, hogy ezt még nem tudjuk. Egy dolog garantálható. A tárgyalók nem mennek nyaralni augusztusban. Megfigyelhető, hogy a kvartetten belül az EU súlya nőtt, nyilván azért is, mert jó dolgokat tett a palesztin állam építésének folyamatában.
– Szintén mint mérsékelt atlantistától kérdezem: mi a véleménye a magyar–kínai fordulatról?
– Ha az amerikai, görög, portugál, spanyol állami kötvényeket részben Kína veszi meg, miért ne vehetnének magyar állampapírokat is?
– Nekünk meg kell oldani a kínai emberjogi problémákat, miközben a szaúdi emberjogi problémák hidegen hagynak bennünket?
– Az Európai Unió próbál Kínával emberjogi párbeszédet folytatni. A diplomácia törekszik az érdekek és értékek kényes egyensúlyának létrehozására. Van egy olyan arany középút, amelyet meg lehet találni.
– Egyike azon 19 ország külügyminisztériumának, amelyek budapesti nagykövetségei nálunk támogatták a homoszexuális-felvonulást, de Pozsonyban nem álltak ki az őshonos magyar nyelv használatáért; lapunknak azzal érvelt az előbbi mellett, hogy a melegek ügye egyetemes, az utóbbi szlovák belügy. A halállal fenyegetett szaúdi homoszexuálisok ügye nem egyetemes ügy?
– Ezt nem kommentálom. Az unió viszont kiáll azért, hogy Szaúd-Arábiában a nők vezethessenek autót és szavazhassanak. Az nagyon fontos szempont, hogy Kínát bevonjuk a nemzetközi folyamatokba. Ami szintén fontos, Magyarországnak Ázsiában van egy pozitív képe, mégpedig, hogy a magyarok történelmileg onnan származnak. Ez megvan a kínaiaknál, koreaiaknál, japánoknál. Ha ezt aprópénzre tudjuk váltani, akkor ez Magyarországnak nagyon előnyös. A magyar diplomáciának hatalmas sikere volt az – és ezt még a Financial Times is elismerte –, hogy a kínai miniszterelnök és csapata London és Berlin mellett Budapestet látogatta meg, és kötött velünk is igen jelentős üzleteket. Emellett egyáltalában nem kell feladni EU- és NATO-tagságunkat, a németek és a britek sem adták fel. Egy arany középutat kell találni, mint ahogyan megtaláltuk azt uniós elnökségünkben is, amely egyben európai és magyar volt.
origo.hu
Gyurcsányi tempóban fenyegeti és gyalázza a hívő embereket Magyar Péter - videó
